Október utolsó hétvégéje a darts világában nem a Halloweenről szól. Lehet persze, hogy néhány játékos elbulizgat ezen az ünnepen, de most a darts mezőny a belgiumi Hasselt városában azt igyekszik eldönteni ki üljön fel „Európa” trónjára. Ne feledjük ez nem igazi EB, csak a neve az. A verseny első napján 6 nyert legig küzdenek a felek, hogy tovább léphessenek a legjobb 16 közé és eljussanak a 100.000 fontot érő győzelemig. Lássuk, hogyan sikerült az első nap. Volt, akik számára őszinte kudarc volt már maga a nyitó nap is. A nap meccse a Varázslóé volt. Van jó pár videó is, ha netán valaki lemaradt volna.

Jamie Caven – James Richardson: 3-6
Az biztos, hogy nem ez volt a torna legjobb mérkőzése. Jabba egészen rossz, mindösszesen 77-es átlagot hozott össze, ami mellé egy 25%-os kiszállózás párosult. Ezzel pedig nem nagyon lehet nyerni. Ráadásul szegény Jamie négyszer is elvesztette a kezdését, rengeteg tripla nélküli köre volt, szóval teljes csőd volt a részéről. Richardson sem brillírozott túlzottan. Alig jutott 80-as átlag fölé, de egy kiváló 158-as kiszállót azért bemutatott, és összességében jobb teljesítményt nyújtott, ezért megérdemelten nyert.

Daryl Gurney – Gerwyn Price: 4-6
Az előző meccs után sokat javított a hangulaton a két kiváló játékos remek összecsapása. 2-2-es állásig volt igazán szoros meccs, ami után a walesi nagyon beletaposott a gázpedálba és meg sem állt 5-2-ig. Volt 13 leges köre is, általában 5 körnél tovább nem is húzta a partikat, ezzel megérdemelten vezetett az olykor elég rendesen mellétrafáló Gurney ellen. De az észak-ír nem adta fel, vissza tudott kapaszkodni 5-4-re, de tizedik legben 121-ről nem tudott kiszállni ezzel pedig az egyenlítést és a meccset is elbukta. Price 91,26-os átlaggal és 55°%-os kiszálló mutatóval zárt, ami elég jó teljesítmény, így teljes joggal lépett tovább.

Chris Dobey – Joe Cullen: 2-6
A fiatalabb generáció két tagja csapott össze a nap harmadik mérkőzésén. Előzetesen Cullen tűnt esélyesebbnek és ez a papírforma most be is igazolódott. Dobey ugyan megszerezte a vezetést, de aztán Cullen behúzott 4 leget és ezzel el is döntötte a meccset. A második leg - mondjuk ki azért - bohózatba illő volt a sok elrontott kiszálló miatt. Dobey erejéből csak a szépítésre futotta a hatodik legben, Rockstar azonban ma jól „tépte a húrokat” és kiváló, magabiztos játékkal, valamint 95 pont feletti átlaggal húzta be a meccset.

Ian White – Terry Jenkins: 6-2
Rutinos játékosok sokadik mérkőzése. Így lehetne összefoglalni talán a White – Jenkins csatát. Bár a csata jelző az nem igazán illik a meccsre, mert egy percig nem volt kérdés ki az erősebb a mai napon. Diamond  - ha nem is lehengerlő játékkal, de - végig vezetve hozta le a partit, amiről a legbeszédesebb adat, hogy Terry összesen 14,29%-al oldotta meg a duplákat. Így pedig hiába volt esélye legeket nyerni, ez csak két alkalommal jött neki össze.

Cristo Reyes – Robert Thornton 6:4
A nap egyik legérdekesebb meccsét lehetett várni a mindig veszélyes spanyol és a kiszámíthatatlan skót méregzsáktól. Brutálisan jól indult a meccs, Reyes (a fenti képen) ellépett két leggel az időnként tripla nélkül termelő Thorn-tól, de a skót aztán ki tudott egyenlíteni, például egy 12 nyilas legnek is köszönhetően. 4-4-es állásig mentek fej-fej mellett, 100 körüli átlagot produkálva, de a végét igazán jól csak Reyes bírta. Magas kiszállókon hagyta a skótot, ő pedig behúzta a szükséges két leget. Thorn 93,77-es átlagot, 5 darab 180-at és 66,67%-os kiszállót mutatott be ami messze nem nevezhető rossznak, viszont Reyes 96,83-as átlaga és 50%-os duplázó mutatója még jobb volt.

