Sorozatunk következő epizódjában a hazai dartsélet egyik legmeghatározóbb alakját hoztuk el nektek. Az embert, akinek a honi dartsélet nagyon sokat köszönhet, aki még ma is megtesz mindent azért, hogy ez a sport - levetve végre magáról a "kocsmasport" jelzőt - mindenkihez eljusson. Az embert, aki már az iskolákba is eljuttatta a sportág szeretetét, és végül a profit, aki a szisztematikus munkával, és a rengeteg edzéssel odáig jutott, hogy az egyik legnagyobb nyílgyártó profi szerződést adott neki, így pedig egy olyan illusztris közegbe került, amelyben olyan játékosokkal szerepelhet együtt, mint például Phil Taylor, Wayne Mardle, Adrian Lewis, vagy Stephen Bunting. Az embert, aki jelenleg is útban van afelé, hogy megvédje magyar bajnoki címét, és az embert, aki még mindig ugyanolyan közvetlen mindenkivel, mint eddig is volt. Azt hiszem, nem kell senkinek sem bemutatnom a magyarok Pengéjét, akit soha nem lehet megtörni, sem pedig kicsorbítani.
Penge nagyon készségesen állt "kameránk" elé, hogy végre egy kicsit a kulisszák mögé tekinthessünk. Sok időbe telt, amíg eljutott idáig, de nagy örömmel mesélt nekünk a kezdetekről, a pályafutása alakulásáról, valamint a jövőbeni terveiről is. A játékos mellett Dr. Elbert Gábor sportjogász - aki 2006 és 2008 között a magyar kormány sportért felelős államtitkára, majd 2008-tól 2011-ig az MLSZ főtitkára is volt - Penge menedzserduójának egyik fele is megosztotta velünk a darts sportszakmai hátterével kapcsolatos gondolatait is.
9nyíl: - Bezzeg Nándor után Te vagy a következő magyar dartsos, akinek megadatik a lehetőség, hogy profiként is kamatoztassa tudását. Hogyan érzed most magad, hogy sikerült feljebb lépned egy szinttel?
Székely Pál: - Nagy a várakozás bennem. Még az út elején vagyunk, ami azt jelenti, hogy a lehetőség adott, de még sokat kell dolgozni azért, hogy valóra is váljon. Nekem meg kell terveznem a versenyévadokat, fel kell építenem a következő évek fejlődési periódusait, a menedzsereknek meg ehhez meg kell teremteni az anyagi lehetőségeket, hogy én csak a dartsra tudjak koncentrálni! Ez kőkemény csapatmunka, ami okos tervezésről és nagyon sok háttérmunkáról szól - számomra is.
9nyíl: - Ügyvéd úrtól kérdezném: milyen módon tudnak segíteni Pálnak abban, hogy profiként zavartalanul tudjon koncentrálni a játéka fejlesztésére? Mennyire komoly háttérmunkát igényel ez akár jogi, akár sportszakmai tekintetben?
Dr. Elbert Gábor: - Megítélésünk szerint a legfontosabb az, hogy mindenki lássa, hogy a darts milyen komoly sport, hogy Penge milyen komoly élsportoló. Igyekszünk ezt a médián keresztül felgyorsítani és ennek segítségével az ismertségét és az elismertségét növelni.
9nyíl: - Pengéhez visszatérve: „földiként”, elég sok közös ponton összefuthattunk volna. Lásd a Szombathelyi Főiskolát, ahol mind a ketten végeztünk, vagy esetleg a Ciao Amico DC-t, amit Te hívtál anno életre a Nyugat kapujában (csak én még akkoriban jobban el voltam foglalva az asztalitenisszel, mint a darts-cal). Tudatosan készültél a karrieredre, vagy csak „véletlenül” ragadt magával a nyíldobálás szeretete?
Penge: - Én mindig versenysportoltam, és próbáltam ezt magas szinten csinálni. Ez Szombathelyen sikerült is, hiszen az NBI/B-s kézilabdacsapatnak voltam a kapusa évekig, sőt főiskolai OB-t nyertünk abban az évben, amikor Magyarországon rendezték a Főiskolás Világbajnokságot, és szinte minden NB I-es válogatott kézilabdázó valamelyik főiskolai csapatban játszott abban az évben, és nálunk egyedül csak én voltam kapus.
