„Manapság nem értékelik kellőképpen a megfelelő hozzáállást…” (Dennis Priestley)

Egy nagy küzdőről szól sorozatunk mostani része. Egy olyan játékosról, aki hatalmas harcokat vívott, ám nemcsak a tábla előtt, hanem egész életén keresztül.

És soha nem adta fel, mert tényleg egy rendkívül nagy harcos…ezért van még mindig velünk.

És kiváló játékos is volt, csak egy baj volt vele: volt egy kortársa, akit mi csak így ismerünk: The Power.

Ebből pedig máris kitalálhatjátok, hogy mai alanyunk nem más, mint Dennis „The Menace” Priestley.

Ahogy John Lowe pályafutása Eric Bristow árnyékában zajlott, hozzá hasonlóan Priestley is abban a balszerencsés helyzetben volt, hogy egy időben játszott a világ mostani legjobbjával, Phil Taylorral.

A dél-yorkshire-i születésű, eredetileg szénkereskedelemmel foglalkozó Priestley éppen egy hírlapárus üzletet kívánt felvásárolni 1991-ben, amikor első alkalommal vett részt a BDO-világbajnokságon, és Eric Bristow tönkreverésével (6-0 arányban) rögtön meg is szerezte a világbajnoki címet. Ez a győzelem volt Priestley legsikeresebb időszakának kezdete. Statisztikailag a világ legjobb játékosának számított 1991 és 1994 között, ez idő alatt három kiemelt eseményen (BDO-világbajnokság, British Matchplay, Winmau World Masters) is győzni tudott.

Mindössze néhány héttel azután, hogy kinevezték az angol válogatott csapatkapitányának, a BDO és a PDC különválásakor Priestley az utóbbi szervezethez csatlakozott, ami a kapitányság elvesztésével járt, így lett helyette Martin Adams, s mint a későbbiekben kiderült, a BDO nagyon jól választott.

1994-ben Priestley lett a PDC első világbajnoka, a döntőben Phil Taylort verte 6-1 arányban. Így ő lett az egyetlen játékos, aki a BDO- és PDC-világbajnokságon is az első részvétele alkalmával győzni tudott. Utólag egyébként ez az eset bizonyult ritkábbnak, mivel Taylor később négyszer is legyőzte őt világbajnoki döntőkben (1996, 1997, 1998, 2000). És az a bizonyos 94-es meccs rövid összefoglalója:

Habár Priestley ezután nem tudott világbajnoki fináléba kerülni, továbbra is kiemelkedő játékos maradt. A világ legjobb nyolc játékosának részvételével rendezett és bajnoki rendszerben lebonyolított Premier League 2007-es elődöntőjéig jutott, ahol bátran játszott ugyan, mégis 11-6-os vereséget szenvedett Taylor ellen.

Ám ekkor Priestley éppen egy másik mérkőzést is vívott…ami sokkal fontosabb volt, még a Premier League-nél is.

2007-ben ugyanis prosztatarákot diagnosztizáltak nála, amely nem kicsit vetette vissza őt a versenyzésben. Nem tudott részt venni a tornákon, ahogyan eddig, pedig már majdnem a nyakán volt a világbajnokság. Priestley ekkor merész döntést hozott: részt vesz a vb-n, és csak utána fekszik kés alá. A világbajnokság sajnos hamar véget is ért számára, mivel már az első fordulóban vereséget szenvedett Steve Maish ellen. Miután túlesett a műtéten és a kezeléseken, 2008 májusában úgy tért vissza a darts körforgásába, ahogyan a szurkolók elvárták. Két tornán is elődöntőbe jutott abban az évben, így mindenki biztos volt benne, hogy újra a régi Priestley tért vissza közéjük. Bár az elkövetkező évek nem kecsegtettek olyan sok sikerrel Dennis számára, mégis kitartott, és egészen 2015-ig a PDC-n belül tevékenykedett.

Aztán 2015-ben eljött az a pillanat, amikor bejelentette visszavonulását a profi dartstól.

Persze, a visszavonulás sem tarthatja vissza attól, hogy ne tegyen eleget meghívásoknak, és ne ragadja a kezébe legendás piros-fekete színű tollakkal ellátott nyilait.

A világ egyik legkiegyensúlyozottabb dobási technikájával rendelkező Priestley végtelen profi felfogásáról is híres, és ezt tökéletesen meg is fogalmazza, úgyhogy aki elszánja magát arra, hogy elkezd dartsozni, nem árt, ha ezt is szem előtt tartja:

„Néhány játékos nem éppen a kívánalmaknak megfelelően viselkedik. Nem készülnek fel megfelelően, és gyakran rossz útra tévednek a versenyeik során. Amikor eljön a verseny napja, már nem lehet pótolni az elmulasztott tréningeket. Manapság a fiatal játékosok saját maguk ellenségei.

Olykor le kell győznöd a feszültséget, és vissza kell térni a triplák és duplák világába.”

Micsoda szavak, és mennyire igazak is…

Mindezek egy olyan „komisz” ember szájából hangzottak el, aki maga is sokszor tört borsot a nagyok orra alá.