Eljött hát, amire sokan vártunk, vagyis kezdődik a vb előtti utolsó verseny a Players Championship Final. Az utolsó esély javítani a ranglistán a játékosoknak és ezáltal kedvezőbb helyet elfoglalni a világbajnokságon a kiemeltek között. Valamint nem utolsóak a torna pénzdíjai sem, tehát nagyon megéri jól teljesíteni a minehead-i versenyen. És az első kilencnyilas is megvan, de lássuk először, hogyan sikerült a délutáni nap.
Kezdődött egy tükörsima Joe Cullen sikerrel, aki valósággal lemosta a színpadról Steve Brownt. Ehhez pedig elég volt a Rockstarnak egy 84-es átlag is, szóval azért ufo dartsról nem lehet beszélni. A vége 6-1. James Wilson azonban nem járt ilyen jól. Az idén jó pár remek mérkőzést és helyezést elért rutinos angolnak beletört a bicskája a hollandok tűrhetetlenül nagy termetű játékosába Vincent Kamphuis-ba. A holland végig vezetve uralta a mérkőzést, nem sok esélyt hagyott Wilsonnak, 93 pont felett átlagolt, 46%-al kiszállózott és teljesen megérdemelten nyert 6-2-re.
Jermaine Wattimena valósággal lemészárolta Joe Murnant, aki mintha nem is lett volna ott a mérkőzésen. 78,5 pontos átlaga még arra sem volt elég, hogy megszorítsa holland riválisát aki lazán 6-0-ás győzelmet aratott, mindezt úgy tette, hogy 40% alatt maradt a duplákon.
Ennél jóval izgalmasabb és szorosabb volt Ian White és Keegan Brown párharca. White szinte non-stop két leggel vezetett (2-0, 3-1, 4-2, 5-3) de Brown végig ott lihegett a nyakában és ki is tudott egyenlíteni, és az Ő nevéhez fűződik egy kiváló 152-es kiszálló is. A döntő leg aztán a végtelenségig húzódott, ipari mennyiségben hagyta ki a kiszállókat White, de szerencséjére Brown is hibázott, így 6-5-re Diamond diadalmaskodott.
Nem volt túl izgalmas Justin Pipe és Andy Jenkins találkozója, lévén, hogy az átlagok a 85 pontot sem érték el és Pipe a megszerzett két leges előnye tudatában csak arra figyelt, hogy ne hibázzon nagyokat. Ez bejött neki és a komoly brékcsatát hozó meccset 6-3-ra megnyerte.
Chris Dobey talán nem túlzás, hogy toronymagas esélyese volt a Mick McGowan elleni ütközetnek a múlt héten bemutatott kiváló tornájának tükrében. De ahogy év közben sem jelent sokat a papírforma a Players Championship fordulókon, itt sem ért kutyagumit se. Az ír versenyező ellépett 3-0-ra amit még Dobey ki tudott egyenlíteni, csupa 5 körös játékot produkálva. Viszont a három leges hátrány ledolgozása lemeríthette az aksit, mert elrontott mindent amit elronthatott (gondolok itt a könnyű kiszállókra) és így meglepetésre McGowan 6-3-ra győzött.
Darren Webster a Grand Slamen ki tudta ütni Phil Taylort, noha kiesett a csoportból, mégis jó előjelekkel érkezhetett a tornára, és Jonny Clayton nem is tűnt megoldhatatlan feladatnak. Ennek fényében meglepően kezdődött a meccs, 2-0-ra ellépett Clayton és még 3-2-re is vezetett. Ettől azonban a Demolition Man bekapcsolta a romboló módot és nemes egyszerűséggel elvitte az összes leget. Webster a 6-3-as sikerét annak köszönheti, hogy 46%-al végzett a duplákon, ezzel pedig közel 20%-ot rávert ellenfelére, és hiába az egyenlő átlagok (92 pont) Claytonnak véget ért a torna.