A dartsos karriert nem terveztem, mert úgy gondoltam, a kézilabda lesz az én sportom. A főiskolás bajnoki cím és abban az évben az NBI/B-s bronzérem után kaptam is ajánlatokat profi szerződésre, de „sajnos” mivel főiskolai hallgató voltam, így a főiskolai csapatnak előjoga volt a versenyeztetésemre (ez a törvény), így nem engedtek el. A következő évben a felkészülés alatt előléptem első számú kapussá, de a vezetőedző másképpen gondolta, és egész évben a kispadot koptattam még akkor is, ha az elsőszámú kapusnak nem ment a játék. Így az év végére, amikor szabadon igazolható lettem, már nem éltek a profi karrier lehetőségei. Mivel munka mellett - ami Szombathelyhez kötött - nem tudtam volna máshol játszani, a Szombathelyi TK-nál meg nem éreztem a bizalmat, így abbahagytam a kézilabdát. Éppen akkor, amikor Levente öcsém soft ifjúsági Európa-bajnok lett. Kaptam is a születésnapomra tőle egy készlet nyilat és egy címet, hogy hol találom a szombathelyi Spartacus Darts Club-ot, amit Hideg Imre vezetett. Ott kezdtem megismerkedni ezzel a sporttal és nagyon megszerettem. Ekkor még úgy gondoltam, hogy ez egy jó levezetés lesz egy élsportoló számára. Később ezért is vállaltam el a közösen létrehozott Ciao Amico DC vezetését. Aztán ahogy fejlődtem és egyre jobban ment a játék, kezdtem eredményorientáltan készülni és versenyezni, de még mindig nem terveztem többet, minthogy jól érezzem magam és meglegyen a versenyzés által adott adrenalin!
9nyíl: - Aztán felkerültél Budapestre, ott pedig sokáig a Sarok Sörbár csapatában játszottál, mielőtt csatlakoztál a Soul DC-hez, amely klubot a mai napig is erősíted. Ráadásul testvéred, Levente is ott játszik. Mennyire jó számodra, hogy a tesóddal egy klubban játszol, hogyan tudjátok egymást támogatni az edzéseken, illetve a versenyeken?
Penge: - Munkalehetőség miatt költöztem fel Budapestre. Én is és a feleségem is olyan munkalehetőséget kapott, amivel elérhetővé vált, hogy saját otthonunk legyen, ezért költöztünk. Budapesten is folytatni akartam a sportot, de nem tudtam eldönteni, milyen szinten vagyok és hova is juthatok el. Azt tudtam, hogy kihívások kellenek, és szeretnék minél magasabb osztályban szerepelni olyan klubban, ahol van fejlődési lehetőségem. Mivel akkoriban már egészen jól ment a játék - országos szinten is ismertek, főleg a páros eredményeim miatt, amit Szalai Tamás barátommal értünk el. Rendszeresen megkeserítettük az éljátékosok életét.
