Mondhatnám azt is, hogy vele kezdődött el számomra a darts.

Az első felvétel, amit megnéztem a neten, amikor nekiálltam ezzel a sporttal kicsit komolyabban foglalkozni, az volt, amikor ez az illető egy bizonyos John Lowe ellen elszenvedte a televíziózás történetének első kilencnyilas játékát.

Amikor ez a jelentőségteljes esemény megtörtént, akkor e sorok írója még éppen csak megtette első lépéseit a nagyvilágban, míg írásunk főszereplője még be sem töltötte a 25. életévét, és már túl volt egy világbajnoki győzelmen.

56 évesen is ugyanolyan jól játszik, mint egykor régen, és ezt a mai napig is bemutatja, ha van rá igény.

Nemhiába nevezik így még ma is: A Legenda.

Mert egy mai napig is legendás játékosról van szó.

Kalapemelés: Keith Deller következik!

Ipswichben látta meg a napot minden idők egyik legfiatalabb világbajnoka, 1959 szentestéjén, szóval mondhatjuk azt is, hogy igazi ajándék volt szülei számára, bár nem gondolnám, hogy amikor hazakerült a kórházból, oda is tették egyszerre a karácsonyfa alá, de hogy nagyon örültek neki, abban nem kételkedem.

13 évesen kezdett el játszani, majd 24 évesen csatlakozott a BDO-hoz, ahol máris elindult az első világbajnokságán. És ha már el is indult, akkor addig meg sem állt, amíg fel nem emelte a világbajnoki serleget.

Menetelésének olyan nagy játékosok estek áldozatul, mint az első körben a hetedik kiemelt amerikai Nicky Virachkul, a negyeddöntőben a másodikként rangsorolt John Lowe, vagy az elődöntőben a harmadik legjobb, Jocky Wilson.

Aztán elérkezett a döntő, ahol az akkori darts legnagyobb ikonjával nézett farkasszemet.

A Legenda a Ravasz Londoni, vagyis Eric Bristow ellen vívta meg az 1983-as világbajnokság döntőjét, és mi tagadás, nem akármilyen mérkőzést játszottak egymás ellen. Változatos, izgalmakban bővelkedő párviadal volt, amit ők ketten nyújtottak a kilátogatók számára, és egy nem mindennapi kiszállóval ért véget a csata.

5-5-ös állásnál Deller vezetett 2-1-re a szettben, amikor Bristow-nak 121 pontja volt az egyenlítéshez, míg Deller 138-on volt. Bristow ekkor úgy gondolta, hogy nem dob rá a bullra, hanem 17-tel, tripla 18-cal és a sima 18-al hagyott dupla 16 biztos kombináció lesz a kiszállóhoz, mert úgy gondolta, hogy ellenfele biztos nem lesz képes kiszállni három nyílból. Azt viszont nem sejtette, hogy ezzel egy nagyon nagy sanszot adott az akkor még csak 24 éves fiatal kezébe, aki oda is állt a dobóléchez.

Az első nyíl a tripla 20-ban landolt, így maradt még 78 pont.

A másodikat a tripla 18-ba küldte, így már csak egy nyílra (24 pontra) volt a vb-címtől.

Harmadik nyíl: benéz, céloz, lő, dupla 12!!!

Megvan!!!

Keith Deller 24 évesen lett az egyik legfiatalabb dartsjátékos, aki világbajnoki címet szerzett egy olyan kiszállóval, amit addig még senki más nem dobott meg rajta kívül. Ezért a dartsosok – tiszteletük jeléül – a mai napig is úgy emlegetik ezt a 138-as kiszállót, mint a híres „Deller-kiszálló”. Sid Waddel, a darts korszakos kommentátora is teljesen el volt ámulva a fiatal angol teljesítményétől, aki egy olyan különleges, 18 grammos nyíllal dobott ekkoriban, amelynek az volt a különlegessége, hogy ez volt a világ első „reflexhegyű” nyila, azaz a nyíl hegye a táblába való becsapódáskor elhajlott, így kisebb volt az esélye, hogy kiessen a nyíl a táblából.

Szóval Waddel teljesen el volt telve a fiatal Deller teljesítményével. „Bristow a tökéletes kiszállóra törekedett. Veszélyesen játszott, igyekezett sakkban tartani Dellert, de ez a dobás...az a dupla 12...komolyan mondom, nem láttam ehhez foghatót egész életemben. Keith Deller, Ipswichből, 23 évesen eljött ide. Bristow a tökéletességre törekedett, de ma Deller húzta be a végsőt. Ő lett a világbajnok!”

