Hát igen...egyszer sikerült írnom egy olyan mérkőzésről, amely méltán érdemelte ki a helyét minden idők legjobb tíz találkozója között. 2008-ban, a világbajnokság negyeddöntőjében feszült egymásnak Phil Taylor és Wayne Mardle, az örök kedvencem. Ám most nem szeretném újra elismételni az egész sztorit, mivel azt még mindig el tudjátok olvasni, vagy meg tudjátok nézni, ha van rá időtök. Csupán egy momentumot szeretnék kiemelni a meccsből:
3-3-as összállásnál, és 2-1-es Taylor vezetésnél Mardle dobhatott 16-ról az egyenlítésért, de nem ért célt elsőre, így maradt az a fránya 4-es. Az Öreg 100-ról dobhatott a játékért, de neki sem jött a tripla. Ekkor Wayne állhatott oda a D2-re, ám az első két nyila tökéletesen betakarta a területet. A kommentátorok sem adtak nagy odds-ot a kiszállóra. Ám Wayne gondolt egyet, kiállt a komfortzónából, és megdobta a híres "Banana Shot"-ként ismertté vált dobást, amivel sikerült az egyenlítés. Azért kapta meg ezt az elnevezést, mivel Wayne utolsó nyila olyan röppályán repült, mint amilyen a banán alakja, tudományosabban fogalmazva a nyíl egy majdnem vízszintes eliptikus röppályát írt le, mielőtt a D2-be vágódott. Mindenki mosolygott a színpadon (még Taylor is), Wayne pedig történelmet írt ezzel a dobással. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy Mardle végül megnyerte a mérkőzést is...