Akkoriban két nagy klub volt, akik minden címet elvittek. Az egyik a Sarok Sörbár, Meszes Norberttel, Vincze Márkkal, Balog Öcsivel, Gyalai Rómeóval, a másik meg a Gilde DC Kiss Tiborral, Bezzeg Nándival, Bozsok Attilával, Túri Tomival, Szabó Lacival. Csupa sztárjátékos, legalább is az én szememben azok voltak. Amikor tudtam már, hogy Budapestre költözünk, akkor elhintettem, hogy csapatot keresek. Jött több megkeresés/érdeklődés is, többek között a Soul DC-től is. Mindenhol azután érdeklődtem, hogy milyen osztályban és milyen csapatban kaphatok lehetőséget. Balog „Öcsi” Béla, odajött a következő OB-n és megkérdezte tőlem, hogy komoly-e a költözés, és utána be is mutatott Miszlay Imrének, a Sarok Sörbár vezetőjének. Mivel ők voltak a leggyorsabbak, rögtön egy bajnokesélyes csapatba kerülhettem, és egy egyéni világbajnoktól, Meszes Norberttől tanulhattam, így nem is gondolkoztam sokat és leigazoltam a Sarokba! Itt értem kész játékossá, és itt szereztem meg az első bajnoki címeimet. Sajnos Meszes Norberttel csak egy évet volt lehetőségem együtt játszani, és meggyőződésem, hogy ha nem történik az a végzetes baleset, akkor ő ma már a PDC világbajnoki címért harcolna, mégpedig nem kis eséllyel! Azalatt az egy év alatt többet tanultam, mint az előző nyolcban összesen. De később is megkaptam minden támogatást a fejlődéshez a többiektől is. A fordulópontot a karrieremben és a klubváltást az első egyéni sikerem hozta meg, amikor is 3. lettem a steel egyéni bajnokságban és bekerültem életemben először a válogatottba, illetve lejátszottam első döntőmet a Hungarian Open világranglista pontszerző versenyen (Abban az évben a Sarokkal megnyertük mind a két szakág csapat bajnokságát, és én lettem a soft döntő legeredményesebb játékosa is). A következő szezon elején egyszerűen elkezdtek licitálni a klubok, hogy hova igazoljak. Több helyről is érkezett megkeresés, köztük a Győri DC és a Soul DC is megkeresett, de a Soul tette a legjobb ajánlatot. És nem csak egy kis kihívás volt, egyértelműen azért hívtak, hogy csapatbajnokságot nyerjünk! Az „csak” plusz volt, hogy a Székelyek végre egy csapatban játszhatnak. Ekkorra én már kifejlesztettem magamnak egy edzésrutint, amibe nem nagyon fért bele az, hogy a klubba lejárjak. Ennek ellenére a Soulban aránylag sokat edzettünk csapatban, de én kevésnek és még nem elég profinak éreztem az edzéseket. Főleg 501-es játékkal töltöttük az időt és inkább baráti összejövetel hangulata volt, ami nem rossz, csak ekkor már én úgy éreztem, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni ezzel a sporttal. A mérkőzéseken, versenyeken viszont számomra újként hatott az összetartás, és a csapatszellem, ami a Soul DC-t jellemezte és jellemzi a mai napig is. Biztos vagyok benne, hogy a közösen megnyert négy országos bajnoki címből mindegyikben nagy szerepe volt a csapategységnek, és egymás biztatásának.
Levivel mindig kijöttünk, és sosem okozott gondot hogy egy csapatban játszunk. Én úgy álltam hozzá, és szerintem ő is, hogy egymásért játszunk, és ha le kellett valamelyikünket cserélni a csapatkapitánynak, akkor sosem volt belőle probléma (főleg hogy a legtöbbször Levente volt a cséká). Kipróbáltuk a párost is, és a legsikeresebb soft páros évemet vele játszottam végig, egy ezüstérmet szereztünk abban az évben. Aztán neki a család és a munka előrébb került a dartsnál, így szinte csak a csapatmérkőzéseken találkoztunk.
9nyíl: - A rengeteg tornagyőzelem és dobogós helyezés közül, amelyet az eddigi pályafutásod során megszereztél, melyik volt számodra a legkedvesebb, és miért?
Penge: - Van több is, nem tudnék választani és nem csak dobogós helyezések.
Az első még a Sarok Sörbár színeiben egy koromfekete mezben játszva történt. Elindultam a Hungarian Openen úgy, hogy az lesz az első nemzetközi verseny, amin részt veszek. Az esélytelenek nyugalmával vágtam neki a versenynek, és akkor kezdtem el komolyabban odafigyelni, amikor a magyar ranglista vezetőjét, Meskó Krisztiánt sikerült megvernem a 32 között! A legszebb élményem az volt, hogy onnantól minden mérkőzésemet végigszurkolták a magyarok. Az elődöntőben a török srác ellen olyan szurkolást vágtak, hogy minden 100 fölötti dobásnál felrobbant a Contact, ahol a versenyt tartották. A döntőre sajnos elfáradtam, és el is izgultam, de nagyon jól játszott a finn fiú.