Mervyn King – Devon Petersen: 6-4
Nem éppen az életük legjobb formájában versenyző két játékos csapott össze a délután hatodik párosításában. Egyikük éve sem túl fényes eddig, és ezen a meccsen lett volna esély javítani. Ez végül Kingnek sikerült, aki többször tudta ellenfele hibáit kihasználni (hol kiszállni nem tudott Petersen, hol pedig el se jutott odáig köszönhető pl. néhány 45-ös vagy 42-es dobásnak). King 90-es átlaga épp 5 ponttal jobb mint a dél-afrikai versenyzőé, és az öreg angol 50%-es kiszálló mutatója is felülmúlta ellenfeléét. Megérdemelten nyert a Király.

Michael Smith –Stephen Bunting: 5-6
A délután talán legnagyobb slágere volt a st. helens-i rangadó. Ihletetten kezdte Bunting a meccset, többek között 11 és 14 nyilas kört produkálva ment el 2-0-ra, de Smith nem adta fel, 3-2-re majd 4-3-ra is felzárkózott. Sőt, egy 11 nyilas kört ő is produkált. A hetedik leg után Bunting 104 pontos átlagon állt, Smith pedig 96-on. Tolták a tömeget rendesen, így Smithnek sikerült is az egyenlítés, majd megint Buntingnál volt az előny. De hiába volt előnyben, nem tudta lezárni a meccset, ezért jöhetett a döntő leg. Az idegek harcát Bunting bírta jobban, ezzel pedig bejutott a legjobb 16 közé. Embertelenül nagy meccs volt.

Max Hopp – Benito van de Pas: 6-4
Kis túlzással mondhatjuk, hogy a PDC következő generációja lépett színpadra a német Max Hopp és a holland Benito van de Pas személyében. Az ifjonti hév nevében gyorsan egymásnak is estek a felek, brékeltek, kezdéseket hoztak, produkáltak 14 nyilas partikat, dobtak 4 darab 180-at és elmentek 4-4-ig. Ezután az utóbbi időben remeklő holland bealudt, előbb 16-ról majd 8-ról nem bírt kiszállni és elvesztette a kilencedik leget. A tizedikben pedig a 32 bizonyult túl soknak, így a vége nem lett más, mint Hopp győzelem, ami megérdemeltnek is mondható, mert a holland kritikán alul kiszállózott (15%), a német pedig több mint 20%-ot rávert ebben a mutatóban.

Jelle Klaasen – Steve West: 6-3
Az esti program első meccsén az angol Westnek nem sikerült borítani a papírformát az esélyesebb holland ellen. Klaasen nagyon bekezdett, 12-15-15-11-14 nyilas partikkal, és brutális tömeget szórva elhúzott 5-0-ra. Lehengerlő volt. West szépen visszakapaszkodott 5-3-ig, köszönhetően 95 feletti átlagának, de túl későn ébredt. Klaasen 97,17-el zárt és ha a meccs elején mutatott formát hozza a későbbiekben, akkor komoly esélyese lesz a tornának.

Kim Huybrechts – James Wilson: 3-6
Ami Westnek nem sikerült, az sikerült James Wilsonnak, azaz legyőzni egy esélyesebbnek tartott, a ranglistán jóval előrébb álló versenyzőt. Wilson remekül kezdett, a harmadik legben bemutatott brékjével (142-ről szállt ki) és remek kezdéseivel elment 4-1-re, ez pedig el is döntötte a meccs sorsát. Huybrechts rendszerint csak 1 tripla nélküli kört dobott legenként, de ez ma nem fért bele. Ugyan harcolt becsülettel, de a korán összeszedett 3 leges hátrányt nem tudta ledolgozni. Wilson 98,84-es átlaggal, 54,55%-os kiszállózással teljesen megérdemelten nyerte meg a meccset.

