9 Nyíl

A dartsosok rettegett mentális betegsége, a dartitis

2016. március 08. 09:21 - dart sZs

Phil Taylor a könyvében is megemlített egy érdekes kifejezést, és ez nem más, mint a dartitis. Többen összeráncolt homlokkal olvashatták a sorokat, hogy valójában a szerző mire is gondolt, vagy mit is jelent. Erről a rettegett "betegségről" olvashatnak most, amelyben olyan híres dartsos is szenvedett, mint a Taylort felfedező Eric Bistrow is.

Amikor az ember elkezd dartsozni, azt a játék élvezetéért teszi. Hogy mi is motiválta, mi adta a kezdő lökést, az már személyenként eltérő: a televízióban látta, a barátai is játszanak, az iskolában van egy szakkör, stb.

Ezután következik az abszolút lelkes időszak, amikor az ember szinte mindig tábla elé szeretne kerülni, edzeni szeretne, hogy egyre jobb legyen. Ilyenkor a fejlődés nagyon látványos, néhány röpke hónap leforgása alatt akár egy-egy rutinosabb versenyző ellen is hozhat az ember leget, vagy netán meccset is nyerhet. Kisebb hullámvölgyekkel tarkítva felfelé ível a játékának a színvonala.

Az ember hajlamos ezt megszokni, de ez a "rohamtempó" egyre lassabb lesz, később azt érezzük, hogy meg is állt, sőt, mintha visszafejlődnénk. Ez egy érzéki csalódás, mert megszoktuk az egyre jobb játékot, azt, hogy sikereket érünk el (magunkhoz képest). Pedig igazából csak itt kezdődik el minden: a kitartás, a munka, a mentális igénybevétel, a vereségekkel-, csalódásokkal való küzdés időszaka. Nem mással harcolunk soha, hanem csakis önmagunkkal. 

Mi is igazából a dartitis?

Ezt a fogalmat a rettegett kézakadásként ismerik a versenyzők. A lényege, hogy nem képes eldobni a dartot az ember a tábla előtt. Ez többféleképpen is megmutatkozhat: van, aki a mozdulatot végigcsinálja, csak az ujjai nem engedelmeskednek, és beleragad a dart. Ha sikerül eldobni a sporteszközt, akár a földön is csapódhat. Ez addig fajulhat, hogy a versenyző a dobóvonalhoz áll, a felemelt kezét a hátrahúzott csuklóval nem tudja kinyújtani, hiába szeretné eldobni a dartot, sőt, a támasztó lába is elkezdhet remegni (hogy el tudjuk képzelni, egy hasonlattal élnék: úgy remeg a lába, mint amikor egy kutyus a vakargatás következtében elkezd "biciklizni"). Van, akinél csak versenyen jelentkezik, edzéseken ugyanúgy képes végrehajtani a mozdulatsort, sőt, jól is teljesíti a feladatokat. Olyan esettel is találkozhatunk, aki amikor a dobóvonalhoz áll, képtelen bármire, de ha tesz két lépést, máris elvégzi a mozdulatot. A legsúlyosabb, amikor semmilyen esetben nem képes eldobni a dartot. Tehát a paletta meglehetősen széles skálán mozog.

Mi idézheti elő?

A görcsös játék. Megfelelési kényszer akár a társaknak, vagy a versenyző önmagának szeretne bizonyítani. Eleinte viccesnek tűnik, mert a rutintalan szemek nem veszik észre a jeleket, sőt, maga a versenyző sem, és mindenki azt hiszi, csak kiejtette a dartot, vagy nem fogta meg rendesen. Legyünk tapintatosak társunkkal szemben, és óvatosan kezeljük az ilyen szituációkat!

Hogyan küzdhető le?

Önismerettel. A reflex-szerű mozgást meg kell tanulni irányítani. Meg kell tanulni méltósággal veszíteni, tisztelni az ellenfelet, a táblát, és újra hinni önmagunkban. De a legfontosabb, hogy játszani kell!