A másik nagy élményem, amikor az első soft csapatbajnoki címet nyertük a Soul DC-vel, Sopronban. A Gilde toronymagas esélyesként érkezett erre a versenyre. Az egész csapat hihetetlent küzdött. Mindenki odatette magát, és az egész napi ki-ki mérkőzéseken valaki mindig hozott egy kis pluszt. A döntőre egy kicsit már fáradtan érkeztünk, de összejött minden, és az első mérkőzést hoztuk is. A másodikban a Gilde összekapta magát, és elhúzott mellettünk, de az utolsó körben, Nagy Csabi és Oravecz Csabi óriásit küzdve megoldotta, hogy lehetőséget kapjunk a győzelemre és kijátszásra mentették a mérkőzést. Akkor odajött hozzám Levente öcsém, és csak annyit kérdezett, hogy megoldom-e. Én rávágtam, hogy IGEN! Azzal a Melisek Zsolttal kellett megmérkőznöm, aki aznap egyetlen mérkőzést sem veszített, és az előző mérkőzéseinket is megnyerte ellenem. Megállt az élet a sportcsarnokban, és mindenki a mi mérkőzésünket nézte, amit óriási buzdítás mellett sikerült nyernem 3-1 re.
A harmadik, amikor először vettem részt a lakeside-i VB kvalifikációs versenyén Hull-ban. A Man-szigeteki bajnok ellen játszottam, és nagy 1-0 volt ide, és kis 1-1 a két nyertig tartó mérkőzésen, amikor sikerült rádobnom a kilenc nyilas kiszállóra. A D12-őt hibáztam, és arra emlékszem, hogy az utolsó kör előtt hírtelen síri csend lett a helyszínen, pedig addig több száz ember játszott. Amikor vége lett a mérkőzésnek, az ellenfelem és mások is gratuláltak a kilencnyilas kísérlethez, és ez nagyon jól esett.
A végére hagytam persze a legfrissebbet. Ez pedig természetesen a tavalyi magyar bajnoki címem elnyerése! Először Debrecenben éreztem, hogy nem lehet ennél szebb, amikor az ottani forduló díjátadójánál vastapssal jutalmazta a teljesítményemet a helyi közönség. Addig még sosem kaptam ilyet, de a mindent eldöntő utolsó forduló élménye felülírta ezt. Hála a barátoknak, többen is megörökítették az utolsó három nyilam eldobását, ami aztán magyar bajnoki címet ért számomra, így többször is visszanézhettem és átélhettem ezt a csodálatos pillanatot.
9nyíl: - 2015-ben nagyon érett játékot bemutatva nyerted meg a nemzeti bajnokság egyéni küzdelmeit a férfiak között, és ebben az évben is nagyon közel állsz a címvédéshez. Mit gondolsz, van-e esetleg valaki a többiek között, aki még utol tud érni a hátralévő fordulókban?
Penge: - Esély mindig van. Én tavaly ugyanebben az időszakban még a ranglista 6. vagy 8. helyén álltam, nem tudom pontosan. Ha valaki mostantól, mondjuk megnyeri a három fordulót, és én, valamint az előtte lévők megadjuk a lehetőséget számára a győzelemhez, akkor bárki megnyerheti a legjobb nyolcból. Természetesen nem ez a célom, hanem hogy hibátlan teljesítménnyel megvédhessem a címem!
9nyíl: - Mit szólsz Ihász Veronika teljesítményéhez, aki ettől az évtől kezdve a férfi mezőnyt erősíti játékával? Mennyire tud fejlődni a játéka azzal, hogy közöttetek játszik?
Penge: - Verával mi már régóta beszéltünk erről. Én már az előző évben is azt vártam, hogy a férfiak között fog játszani. Az idei első fordulón nekem kellett búcsúztatni, és - megmondom őszintén - nem volt könnyű dolgom. Nagyon jól játszott, így kiváló teljesítmény kellett tőlem is a győzelemhez. Az ilyen és ehhez hasonló mérkőzésektől fog fejlődni a játéka, és nemzetközi szinten is rengeteget profitálhat ebből. Lengyelországban már komolyan látszottak a fejlődés jelei. Sokkal kiegyensúlyozottabban játszott még hátrányból is, mint eddig.
