Múltidéző sorozatunk eme része egyszerre nekrológ, és tiszteletadás egy olyan játékos előtt, akiről méltatlanul keveset tudunk, mert talán méltatlanul keveset írtak róla. Pedig nem akármilyen dartsos volt. Neve tulajdonképpen a darts szinonimájává vált, és pályafutásának megbecsülése gyanánt a PDC 2009-ben kiírta azt a kupát, amit róla neveztek el, és amely tornán Anglia és Skócia legjobbjai csaptak össze egymással. Ennek a helyét vette át 2010-től a PDC Világkupa.

Ismerjük hát meg egy kicsit jobban ezt a különleges úriembert, akiről már csak – sajnos – múlt időben beszélhetünk: John Thomas Wilsont vagy ahogy jobban ismerhetjük: Jocky Wilsont.

Az elképesztően népszerű és szeszélyes skót az 1980-as évek egyik legmeghatározóbb játékosa volt, amit azzal is alátámaszthatunk, hogy mind az évtized elején, mind a végén világbajnoki címet tudott szerezni.

Győzelmeit még különlegesebbé tette egészen furcsa dobástechnikája, amely a mai napig egyedülálló a darts történetében. Dobásaiba egész testével beledőlt, és ez a mozdulat csak még tovább erősödött a fontos meccsek mindent eldöntő pillanataiban.

A Kirkcaldyben, 1950-ben született skót dartsos gyermekkora nem volt éppen ideálisnak mondható. Szüleit alkalmatlannak találták arra, hogy felneveljék, így árvaházban nőtt fel, majd – miután kijárta az iskoláit – két évet a hadseregben szolgált, azután pedig bányászként és szénszállítóként kezdett dolgozni, egészen 1979-ig. Ebben az időben nagyon nagy volt a munkanélküliség Angliában, és – finoman fogalmazva – senkinek nem volt biztos a munkahelye. Jocky is sokat gondolkozott azon, hogyan tudná biztosítani magát anyagilag, hogy ne legyen gondja az elkövetkező évekre. Arra jutott, hogy komolyabban el kell kezdenie a darts-cal, mint sporttal foglalkozni. 1979-ben nyerte meg első versenyét, amivel 500 fontot kasszírozott. Ekkor már bizonyossá vált számára, hogy neki ezzel kell keresnie a kenyerét, így ettől az évtől kezdve csatlakozott a BDO-hoz, ahol egészen 1993-ig versenyzett.

Wilson fokozatosan ért fel a csúcsra. Előbb három világbajnokságon is csak a legjobb nyolc között vérzett el (1979, 1980, 1981 – ebben az évben megnyerte a British Professional-t első alkalommal), majd bekerült a Winmau World Masters döntőjébe (ahol meg kellett elégednie a második hellyel), mielőtt az 1982-es vb fináléjában egy sokáig emlékezetes mérkőzésen 6-4-re legyőzte volna John Lowe-t.

A következő hat évben három elődöntőig (1983 – itt még volt játék a harmadik helyért is, így Wilsonnak sikerült a bronzérmet megszereznie; 1984, 1987) és három negyeddöntőig (1985, 1986, 1988) is eljutott, valamint még három alkalommal (1983, 1986, 1988) lett a brit nemzeti bajnokság győztese is. 1989-ben pedig megszerezte második bajnoki címét, begyűjtve Eric Bristow skalpját is egy újabb, drámai 6-4-es győzelem után.

Az újabb világbajnoki siker után még kétszer sikerült a negyeddöntőig jutnia (1990, 1991), utána azonban kétszer is az első körben búcsúzott. Az 1993-as volt neki az utolsó vb-je a BDO színeiben.

Egyike volt ugyanis annak a tizenhat játékosnak, akik elszakadtak a BDO-tól, és megalapították a WDC-t (1997-től: PDC), amelynek első két világbajnokságán még részt vett, de mindkét esetben már az első körben búcsúzott. 1994-ben a World Matchplay-en negyeddöntőbe jutott, de vereséget szenvedett a későbbi bajnoktól, Larry Butler-től.

1995 volt az utolsó év, amikor Wilson megjelent a nyilvánosság előtt. Az utolsó tornája szintén egy World Matchplay volt, ahol az első körben legyőzte 8-4-re Rod Harrington-t, ám a második körben kikapott Nigel Justice ellen, így ez volt az utolsó, élő mérkőzése. „Az én időm lejárt, örökre végeztem a dartsszal, de nem szeretném, hogy bárki sajnáljon emiatt. Csak egyetlen embert lehet okolni a helyzet miatt, és az én vagyok” – nyilatkozta a mérkőzés után.

Noha Wilson soha nem jelentette be hivatalosan visszavonulását, úgy távozott a darts színpadáról, mint ahogy egy angol úriember szokott: csendben és diszkréten. Többé nem foglalkozott szeretett sportjával, nem adott interjúkat, bár egyszer egy riporter megpróbálta szóra bírni őt, de csak a felesége, Malvina Wilson szavait tudta feljegyezni: „Soha nem adott interjút, mióta visszavonult, és ez most sem lesz másként. Ami régen volt, az már elmúlt”, valamint sajnos egyre több betegség támadta meg a szervezetét is. 1998-ban anyagi csődbe ment, és visszaköltözött szülőhelyére, egy lakótelepi egyszobás lakásba, ahol remeteként tengette mindennapjait, a rokkant nyugdíjából élve.

Halálát tüdőrák okozta, mivel nagy dohányos volt, és naponta legalább 50 szál(!) cigarettát szívott el. 2009-ben diagnosztizálták nála a rákot, ami végül 2012. március 24-én vitte el, 62 éves korában. Temetésén rengetegen vettek részt, köztük a nagy rivális, Eric Bristow is megjelent rajta.

Végül egy kis érdekesség Jocky Wilsonról:

Jocky részt vett 1993-ban a SKOL World Matchplay versenyén, ahol az volt a különlegesség, hogy nem a hagyományos táblákon, hanem az ún. Quadro-táblákon (a dupla és a tripla szektor mellett volt egy négyszerező gyűrű is a táblán) játszottak. Az elődöntőben John Lowe ellen játszott, és sikerült neki az, ami rajta kívül csak keveseknek (persze azon kevesek között volt Phil Taylor is): három nyílból egy tökéletes 240-es dobást elhelyezni a táblán. Természetesen a döntőig meg sem állt, ott viszont kikapott a PDC akkori másik nagy fenegyerekétől, Dennis Priestley-től.

Számunkra ő is egy fenegyerek marad...egy szeszélyes, de szerethető fenegyerek, aki soha nem sajnáltatta magát.