Jelle Klaasen és Simon Stevenson mérkőzésén nem hiszem, hogy ne találni ki a kedves olvasó, hogy ki volt az esélyes. Nos ennek megfelelően kellően nagy sokkot kaphattak a Klaasen rajongók amikor 4 kör után 3-1 volt az állás Stevenson javára. Klaasen hol a kiszállóig sem ért le, hol pedig 6 nyílból sem találta el a célt. A kiesés réme rendesen ott lebeghetett a szeme előtt amikor már 4-2 is volt az állás Stevenson javára, de ez az állás jót tett a hollandnak. Zsinórban két 14 nyilas körrel egalizált majd 12 nyílból megoldva a kilencedik leget már vezetett is. A végét is jobban bírta ellenfelénél, és amíg Simon nem tudta a 46-ot megoldani, addig a Kobra kiszállt és 6-4-re megnyerte a meccset. Jó kis összecsapás volt.
Josh Payne és Mark Walsh összecsapása megmutatta miért is lehetne előny ha valaki kezdheti a mérkőzést. Ha fej-fej mellett, végig egál a csata akkor a döntő legben breakelni kell annak aki hátsó pályáról kezd. Ami mint tudjuk nem könnyű. Jelen esetben Payne volt az „áldozat” 5-5 után neki kellett volna ezt megoldani. És meg is oldotta. Épp a legjobbkor, így a 89,9 pontos átlagot és 50%-os kiszállózást bemutató Payne hagyta el 6-5-ös győzelemmel a játékteret.
Simon Whitlock számára csalódás lehetett a Grand Slam, de most volt lehetősége javítani Matthew Edgar ellen. És ha már ott volt az esély akkor javított is, mivel Edgar nem fejtett ki túl nagy ellenállást, rögtön 3-0-s hátrányba került az angol, ez pedig a varázsló ellen nem sok jót ígér. Whitlock (jobban dobta a tömeget (6 ponttal zárt magasabban ebben a mutatóban) és ez elég volt neki egy laza 6-3-as győzelemhez.
Ezután jött a délután talán legizgalmasabb és legdrámaibb meccse. A holland romboló, Vincent van der Voort és Andrew Gilding csatája emlékezetesre sikeredett. Rögtön az első legben Gilding 130-ról kiszállt de ahelyett, hogy ez lökést adott volna neki, Vincent elvitte a következő 3 leget (igaz mindig Gilding könnyen elrontott kiszállóinak köszönhetően). Na most ilyenkor vagy az történik, hogy megérzi a vérszagot az épp vezető játékos és lemészárolja ellenfelét, vagy a hátrányban lévő fél támad fel. Itt és most Gilding támadt fel. A holland elég sűrűn maradt tripla nélkül és így a kiszálló lehetősége is távoli lett, ezt pedig Gilding köszönte szépen és 5-3-ra megfordította a meccset. Na és most persze, hogy Vincent támadt fel főnixmadárként. Egy kiváló 12 nyilast is bemutatva előbb egyenlített, majd pedig az egekben ragadt ellenfele mellett megnyerte a meccset is. Kiváló parti volt.
A nap egyik komoly meglepetése a Cristo Reyes–Barry van Peer mérkőzésen született meg. A spanyolnak reális esélye volt 32 közé jutni a ranglistán, ehhez elég lett volna egy kört menni, feltéve ha Gilding és John Henderson elbuknak. Na pont lehet ez tette be a kaput Reyesnél aki egészen döbbenetes 13,89%-os dupla mutatóval zárt. Egészen kritikán aluli teljesítmény. Nem mintha a holland 28,57%-a olyan eget verő lenne, de ez pont arra volt elég, hogy 6-5-re megverje Reyest. Hát ennél jóval többre számított mindenki Reyestől.
Jamie Lewis hasonló helyzetben volt mint Reyes, csak neki éppen keményebb ellenfél, mégpedig Jamie Caven jutott. Nem is állt túl jól Lewis szénája, Jabba ugyanis minden rutinját bedobta és nagyon koncentráltan elhozta az összes kezdését, és vezetett 4-3-ra. Jól elvoltak a felek a 15-16 nyilas partikkal, más kérdés, hogy izgalmasnak ezt nem lehetett nevezni. Igaz, hogy Caven azért egy 160-as és egy 111-es kiszállót odatett azért. Lewis tudhatta, hogy ez így nem lesz jó, mert ha így folytatódik Jabba nyerni fog. A walesi ifjú apuka ennek fényében úgy egyenlített, hogy minden körben volt triplája, utána pedig sikerült először brékelnie is. Ez pedig eldöntött mindent, Jabba válaszolni nem tudott, így 6-4 arányban Jamie Lewis győzött.