9nyíl: - Mint állandó szakértő, nyomon követted a páros-világbajnokságot, és velünk is megosztottad meglátásaidat ezzel kapcsolatban. Tegyük hozzá azért, nem sokon múlott az, hogy végül Téged láthassunk Bezzeg Nándi oldalán. Mit gondolsz, így pár héttel a vb után a fiúk összteljesítményéről?
Penge: - Szerintem kiváló teljesítményt nyújtottak. Ez ellen a belga páros ellen mindenkinek gondja lett volna a játékkal, ők viszont folyamatosan tolták, és kihozták magukból a legtöbbet. Kb. úgy tudnám jellemezni a játékukat, mint a magyar jégkorong-válogatott játékát Kanada ellen. Megérdemelnek minden pozitív jelzőt, mert kitettek magukért!
9nyíl: - Nem is olyan régen kezdted el az egyik legnagyobb projektedet, a Darts Matek programot, amely azóta olyan nagy népszerűségre tett szert az iskolákban, hogy már egyre több oktatási intézményben bevezették a használatát. És nemcsak Magyarországon, hanem a környező és még a távoli országokban is nagyon kedvező volt a fogadtatása. Amellett, hogy a matematikai készségeket is jól fejleszti, egyre több kisgyerek kezd magával a sporttal is foglalkozni. Jelenleg hol tartasz ezzel a projekttel, és mik a távolabbi lehetőségek ezzel kapcsolatban?
Penge: - Az első év tapasztalatai kiválóak. 107 országban, több mint 5000 példányban használják a szoftvert. Mind iskolákban, mind pedig magánszemélyek is. De van olyan darts akadémia Angliában, aki jelezte, hogy használni szeretné és engedélyt kért hozzá. Magyarországon már több mint 200 iskola vezette be a Darts Matek szoftvert a matematikaórán, és mellette a mindennapos testnevelés keretein belül a darts oktatását és űzését.
Jelenleg ott tartunk, hogy támogatókat keresünk a további munkához, mert sajnos elfogyott a pénzünk, és óriási lenne az igény például az androidos verzióra is. Nagy az érdeklődés, de konkrét szerződést nem tudtunk még kötni.
9nyíl: - Kit tartasz példaképednek a dartsban, és miért?
Penge: - Nagy kedvencem az elejétől Phil Taylor. Inspirál, ahogyan ehhez a sporthoz viszonyul. Mindent megtesz a népszerűsítésért, és azért is, hogy másoknak is lehetőségük legyen ebben a sportban minél jobban kibontakozni. Tőle hallottam először, hogy ebben a sportban is lehet profin készülni, és hogy mennyi edzésmunkát igényel az a teljesítmény amit ő produkál. Próbálom én is ezt az utat követni. Az utóbbi időben Peter Wright is a kedvenceim közé került, mert az a dobásstílus, amivel ő dob az nagyon tetszik, és próbálom átvenni belőle azokat a pontokat, amelyek beilleszthetőek a stílusomba.
9nyíl: - Most, hogy a Target profija lettél, nagy változás vette kezdetét az életedben, hozzátéve azt is, hogy nem is olyan régóta már gyakorló apuka is vagy, melyhez így utólag is szívből gratulálunk. Mennyi pluszt adott neked a kis Ádám érkezése a családba, valamint az a szerződés, amellyel megnyílt előtted az út ahhoz, hogy profiként is kamatoztasd a tudásodat?
Penge: - Ami most történik velem, az valahol egy álom. Minden egyszerre jön össze, amit csak kívánok. Természetesen meg kellett dolgozni ezekért, és azt is meg kellett teremteni, hogy ez lehessen. Feleségemnek köszönhetem pl. a bajnoki címemet, mert amikor Nándit legyőztem az ecseri fordulón, azzal fogadott otthon, hogy kiszámolta: megnyerhetem a bajnokságot, ha a következő versenyeket is megnyerem, úgyhogy „Nyomás edzeni!”. Mindezt úgy, hogy már a pocakjában volt az Ádám, és alig volt vissza 3 hónap a születéséig. Ő biztatott, és biztat a folytatásra is, mindent közösen döntöttünk el ezzel kapcsolatban. Nélküle nem is tudnám ezt végigcsinálni.