Ebben egy rutinos, jó edző segíthet irányt mutatni, pszichológus segítségét is kérhetjük, de emellett kellünk hozzá mi magunk is, mert a feladat ránk vár: saját magunkban kell elrendeznünk ezt a mentális problémát.

 

12788409_1701912040085741_669717818_o.jpg

Sveiczer Szilviát, a Lélek-Mag Pszichológia Magánrendelő pszichológusát is felkerestük, mi is állhat a dartitis hátterében:

Azokban a helyzetekben, ahol jelentősége van annak, hogy hogyan teljesítünk, a teljesítménnyel kapcsolatos szorongásunk erősödik fel, ezt pedig mindenképpen a kudarc elkerülésével próbáljuk feloldani, erre a mentális blokkra reagálnak az izmok, idegek a kézakadással. Egyféleképpen oldhatjuk fel a helyzetben ezt: a tét súlyát kell csökkenteni gondolatainkban: pl. "ez csak játék, és én jó játékos vagyok", vagy "ez most olyan, mint edzésen", ekkor el is képzelheti a játékos annak a körülményeit. Sokat segít az előzetes relaxáció is. Aki pedig sokszor kerül ilyen helyzetbe, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.

A legismertebb dartsos, aki e betegségben szenvedett, az ötszörös BDO-világbajnok Eric Bistrow, aki nem mellesleg Phil Taylor mentora is volt. Bristow a nyolcvanas évek egyik kiemelkedő darts játékosa volt és egy pubot üzemeltetett. Taylor gyakran nézte, elemezte Bristow játékát és szép lassan megszerette a sportot.

Az igazi fejlődés azonban csak akkor indult be, amikor felesége Philt egy táblával lepte meg. Két év múlva Taylor már a megye legjobbjai közé tartozott. Ekkor Bristow úgy döntött, támogatja hű törzsvendégét tízezer fonttal. Taylor ekkor hagyta ott munkáját és innentől kezdve csak a dartsnak élt.

Bistrow-nál 1986-ban jelentkeztek először ezek a problémák és egy időre abba is kellett hagynia a játékot. Aztán még visszatudott térni, sőt a csúcsra is eljutott, mielőtt 2007-ben végleg abbahagyta a versenyszerű sportot. Ebben az interjúban beszél és meg is mutatja, milyen volt a dartitis előtt és után.

Illetve itt pedig hosszabban beszél a betegségéről.

Nem kell szégyellni! A fanatikus versenyzők közül ezen rengetegen átestek: vannak, akinek pár hónapig tartott, vannak akiknek évekig, sajnos, vannak olyanok is, akik emiatt abbahagyták a sportolást, de ismerünk olyanokat is, akik inkább a másik kezükkel kezdtek el dobálni, és a mai napig versenyeznek.

Mindenkinek azt kívánom, hogy sose élje át ezt az érzést, élvezze a darts okozta játék örömét!

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://9nyil.blog.hu/api/trackback/id/tr868443872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Void Bunkoid 2016.03.09. 07:48:40

Pffff....ez a sima mentális stressz egyik pszichoszomatikus tünete.

A "dartitis" csak egy újabb pszeudobetegség, kb annyira tudományos dolog, mint a kleptománia - az sem konkrét betegség, csak annak az egyik jele, hogy az illető szociopata, és nem tud viselkedni.

Aki érettségi alatt izzad, homályosan lát, netán hányingere van a stressztől, az meg érettségitiszben szenved?

Infamous 2016.03.14. 11:31:11

@Void Bunkoid:

Ha valaki profi érettségiző és még 15 év rendszeres és sikeres érettségizés után is szorong akkor nyugodtan beszélhetünk érettségitiszről.
A dartitis szopás,de jó a gyártóknak,mert a játékosok nyílcserével próbálják kezelni. Most nem egy pár topjátékosra kell gondolni,hanem soktízezer érintettre világszerte aki ilyen-olyan szinten dobál és havonta új nyilakkal hajigálja a 26-okat.