A mai remek nap este folytatódott a World Series döntőjében, és fantasztikus mérkőzésre volt kilátás. Adva volt egy fenomenálisan játszó Michael van Gerwen, egy brillírozó Dave Chisnall, egy remekül játszó Phil Taylor, és egy korrekt átlagokat produkáló, a meccseit megérdemelten nyerő Peter Wright. Nem kell sokat ragozni, Michael van Gerwen idei szezonjának tényleg nincs párja. Októberben a World Grand Prix és a European Championship, novemberben eddig a World Series of Darts siker és mennyi minden van vissza 2016-ból. 

Az első elődöntőt Michael van Gerwen vívta Dave Chisnall ellen. Mind a ketten ufódartshoz közelítő teljesítményt mutattak a tornán, és hiába toronymagas esélyes minden versenynek a holland világelső, itt azért nem tűnt olyan egyoldalúnak a dolog. Legalábbis a meccs előtt. Mert a mérkőzésen aztán nem az történt, amire a Chisnall fanok számítottak. MvG úgy kezdte a meccset, hogy elvette Chizzy kezdését, mégpedig 118 pontról kiszállva. Aztán behúzta a kezdését úgy, hogy Chizzy elég rendesen fent rekedt. Újabb brék és egy 12 nyilas után már 4-0 volt az állás, tehát igen rendesen bekezdett a holland. És az előny csak nőtt és nőtt.

A nyolcadik leg után (amit 12 nyílból és 156-os kiszállóval abszolvált MvG) már 7-1 volt az állás. Érett tehát az újabb K.O. Az angol becsületére legyen mondva, hogy próbálkozott, dobott egy 12 nyilast is, de ez igazán csak szépségtapasz volt. A holland az utolsó három legen 12-12-13 nyilas köröket produkált és simán 11-3 arányban győzött. Michael van Gerwen 108,69-es átlagon zárt, 68,75%-os kiszállózást mutatott be, öt darab 180-al megfűszerezve. Világklasszis produkció volt megint. Szegény Chizzy hiába dobott  4 maximumot, és zárt 94 pont feletti átlagon, ma este labdába sem tudott rúgni. De az egész tornán mutatott játékára büszke lehet.

A második elődöntőben érkezett Phil Taylor és Peter Wright. És ha már jöttek, akkor óriási meccset varázsoltak. Úgy kezdődött, hogy mind a ketten 11 nyíllal oldották meg a saját kezdésüket, ami elég bitangerős kezdés volt. Aztán az első szünetig koncentrált, taktikus játékot mutattak be, nagyon vigyáztak, hogy ne bukják el a kezdésüket, így 3-2-es Wright előnnyel mentek szünetre. Csak halkan jelzem, hogy tükörsimán 110 körüli átlagon voltak mind a ketten. Az első bréket Wright tudta bemutatni a hatodik legben, igaz ehhez nagyon kellett Taylor öt elrontott nyila. Az előnyt aztán meg is tudta fejelni Wright köszönhetően annak, hogy ipari mennyiségben tolta a 100+os dobásokat. Persze nem kellett Taylort sem félteni, ő sem maradt le tömegben, hozta is a létfontosságú kezdéseit (például 12 nyilassal) így a második szünetre 6-4-es előnnyel vonulhatott Snakebite, a skót publikum nagy örömére. Phil Taylor azonban nem hiába legenda, a  pihenő után fogta magát és hozta a kezdését, majd brékelt is, de úgy hogy egy 139-es kiszállót dobott meg. Ez a két leg inkább Taylornál okozott zavart, hiszen a következő két leget elbukta, pedig volt esélye azokat megnyerni, de a 81 nem sikerült, míg Wright pedig a D20-at megdobta. Taylor bácsi azonban nem akart három leges hátránnyal pihenőre menni, ezért 149-ről kiszállt (ja, ez is 12 nyilas volt). Tehát 8-7 volt az állás. Eddig a percig egyébként Wright 9 azaz kilenc 180-at dobott.

