Kétségkívül a nap legnagyobb meglepetését okozta a képen is látható úriember, Steve West. Ahogy a címben jelzett szójáték is utal rá, úgy söpörte el a tizenegyszeres World Grand Prix-győztes Phil Taylor álmait a tizenkettedik győzelemről. Korán búcsúzott a versenyről a Wayne Mardle által titkos esélyesnek tartott Menszur Szuljovics is, akit ezúttal Dary Gurney akadályozott meg a továbbhaladásban. A holland világelső hátrányból fordítva tudott nyerni az örökifjú Steve Beaton ellen, a sűrű nyílváltásairól híres Snakebite pedig szintén a korai távozók közé került. Ennyit dióhéjban, részletek lejjebb.

Phil Taylort ezúttal elsöpörte a Nyugati Szél - fotó: PDC

Íme, a bevezetőben is említett kép. Nem csalás, mert ezúttal a rutinos, tizenegyszeres WGP-győztes Phil Taylornak kellett gratulálnia. Jött ugyanis egy Steve West nevű úriember, aki még az első játékban nagyon nem tudott érdemben hozzászólni a dolgokhoz, így a Mester nagyon hamar 3-1 arányban meg is nyerte azt. Sőt, a második szettben hét tökéletes nyilat tudott eldobni, de sajnos a T17-et elhibázta, így nem lett kilencnyilas. West pedig elkezdett játszani, egyre koncentráltabban kereste a magas szektorokat, és jobban jöttek a végső duplák is tőle, így végül - végig vezetve a második szettben - sikerült egyenlítenie. A mindent eldöntő játékban pedig már csak ő volt a pályán. Egyetlen leget engedélyezett a legendának, és ezzel a győzelemmel élete legnagyobb tettét hajtotta végre. Phil Taylornak pedig eddig tartott a World Grand Prix.

Természetesen West nehezen találta a szavakat a mérkőzés után, de nekünk sikerült. A következőket nyilatkozta a hivatalos oldalon:

"Még mindig sokkhatás alatt vagyok. Ez a legnagyobb pillanata az eddig karrieremnek. Egyszerűen nem találok szavakat.

Boldog vagyok. Nagyot küzdöttem, és végül sikerült. Phil abszolút legendája a sportágnak, és senki nem tudja elképzelni, mi mindent tett ezért a játékért. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy játszhattam vele, de hogy le is győzzem...hihetetlen!

Hiszek magamban, tudom, mit tegyek, így most csak előre tekintek. Ha lehet, akkor csak minél előrébb..."

A lőlapot tekintve Taylor jobb átlaggal maradt alul, mégpedig azért, mert a döntő duplákat csupán 25%-ban tudta kihasználni, míg West majd' háromszor hatékonyabb volt a befejezéseknél, a beszállói is rendre jól jöttek a második szettől kezdve (rengeteg 160-ast láthattunk tőle), valamint kétszer is 101-ről tudta offolni magát, és lehetséges, hogy ez is demoralizálhatta Taylor játékát.

A másik úriember, akiről kicsit bővebben kell megemlékeznünk összefoglalónkban, az nem más, mint Daryl Gurney, aki szintén nem kisebb név számára eszközlte ki a korai repülőjegyváltást, mint az osztrákok topjátékosának, és Wayne Mardle titkos favoritjának, vagyis Menszur Szuljovicsnak. Az első szettet nagyon simán nyerte az északír játékos, nem hatódott meg Szuljovics lassú játékától, hanem határozott dobásokkal hamar megszerezte a vezetést. Szuljovics azonban nem tört meg, és - egy  teljesen ellentétes második szettben - sima 3-al egalizálta az összesített állást. Az utolsó játékban Gurney gyorsan elhúzott kettővel, de az osztrák utolérte, és döntő legre mentette a meccset. Ott viszont elfogyott a szerencséje, Gurney pedig 92-ről kiszállva a következő körbe dobta magát.

"A Holdon érzem magam jelenleg, és nagyon örülök, hogy ez így alakult - reagált a mérkőzés után Gurney. Soha nem nyertem még itt ezelőtt, és ezért is vagyok nagyon boldog, pedig tudom, hogy Menszur nagyszerű játékos.

