Ami 2014-ben sikerült Hollandiának - történetesen, hogy le tudta győzni Angliát a páros-vb-n -, az most ebben az évben nem jött össze. Ugyanis a Phil Taylor, Adrian Lewis alkotta angol válogatott megvédte a csapat-világbajnoki címét, miután a döntőben 3:2-re legyőzte a Michael van Gerwen, Raymond van Barneveld holland kettőst Frankfurtban.

Nézzük akkor sorjában, mi történt az este folyamán:

Elődöntők:

Anglia (Phil Taylor – Adrian Lewis) – Észak-Írország (Brendan Dolan – Daryl Gurney): 2-0

Phil Taylor egy kicsit gyengébben kezdte az első meccset, de szerencséjére Dolan sem dobott kiemelkedően, így végül D9-cel hozta az elsőt. Ezután az angol ikon kicsit magasabb sebességre kapcsolt, és hamar fent hagyta ellenfelét, majd egy D15-tel brékelve már 2-0-ra vezetett. A harmadik játékban is Taylor volt előnyösebb helyzetbe, de az északír sem akart nagyon leszakadni, ezért igyekezett Taylor nyomában maradni, de az angol legenda nem hagyott egy pillanatig sem lehetőséget neki arra, hogy megszorongassa, és 25-ről kiszállva már 3-0 volt a javára. Taylor 140-ekkel tartotta távol magától Dolan-t, majd 135-tel 86-ot hagyott magának. Dolan nem játszott jól, nem jöttek a magasak, sok volt nála a szektorhiba. Taylor pedig laza 20 perces játék után elégedetten csapott a levegőbe: sima 4-0-al adta meg Lewisnak az alaphangot.

Jött az este második mérkőzése, amit Daryl Gurney kezdett el Adrian Lewis ellenében. Az északír kicsit gyengébben indított, ezt Lewis egy maximummal rögvest büntette is, majd egy 140-nel kiszállóra került, míg Gurney 154-ről próbálta meg a lehetetlent, ám Lewis jobban koncentrált és máris 1-0 volt neki. Gurney viszont a második kört 180-nal kezdte, majd egy 141-el folytatta, amivel visszajött a mérkőzésbe, de Lewis a nyakán lógott, nem engedett neki levegőt venni, és végül ismét ő szállt ki (2-0). Az északír srác azért sem adta fel, tovább presszionálta Lewis-t - többek között egy 180-nal -, míg végül egy D16-tal szépíteni tudott (2-1). Mindketten 100 körüli átlagokat dobtak, és mindent bele is adtak a játékba, de Gurney nem tudott megújulni, Lewis pedig D6-tal kiszállva már két leggel vezetett (3-1). Az angol pedig folytatta tovább, fej-fej mellett haladtak egymás mellett, amikor Gurney került elsőként kiszállóra, de nem tudott élni vele. Lewis pedig egy 170-nel lezárta a vitás kérdéseket, Anglia így ismét a döntőre készülhetett.

Belgium (Kim Huybrechts – Ronny Huybrechts) – Hollandia (Michael van Gerwen – Raymond van Barneveld): 0-2

Ronny Huybrechts kezdte az első felvonást a holland világelső ellen, s noha igyekezte tartani vele a lépést, MvG egy 171-es kerekítés után 100-ról kiszállt, és megszerezte a vezetést. Az öreg belgát azonban nem olyan fából faragták, dobott egy viszonylag jónak mondható második kört, MvG hiába dobott megint 177-et, ezúttal Ronny szállt ki előbb, ezzel visszavéve az elbukott leget. Innentől kezdve azonban a holland nem hagyott kétséget afelől, ki az úr a háznál. Egymás után küldte a magasakat, míg Ronny nyilai rendre célt tévesztettek. A világelső pedig kihasználta a hibákat, és stílusosan tett pontot a meccs végére: 115-ről, két bullal kiszállva 4-1-re elintézte az idősebbik Huybrechts-et. MvG átlagai sokat elmondanak a teljesítményéről, 102,6-os meccsátlag, és 114,39-es első kilencnyilas átlagot ért el a meccsen, míg Ronny ezen az estén csak 86,79-et dobott.

