Avagy másodszor is a világ legjobb tizenhat csapata között

Sokan kicsit elbizakodottnak tartottak engem, amikor örültem a magyar válogatott sorsolásának és azt mondtam hogy simán továbbjutunk. Miért gondoltam ezt? Ennek több oka is van. Egyrészt a tavalyi remek szereplés. Legyőztünk az esélyesebbnek tartott svédeket kiváló játékkal. Fel is kapta a darts világ a fejét. Aztán Nándi két leget elvitt Gary Anderson ellen. Nem kis bravúr. Szóval letettük a névjegyünket.

Másrészt a kvalifikációs versenyek is bizakodásra adtak okot. Bezzeg Nándor imponáló magabiztossággal és a tőle várható remek játékkal szerezte meg az egyik helyet. Kovács Patrik pedig lehengerlő játékkal és bravúros átlagokkal jutott kvótához. 19 évesen. (Korábban is voltak szép eredményei már, nem véletlenül tartják a magyar darts egyik legnagyobb reménységének).

Harmadrészt pedig a vb sorsolása is azt mondatta velem, hogy lehet esélyünk. Maximális tiszteletem a két thai versenyzőé, jó játékosok ők is természetesen, de ha tavaly a svédeket sikerült akkor ők sem jelenthetnek akadályt.

Szóval bennem egy percig sem merült fel az, hogy nem mi fogunk győztesen kikerülni ebből a mérkőzésből. Ennek hangot is adtam néhány fórumon, amit néhányan kétkedve fogadtak és óvatosságra intettek. (Amiben azért volt igazság). De mégis valahogy tudtam, hogy ez a meccs meglesz. Mert láttam a kvalifikációs verseny átlagait. Láttam a magyar bajnokság átlagait. És igazam lett. De hogyan is jött be a tippem? Na ez már más kérdés.

A bevonulás alatt némileg meghatódottan néztem a fiúkat, hiszen azért nem mindennapi, hogy egy komoly PDC versenyen magyar játékosokat lehet látni. Ahogy néztem őket kicsit talán ők is meg voltak illetődve, mert ez az élmény finoman szólva sem átlagos. Aztán elindult a mérkőzés amire nagyon sokat vártak és ami szép tömeget helyezett el a tv készülékek és az internetes közvetítések elé. Jómagam ezt a tornát vártam a legjobban ebben az évben (a hoki vb-vel holtversenyben) így érthető, hogy felfokozott állapotban ültem a képernyő előtt és néztem ahogy a thaiföldi játékosok elviszik hátsó pályáról az első leget. Mi van itt? – kérdeztem magamtól.

Az első leget elbukni kezdésből nem a legjobb ómen, főleg úgy nem, hogy Tanavat Gavinuntavong és Attapol Jupakari is nagyon jól kezdett. De aztán Nándi megmutatta, hogy hol lakik a magyarok istene és egy betyáros 105-ös kiszállóval rögtön ki is egyenlített. Na ez a nem semmi! Kemény sokk után ilyen frappánsan visszavágni az nagy erőre vall. Hiába az évek meg a rutin…

Aztán a rutin a harmadik leget is eldöntötte, Patrik szépen megcsinálta a D20-at Nándinak aki azt bevágta mint Jóska bácsi a tizedik felest disznóvágáskor. Imponáló magabiztossággal játszott Nándi, megmutatta, hogy miért is Ő az örökös magyar bajnok. Ilyen kiélezett helyzetben megcsinálni, amit meg kell… Mondjuk úgy, hogy nem egyszerű.

Ahogy az sem volt egyszerű, hogy a következő két leget elvitték a nehéz nevű, de nagyon szimpatikus ázsiai játékosok. Még egy sokk az első elvesztett kezdés után.

És az a sokk Patrikra tett mélyebb benyomást. Olvastam rengeteg botrányos és betegesen rosszindulatú megnyilvánulást ezzel kapcsolatban. Nem bírom megállni, hogy ne védjem meg Patrikot. 19 éves. Hangsúlyozom, 19 éves. Iskolába jár, dolgozik és ezek mellett játszik. Aki szerint ez könnyű, az akkora tévedésben mint mint a bolond vakond amelyik lefejelte a kerti csapot. Nagy erőfeszítést és elszántságot igényel így készülni. Könnyű azoknak akik már profik és csak a dartsra kell koncentrálniuk. De nálunk ez még messze van. Így maradnak a melós és roppant fárasztó hétköznapok, amikből Patrik kihozta a maximumot azzal, hogy kiváló teljesítménnyel kvalifikálta magát a tornára.

És ami fontos, hogy neki ez volt az első versenye ilyen körülmények között. Gondoljunk picit jobban bele. Ő a hazáját képviselte egy rangos sporteseményen. Egy rutintalan első bálozónak ez komoly stresszhelyzetet jelent. És ha ez még nem lenne elég akkor ott az a tudat, hogy azon a színpadon amin Ő játszott aznap még Barney, MvG, Gary és Thorn is fel fog lépni. Mi ez ha nem nyomasztó dolog egy „gyereknek”? (Ebben a mezőnyben egy 19 éves bőven gyereknek számít). Plusz ehhez hozzájön, hogy az ellenfél nem játszott rosszul. Szóval lehet ócsárolni Patrikot csak nem érdemes.

Főleg azért nem mert neki sikerült kiegyenlítenie a következő körben. Nem adta fel, nem tört össze, hanem amikor kellett hozta a kiszállót. Nagy nyomás és nagy teher alatt. Megcsinálta. Ezzel pedig kihúzta magát a gödörből, és adott egy lökést a csapatnak. Azt a lökést amivel megnyertük a hetedik leget és ezzel visszavettük a vezetést. Amit nem adtunk vissza. Mert Nándi úgy gondolta, hogy nem kell még egy leg. D10. Győzelem. Magyarország–Thaiföld 5:3. Másodszor a világ legjobb 16 csapata között. Ahogy Patrik leborult Nándi előtt a meccs végén, én úgy borulok le mind a kettőjük előtt. Mert ez csapatmunka volt. Nándi tartotta a lelket a csapatban a profizmusával és a rutinjával, Patrik pedig minden nehézség ellenére megcsinálta amikor nagyon kellett.

Éljen a Nándi és a Patrik! Hajrá Magyarok!