A kezem még nem egészen tökéletes, de lehet, hogy néha kell egy ilyen is, ha éppen ez segít át a nehézségeken" - fejezte be mondanivalóját az északír játékos.

A statisztikát tekintve egyikük sem alkotott maradandót, nem játszották ki magukat, és ez legjobban a meccsátlagokból látszik. Gurney annyiban múlta felül osztrák ellenfelét, hogy öt alkalommal tudott maximumot dobni, négyszer vette el Szuljovics kezdését, valamint 29%-ban dobta a kiszállókat, míg Menszur csak 23%-ban tudott befejezni.

A többi találkozón:

Az estét Dave Chisnall és Robbie Green találkozója indította. Green nagyon hamar nyomás alá helyezte Chizzy-t, és hamar kétleges előnyt szerzett, amit meg is őrzött a szett végéig. Chisnall azonban nem tört össze, hanem egy szoros játékban egyenlített, majd egy simább harmadik szettben meg is szerezte a győzelmet. Chizzy mellett szólt a jobb brékarány (4/7), valamint a hatékonyabb kiszállózás (7/16), míg Green csupán a maximumok számában múlta felül Chisnall-t (négy 180-ast hozott össze a meccsen).

Hasonlóan az első meccshez, James Wilson is hátrányból fordítva nyert az ír Mick McGowan ellen. McGowan szoros küzdelemben nyerte az első szettet, hogy aztán Wilson egy hasonlóan szoros második játékban egyenlítsen. A harmadik szettben aztán győzött a rutin, és ezzel Jammie Dodger jutott tovább a következő körbe.

Michael Smith is hamar a kiesettek sorsára jutott, pedig egész jól indult számára az Alan Norris elleni találkozó, melyben egy sima 3-1-es kezdéssel indított a fiatal angol. Ám Chuck nem tágított, elővette minden fegyverét, köztük azt a bizonyos híres körbepörgőrúgást is, és két kemény szettel hamar padlóra is küldte Gary Anderson mentoráltját. Különösen imponáló volt Norris részéről az a szép 156-os kiszálló is...

Simon Whitlocknak nagyon jót tehetett a hétvégi Players Championship győzelem, mivel a Joe Cullen elleni találkozón is ő került ki nyertesként. Pedig nem indult jól számára a találkozó, hiszen Cullen nagyon könnyedén nyerte az első szettet. Ám nem azért hívják Whitlock-ot "Varázslónak", mert olyan könnyen feladná. Előkerült a varázspálca az ausszi mellső zsebéből, és azonnal el is tüntette a hátrányát, utána pedig meg is babonázhatta ellenfelét, mivel Cullen az utolsó szettben még leget sem nyert. Whitlock pedig máris a második körbe varázsolta magát.

Valahogy úgy, mint ahogy Brendan Dolan-nek a nősülés. Ugyanis az északír játékos szombaton vette nőül menyasszonyát, Teresát. Ez pedig annyira feldobta a játékát, hogy sima 2-0-val ejtette ki az immáron sokadik típusú nyilával próbálkozó Peter Wright-ot. A Grand Prix-ek történetének első kilencnyilasát szerző északír versenyző ellenállhatatlanul játszott, csupán három leget engedett Snakebite-nak, míg Wright egyszer sem tudott kezdést elvenni tőle, ez Dolan-nek egyszer sikerült, és ez meghatározó volt a végkimenetel szempontjából.

A végére hagytuk a holland világelső Michael Van Gerwen-t, akinek ezúttal Steve Beaton ellen kellett megmutatnia. Az örökifjú Adonisz kezdte jobban a meccset, egymás után három leget nyerve meg is szerezte a vezetést, ám a holland ezután szintet váltott, és két nagyon sima szettet behúzva - és a hétfői nap legnagyobb átlagát elérve - elejtette Beaton-t a további küzdelmektől. Azt hiszem, nem kell semmit sem hozzáfűznöm, inkább beszéljenek a mellékletek helyettem.

És akkor emlékeztetőül az eredmények:

Este pedig folytatódik tovább a varázslat, immáron a második körrel, melynek mai összecsapásai a következők:

Terry Jenkins - Benito van de Pas

Stephen Bunting - Kim Huybrechts

Gary Anderson - Kyle Anderson

Adrian Lewis - Raymond van Barneveld