Az átlagok továbbra is bőven 100 felett álltak, szóval bivaly nagy meccs volt. A bivaly nagy meccset a legenda pedig tovább tudta fokozni. Egy 11 nyilas körrel egyenlített, majd elcsenve Wright kezdését  már a vezetést is megszerezte. Ezt egy újabb 11 nyilas játék követte és ezzel egy legre került a győzelemtől a sportág legnagyobb alakja. A leg pedig majdnem meg is lett, de Taylor sem 41-ről, sem 32-ről nem bírt kiszállni, ezt  pedig Wright nem hagyta kihasználatlanul. A lélektani előny ebben a percben átkerült a skót oldalára, és ezt a huszadik legben két, egymást követő 180-as dobással meg is mutatta. A tökéletes leg nem jött azonban össze (hét nyíl lett meg a kilencből), de az egyenlítés így is sikerült, és döntő leg következett. A hazai pálya és a komoly lélektani előny ismét Wright mellett volt, és D20-al meg tudta nyerni a meccset, pedig Taylor 83 pontról kiszállhatott volna. Orbitális, gigászi csata volt. Lehet egyszer klasszikusként emlékszünk rá. Peter Wright átlaga 105,03 pont volt, 13 azaz tizenhárom 180-at dobott, és 40,74%-os mutatót ért el duplákon. Phil Taylor 107,34-es átlagot hozott össze, hat maximummal, és 38,46%-os kiszállóval.

Következett tehát a döntő, benne pedig az újabb Michael van Gerwen – Peter Wright ütközet. Az eddigi mérleg elsöprő holland fölényt mutat (40-8), de ahogy Wright az elődöntőben játszott, megmutatta, hogy sosem lehet őt leírni. Annyira nem, hogy a döntő első szünetére csak 1 leges előnyt tudott szerezni van Gerwen. Igaz a holland kétszer is 13 nyílból szállt ki, háromszor dobott 180-at és átlaga 104 pont felett volt, de Wright messze nem feltett kézzel ment ki erre a csatára. Annyira nem, hogy a szünet után meg is fordította a meccset a skót.Ez viszont komoly ébresztőként hatott a világelsőre és elkezdett magasabb fokon játszani. Három ötkörös játékkal, valamint 130-as és103-as kiszállókkal 6-4-es előnyre tett szert. Pedig Wrightnak volt három nyila 4-4-nél a vezetéshez. A második pihenő után mindenki hozott egy-egy saját kezdést, viszont a tizenharmadik legben a holland megint elvette Wright játékát, így a végéhez közeledve háromleges előnyt szedett össze. Ezt a különbséget meg is tartotta a szünetig, a 9-6-os állást egy 14 nyilassal állítva be. Majd pedig egy 72-es kiszálló után egy legre került a győzelemtől a 100 feletti átlagon dobáló holland. Ám a skót hazai pályán nem adta fel, és egymás után kétszer dobva egy 11 nyilas kört 10-8-ra zárkózott.

Sőt, a 10-9 is meglett, miután MvG kicsit bealudt, Wright pedig sikerrel dobta meg a kiszállót. Az egyenlítésre is volt lehetősége a skótnak, de sem 71-ről, sem pedig 16-ról sem bírt kiszállni, a holland pedig vért izzadva - a D2-t megdobva a végén - 11-9 arányban megnyerte a döntőt. MvG 101 pont felett zárt, Wright pedig 99 ponton fejezte be a meccset. Kilenc maximumot dobott a világelső, míg a skót nyolc alkalommal tudott 180-at dobni. A duplákban kicsivel volt jobb a holland 34,38%-ot hozott össze, szemben Wright 33,33%-os mutatójával. Izgalmas, és jó meccs volt, ennél rosszabb döntőt sose lássunk. Bár azt hiszem Wright mindent megadna azért, hogy ne a holland fenomén ellen kelljen legközelebb döntőt játszania.