Christian Kist és Ricky Evans csatájára nehéz volt előre tippelni, Evans rapid tempójával mindenkinek meggyűlhet a baja, nem könnyű ezt a stílust feldolgozni. Kistnek azonban sikerült. A harmadik leget elvitte hátsó pályáról (köszönhetően Evans rontott D20-ának) majd behúzta saját kezdését és az így megszerzett előnnyel jól sáfárkodott, Ricky kezdéseinél nem nagyon törte magát, de a sajátját elég keményen meghúzta így 6-4-es győzelmet aratott a korábbi BDO világbajnok holland. Mind a ketten 94 pontos átlagot dobáltak össze, ami elég jónak mondható a délutáni teljesítmények között.
A nap második Liverpool szurkolói összecsapása következett (a Caven – Hughes meccs volt az első egyébként), ugyanis érkezett Robbie „Kong” Green és a „Spártai” Devon Petersen. Izgalmasan indult a parti, elvették egymás kezdését az elején, majd hozták a sajátjukat, egy-egy 14 nyilassal megspékelve. De az izgalmaknak itt vége is lett, mert a dél-afrikai valamiért szétesett, három legben is két tripla nélküli kört produkált, így pedig nem ért le kiszállóig, ez pedig nagy ziccert volt Greennek aki így 5-2-es előnyt dobált össze. Szépítenie még sikerült Devonnak, de a győzelem a három 14 nyilas kört, 4 darab 180-at, és 93-at átlagot Green kezébe került, teljesen megérdemelten 6-3 arányban.
Zárásként Dave Chisnall csapott össze az egykor szebb napokat látott Kevin Painterrel. Remekül kezdett a művész, 13 nyíllal oldotta meg az első leget, két 180-al megfűszerezve. Ez a teljesítmény jól jött volna neki később is, mert ezután elbukott két leget egymás után, pedig volt nyila bőven megszerezni újra a vezetést. Ezt azonban pótolta később, ugyanis Ő vitte el a negyedik és ötödik leget is. Jó kis meccs volt, jöttek a 180-ak is derekasan, igaz a kiszállók már kevésbé. 4-4 után Chizzy megrázta magát, 10 nyilas partival szerezte meg a vezetést. Komoly dráma lett a vége, Chizzy 130-ról megpróbált kiszállni, de a bullból „kiesett” nyila, Painter pedig sem 86-ról sem 32-ről nem bírt kiszállni. Ez pedig Chisnall 6-4-es győzelmét jelentette, és jelen állás szerint ez azt is jelenti, hogy Kevin Painter lemarad a világbajnokságról (ha nem jut döntőbe a PDPA kvalifikáción).
És akkr jöjjön a bravúr (a részletekről később írunk)
Cash Converters Players Championship Finals - Butlin's Resort, Minehead:
Főtábla:
Joe Cullen 6-1 Steve Brown
Ian White 6-5 Keegan Brown
Chris Dobey 3-6 Mick McGowan
Jelle Klaasen 6-4 Simon Stevenson
Simon Whitlock 6-3 Matthew Edgar
Cristo Reyes 5-6 Berry van Peer
Christian Kist 6-4 Ricky Evans
Dave Chisnall 6-4 Kevin Painter
Második tábla:
James Wilson 2-6 Vincent Kamphuis
Joe Murnan 0-6 Jermaine Wattimena
Justin Pipe 6-3 Andy Jenkins
Darren Webster 6-3 Jonny Clayton
Josh Payne 6-5 Mark Walsh
Vincent van der Voort 6-5 Andrew Gilding
Jamie Caven 4-6 Jamie Lewis
Robbie Green 6-3 Devon Petersen