A második találkozót Kim kezdte jobban, gyorsan megpróbálta ráerőltetni az akaratát Barney-ra, ami sikerült is, mivel az első leget viszonylag simán hozta. Ezután a holland gyorsabb fokozatra kapcsolt, és igyekezett minél előbb lejutni, ami végül sikerült is neki, 24-ről kiszállva egyenlített is. A harmadik játékban egy parázs 180-as váltás után ismét a belga került előnybe, miután sikerrel teljesített egy 105-ös kiszállót. Ám Barney a következő legben ismét magához ragadta a kezdeményezést, leszakította a belgát, és 96-ról dobhatott, de elsőre nem tudta kihasználni, így Kim odaért a nyakára, de RvB 40-ről már nem hibázott (2-2). Ezután elindult a fej-fej melletti adok-kapok, aminek a végén Huybrechts szállhatott volna ki elsőre, de ez nem sikerült neki, Barneveld pedig 86-ról egy bullos kiszállóval brékelte a belgát. Innentől kezdve pedig már csak az volt a kérdés, hogy tudja-e hozni a saját kezdését, mert ezzel a meccs is az övé lehet. Huybrechts tekert becsülettel, igyekezett megnehezíteni a holland dolgát, 101-es meccsátlagot szórt, de még ez sem volt elég. Barney pedig egy 76-os kiszállóval döntőbe dobta Hollandiát, így következhetett a 2014-es meccs visszavágója.

Döntő:

Anglia (Phil Taylor – Adrian Lewis) - Hollandia (Michael van Gerwen – Raymond van Barneveld): 3-2

Egyéni mérkőzések (1. etap):

Michael van Gerwen – Phil Taylor: 3-4

Phil Taylor kezdhette el a 2016-os páros-vb döntőjét, és rögvest 99-cel indított, amire csak egy 60-as válasz kapott. Ez pedig annyira megnyugtatta, hogy egy maximummal tovább növelte az előnyét, majd 137-tel 85-öt hagyott magának, és gyorsan meg is oldotta 12 nyílból. A holland 140-nel kezdte a másodikat, de Taylort nem tudta leszakítani magáról. MvG azonban egy 180-nal máris 41-en találta magát, és egy 12 nyilas körrel egyenlített is. A harmadik legben kicsit lassítottak mindketten, fej-fej mellett haladtak, amíg Taylor le nem ért 149-re, amit három nyílból meg is csinált (2-1). A holland két kör alatt nem dobott triplát, ám ekkor Taylor keze is megremegett egy kicsit, és MvG egy 140-nel bele is erősített. Ám Taylor is összekapta magát, ő is egy 140-nel reagált, de a holland egy maximummal 20-ra repült, onnan pedig egyenlített is. Az angol rutinja azonban átsegítette őt a nehézségeken, és egy 180-nal, meg 140-nel 85-öt hagyott, amit teljesített is, egy újabb négykörössel (3-2). Taylor 107,55-ös átlagot produkált ekkor, és igyekezett a győzelem felé, de a holland is jól tartotta a lépést, és elsőként ért kiszállóra (124), míg Taylor 123-mal 57-et hagyott magának, de nem tudta kidobni, MvG pedig büntetett (3-3). Jött a döntő leg, amit Taylor 99-cel kezdett, majd 137-tel folytatta a fogyasztást, de a holland tartotta a lépést, viszont nem dobott triplát, így Phil bácsi 68-ról behúzta a meccset (102,93-as meccsátlaggal), ezzel pedig Anglia megszerezte a vezetést.

Adrian Lewis – Raymond van Barneveld: 3-4

Barney bácsi indított, és nem is rosszul, tizenkét nyíl után már 32 ponton volt, míg Lewis sehol. A hollandus pedig 13. nyilával már 1-0-ra vezetett is. A következő körben Lewis jutott előnyhöz, de ez nem volt olyan nagy, mivel RvB annyira jól tartotta magát, hogy megint ő ért előbb kiszállóra. És ha már ott volt, akkor könyörtelenül be is vágta a D10-be, így már brékelőnye is volt a hollandnak (2-0). Lewis azonban összeszedte magát, és a harmadik körben hamarabb leért ideális pozícióba, mint Barney, aki rontotta a 18-as kiszállót, így Lewis visszavette a bréket. Ez pedig annyira felpörgette az angolt, hogy 14 nyílból meg is csinálta a következő kört, hiába dobálta Barneveld a nagy pontokat (2-2). Adrian már közel volt a vezetés megszerzéséhez is, de 79-ről rontott, Barney pedig az ilyet nem szokta megtorlatlanul hagyni, így ismét a holland kezében volt az előny (3-2). RvB pedig szakadatlanul szórta a triplákat, ám 161-ről nem tudott kirepülni, Lewis pedig nem tette meg a szívességet, hogy 80-ról kiszálljon elsőre, ám 20-ról már nem hibázott, így jött a döntő leg (3-3). Ezt pedig a holland óriás kezdte jobban (140, 140, 180), míg Lewis összesen csak 158-at dobott hat nyílból. Barney pedig köszönte szépen, és egy 11 nyilas körrel lezárta a meccset, kiegyenlítve ezzel az összesített hátrányt…

Páros mérkőzés:

Taylor/Lewis – van Gerwen/van Barneveld: 2-4

Ez a mérkőzés csupán azt volt hivatott eldönteni, hogy melyik válogatott várhatja előnyből a következő egyéni etapot. Ehhez mérten nem hozott olyan nagy ívű csatát, inkább kifinomult taktikai harcot láthatott a nagyérdemű. Nem repkedtek a nagy pontok, bár ettől függetlenül láthattunk maximumokat mindegyik csapattól, egy szép 104-es kiszállót a hollandoktól, vagy például egy 98-as kiszállót az angoloktól, lezárva ezzel egy 12 nyilas kört. A mérkőzés végén viszont 4-2-es sikert könyvelhettünk el az Oranjénak, így máris 2-1 volt összesítésben a hollandok javára.