A profi élet annyiban érződik, hogy mindenki megkeres, mondjam el a tutit, hogyan is csinálom, illetve abban hogy sokkal több média kíváncsi rám, mint sportolóra. Az igazi munka azonban még csak most jön. A napokban készültem el az új berendezett edzőhelyemmel, ahol készülni fogok, amikor Ádám alszik, na meg amikor lehetőség van rá. Fel kell építenem egy fejlődési vonalat mind a versenyzésben, mind pedig az edzésmunkában, és azt kell megvalósítanom. Nem lesz könnyű, de imádom a kihívásokat.
9nyíl: - Elbert Gáborhoz fordulnék most ismét: Mennyire hathat ez újdonságként Magyarországon, hogy egy olyan sportot karolnak fel, amely sajnos még itthon eléggé „gyerekcipőben” jár, bár már elég jó úton halad afelé, hogy egy lapon említsük a labdarúgással?
Dr. Elbert Gábor: - Én magam 12 évig építgettem a squash-t Magyarországon s a Nemzeti Sportszövetség főtitkáraként, valamint sport-szakállamtitkárként is sokat dolgoztam az olimpiák programján nem szereplő sportágakkal, sőt életem (egyik) legnagyobb sportvezetői élménye, munkája is ehhez a körhöz tartozik: a 2005-ös Világjátékok. Így – azt gondolom – van ismeretem és hitem is abban, hogy e sportágak némelyike és az ő sztárjaik is felépíthetőek.
9nyíl: - Hogyan lehet megtervezni egy dartsjátékos éves költségvetését (gondolok itt a külföldi országokban rendezett versenyeken való részvételre, az eszközparkja fejlesztésére), illetve ha más sportágakkal összehasonlítjuk a dartsot, mennyire mondhatjuk „gazdaságos” sportágnak, mint mondjuk a focit, kézilabdát, vagy akár az asztaliteniszt?
Dr. Elbert Gábor: - A csapatsportágakkal és elsősorban a labdarúgással nyilván kevéssé érdemes összehasonlítani, de az egyéni sportágakkal már található jó néhány párhuzam. A legfontosabb a jó szakmai program, amelynek végrehajtásához igyekszünk megteremteni a hátteret.
9nyíl: - Végezetül pedig – visszakanyarodva Pengéhez - szeretném megkérdezni Tőled, mit tanácsolnál annak, aki most, vagy nem olyan régen kezdett el foglalkozni a sporttal? Mire érdemes odafigyelnie, és mi az, amit mindenképpen be kell tartania, hogy eredményes legyen a későbbiekben?
Penge: - A legfontosabb, amit kevés kezdő dartsosnál érzek, az a türelem. Mindenki néhány hónap leforgása alatt 5-6 körös játékos akar lenni. Ez lehetetlen. Évek komoly munkája és irdatlan mennyiségű edzésre van szükség, hogy stabil 7-8 körös játékos legyél, és versenyezni is meg kell tanulni. Nekem például 3 év kellett, hogy egyáltalán mérkőzést tudjak nyerni. Három évig úgy jártam versenyekre, hogy délelőtt már végeztem is. De mint látszik, nem adtam fel. Ketté kell választani a „megtanulok dobni”, és a „megtanulok versenyezni” dolgot. Az egyiket az edzésen, a másikat a versenyen tudod elsajátítani. Ha csak versenyzel, vagy csak edzel, sehova sem fogsz eljutni, legalábbis nemzetközi szinten biztosan nem. És természetesen a rendszeres edzés. Azt javaslom, hogy minden nap találj egy órát, amit a tábla előtt tudsz tölteni. Ugyanis itt arról van szó, hogy rutinná kell, hogy váljon a dobásmozdulatod. Ha kihagysz egy napot, esetleg napokat, akkor a begyakorolt mozdulat rögződése kopni fog, így pedig csak visszalépsz egy szintet.
9nyíl: - Köszönjük szépen a beszélgetést, és szívből kívánjuk Neked, hogy - egyrészt sikerüljön a magyar bajnoki címvédés -, valamint, hogy a profik között is becsülettel megálld a helyed, ezzel is nagy sikereket hozva a magyar dartstársadalom számára!