Ám innentől kezdve sajnos a vb-ken nem tudta hozni azt a szintet, ami egy világbajnokhoz méltó lett volna. A következő évben rögtön az első körben kikapott Virachkul ellen (igaz, ebben az évben második lett a World Mastersen), majd 1985-ben sikerült neki újra eljutni a negyeddöntőig, ám ekkor sem állt mellé a szerencse, mivel kikapott 4-2-re John Lowe ellen. 1987-ben ugyan megnyerte a British Professionalt, valamint elődöntőbe jutott az MFI World Matchplay-en (John Lowe ellen szenvedett 4-0-ás vereséget), de a ranglistán elfoglalt helyezése miatt nem tudta kvalifikálni magát a vb-re, így 1989 és 1993 között nem is indult ezeken.

1993-ban, a nagy szakadás évében Deller is benne volt a tizenhat játékos között, akik létrehozták a PDC-t, így ettől kezdve ebben a szervezetben játszott és tevékenykedett. Háromszor játszott negyeddöntőt, és - nem fogják elhinni – mind a háromszor ki is kapott egy bizonyos Phil Taylor ellen (1996, 1997 és 2001-ben, Taylor pedig mind a három évben meg is nyerte a világbajnokságot), valamint egy ízben elődöntőzött is (1998), ahol Dennis Priestley-től kapott ki 5-1-re, majd a bronzmérkőzésen Rod Harrington is legyőzte őt 4-1 arányban. Ezek mellett még egy negyeddöntőt ért el a World Grand Prix-n (1999), két negyeddöntőt (1995, 2002) és egy elődöntőt (1998) játszott a World Matchplay-en, ahol végül 13-10-re kapott ki Rod Harrington ellen.

2007-ben indult el az utolsó PDC selejtezőtornán, ott azonban a 128 között elvérzett, így számára ezzel véget is ért a világbajnoki szereplés. 2008-ban elindult a League of Legends versenyen, ahol annyira jól ment neki a játék, hogy másodikként végzett a pontversenyben, így az elődöntőbe jutott, ahol Cliff Lazarenko ellen győzött 9-4 arányban, így jutott a döntőbe, ahol viszont megfordult a szerencséje, és 10-4-re alulmaradt Bob Andersonnal szemben, így második helyen végzett a tornán.

Annyira megtetszett neki a Legendák versenye, hogy a következő évben három alkalommal is részt vett rajta. Mind a három verseny októberben zajlott, és mind a három versenyen döntőbe jutott. Sőt, hogy továbbmenjek, a három versenyből kettőt meg is nyert (Bob Anderson ellen jött a visszavágás, 5-4 arányban, majd Bobby George ellen egy 5-3-as siker), egyet viszont elvesztett (naná, hogy Bob Anderson ellen, egy 5-4-es szoros vereség). Utolsó, jegyzett versenye 2013-ban a Bury St Edmunds Open volt, ahol a negyeddöntőben kapott ki Gary Butcher ellen 4-2-re.

Persze nem fejezhetjük úgy be az írásunkat, hogy nem próbálunk meg néhány kedves kis érdekességet adni főszereplőnkről:

1. Deller évek óta a Sky Sports munkatársa, mégpedig ő az, aki úgy segíti az operatőrök, és a rendezők munkáját, hogy egyfajta „felderítőként” előre meg tudja mondani nekik, hogy a következő nyíl melyik szektorba fog repülni, ezzel segítve a gyors és zökkenőmentes kameraváltásokat.

2. Keith Deller nevéhez fűződik pár rekord is, melyek a Guiness Rekordok könyvébe is bekerültek. Deller előszeretettel játszik 301-es játékot is, és ő tartja jelenleg a leggyorsabb 301-es mérkőzés abszolút rekordját, 1 perc 37 másodperccel. Illetve ő tartja azt a rekordot is, amely egy 301-es leg leggyorsabb lejátszását jelenti. Ezt a rekordot 25 másodperccel tartja, amit ráadásul úgy zárt le, hogy 130-ról szállt ki, dupla bullal fejezve be a játékot.

3. Keith Deller volt a szenvedő fél azon az 1984-es MFI World Matchplay mérkőzésen, amelyiken ellenfele, John Lowe megdobta a televíziók által első ízben közvetített kilencnyilas játékot. Azt a meccset egyébként 3-1 arányban vesztette el.

4. Keith Deller volt az első, aki első ízben elérte a 100-as mérkőzésátlagot a világbajnokságok történetében (100,29 volt az átlaga a John Lowe ellen, 4-2-re elveszített negyeddöntőben).

Ebből is látszik tehát, hogy tényleg egy Legenda...így, nagybetűvel.