Dave Chisnall – Kyle Anderson: 3-6
Érdekesen alakult a meccs, az első két legben a kezdésüket elvesztették a felek, a harmadikban tudott először Chizzy nyerni első pályáról. Viszont a negyedik legben nem tudott kiszállni, ezzel pedig valami el is tört nála, míg Anderson elkapta a fonalat. Egy 11 és egy 12 nyilas körrel sokkolta az angolt, aki ugyan még tudott szépíteni, de aztán az ausztrál egy újabb 4 köröst dobova végleg padlóra küldte Chisnallt. Anderson egészen kiválóan játszott, 66%-os kiszálló mutatóval zárt és ez szemben Chizzy 25%-os mutatójával döntőnek bizonyult. Nem az első olyan esete ez az angolnak, ahol átlagban pariban van az ellenféllel, de a kiszállói nagyon nem jöttek. Van ilyen.

Menszur Szuljovics – Jermaine Wattimena: 6-1
Ahogy felénk mondják: „Sima liba” volt. Menszur úgy nyerte meg a meccset, hogy 15 nyilasnál rosszabb legje nem volt, sőt kétszer csak 12 nyílra volt szüksége a leg eldöntéséhez. 104 pontos átlag felett zárt, esélyt sem adott az egyébként 95 ponton záró hollandnak. Ez a lehengerlő és abszolút fölényes győzelem a legnagyobbakat idézi, ilyen teljesítményre bárki büszke lehetne, még talán maga MvG is.

Peter Wright – Justin Pipe: 6-5
Nagy trollok a belga szervezők, hogy egymás után tették Menszurt és Justin Pipe-ot. Legutóbbi meccsüket a múlt héten Pipe nyerte, úgyhogy itt volt a lehetőség Snakebite-nak a visszavágásra. Vissza is vágott, de nem egészen úgy, ahogy elgondolta. 4-1-es Wright előnnyel mentek szünetre a felek, és eddig a pillanatig kiválóan is játszott a skót. Volt egy 13 nyilas köre és 116-os kiszállója is. De a szünetről Wright „nem jött ki” és Pipe átvette a vezetést. A 10. leg egészen tragikomikusra sikerült, csak a 20. nyíllal tudott Wright kiszállni. Pipe verhette a fejét falba mert meccsnyila volt. A döntő leget pedig el is bukta a derék Justin, így Wright lépett tovább. De ennél több kell majd tőle a jövőben.

Alan Norris– Phil Taylor: 3-6
Hogy is fogalmazzak??? Phil Taylor újra régi önmagát idézte. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy Phil bácsi még mindig a régi. Minden tekintetben: 109(!)-es átlag, 50%-os kiszállózás, közte egy 121-es befejezés. 16 darab 140+-os dobás, a minimális hátrány pillanatok alatt történő ledolgozása, és az egyébként jól játszó ellenfél teljes demoralizálása. Ő Phil „The Power” Taylor.

Michael van Gerwen – Simon Whitlock: 6-5
Phil mester után jött a nap legnagyobb meccse. Rendesen megrángatta az ausztrál zseni a világelső bajszát. Kezdődött úgy, hogy Simon 2-1-re, majd 3-2-re is vezetett a meccs első felében. Sőt, egy 170-es kiszálló után már 4-2 volt az állás. Repkedtek a triplák szép számmal, és 180 is akadt bőven. Úgy nézett ki, lesz egy nagy meglepetés, mivel Whitlock már 5-3-ra elment. De ekkor megmutatta a holland, miért ő vezeti a ranglistát. Amint ellenfele kicsit visszaesett, egy 14 és 12 nyilas körrel egalizált is. A dráma pedig ekkor jött. Az ausztrál 150 pontra került azután hogy MvG elrontotta a D8-at. Whitlock két 60 után meccsnyílhoz jutott, de nem találta el a D15-öt, a holland pedig végül csak bedobta. Fantasztikus meccs volt!

James Wade – Gary Anderson: 6-0
Na, ez megint egy olyan meccs volt, amire nehéz mit mondani. James Wade parádés 75%-os kiszállózása, és 94 feletti átlaga igen jó teljesítmény. Egy 11 nyilas leg mindig remek. Nem James Wade miatt nehéz mit mondani, hanem a regnáló világbajnok „játéka” miatt. 77,4-es átlag messze nem PDC szint. Az összes elrontott kiszálló is csapnivaló statisztika. Ma Gary Anderson nem volt ott a versenyen. Legalábbis fejben biztos nem.