Egyéni mérkőzések (2. etap):

Phil Taylor – Raymond van Barneveld: 4-1

A két rutinos játékos csatáját Barney kezdte egy 100-as és 140-es körrel, de Taylor sem akart elmaradni tőle. Fej-fej mellett fogyasztották a pontjaikat, de elsőként a holland dobhatott kiszállóra. Ezt nem tudta megdobni, de Taylor sem szállt ki elsőre. Barney másodszor is rontott, mint ahogy Taylor is. A nagy kiszállócsatát végül Taylor D3-al hozta elsőként, ezzel brékelőnybe került (1-0). A második kör nem indult jól egyik játékosnak sem, nem jöttek a nagyok, ám Barney egy maximummal, és 140-el 62-t hagyott magának, amit sikerrel teljesített is (1-1). A holland a harmadik körben is dobott egy maxot, és annyira jól fogyasztotta a pontjait, hogy 161-ről kiszállózhatott, viszont nem próbálta be, mert Taylor nem volt kiszállón, így csak 62-re kerekített. Ám ráfázott, mivel Taylor 66-ról nem hibázta el a kiszállót, és így megint átvette a vezetést (2-1). Sőt, Phil bácsi a következő körben remekelt, egy 140-nel és 180-nal hamar leszakította Barney-t, és hozta is a saját körét, már kétleges előnyt szedve össze. Barneveld igyekezett a saját kezdését hozva felzárkózni Taylorra, de nem sikerült. Az angol 32-ről kiszállva 4-1-re nyerte a meccset, ezzel pedig döntő játszmára mentve a mérkőzést.

Adrian Lewis – Michael van Gerwen: 4-1

A világbajnokság utolsó mérkőzésének első játékát az angol Lewis kezdte meg, mégpedig egy maximummal, ám a holland sem volt rest, egyből visszadobta neki. Lewis ezután két 140-el 41-re dobta le magát, amit elsőre nem tudott kidobni, ám MvG 128-ról sem szállt ki, Lewis pedig 6-ról befejezte az elsőt (1-0). A másodikban MvG jobban dobott, és hamarabb szállhatott volna ki, de nem tudott, Lewis pedig sokadszori próbálkozásra kidobta a D20-at, ezzel pedig már 2-0 volt a javára. A következő kört sem kezdte jól az angol, nem dobott sokat, míg MvG összeszedettebben játszott, hamarabb ért le kiszállóra, de rendre rontotta a végét, ám az angol nem tudta kihasználni a hibákat, sőt, még ő is rásegített azzal, hogy 170-ről csak 22-t dobott elsőre. A holland végül dupla 1-el szépített, így megmaradt az esély az egyenlítésre. MvG mindent meg is tett azért, hogy ez sikerüljön, de Lewis 76-ról harmadik nyíllal kiszállt, így máris visszaállt a kétleges előny. Az angol pedig rögtön két 180-ast hintett be a hollandnak, így 45-öt hagyott magának, míg a holland 209-ről 110-re ért. Lewis 5-ször próbált a 16-ra, míg MvG egyszer a 110-re, de nem sikerült neki, az angol pedig hatodikra már nem hibázott, így Lewis 4-1-es sikerével az angol válogatott nyerte meg a 2016-os páros darts-világbajnokságot, összességében pedig a negyedik alkalommal értek fel a csúcsra.

Győzelmükért az angolok összesen 50.000 angol fonttal gazdagodtak, míg a hollandok második helyükért 26.000 fontot tehettek zsebre.

Természetesen a darts világában nem fognak nyári szünetet tartani. Rögtön június 10-12 között jön az Austrian Darts Open, majd június 17-19 között az Auckland Masters, 25-26-án pedig a Shanghai Masters küzdelmei következnek. Július 6-7-én Tokióban találkoznak a nagyok, a Japan Mastersen, majd még szintén júliusban, 16 és 24 között Blackpoolban kerül sor a World Matchplay versenyre, 29 és 31 között pedig Düsseldorfban jön a European Darts Open…szóval elmondhatjuk, hogy nem áll meg az élet, még a páros-vb vége után sem…

A bőséges statisztikai adatokért köszönetünket fejezzük ki a PDC Hungarian Fan Club adminjainak!