Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
Rod Harrington - Phil Taylor: 5-3
Nem, ez nem két labdarúgócsapat meccsének végeredménye. Ez az 1998-as esztendő mérlege a két játékos között, a győzelmeket tekintve. Taylor a vb-cím mellett sikerrel vette az Antwerp Open-t, valamint az ebben az évben debütáló PDC World Grand Prix torna trófeáját is megszerezte (amit a páros kupa helyett iktattak be, és ahol a döntőben pont Harrington-t győzte le 13-8 arányban). Harrington viszont megszerezte az ezévi World Matchplay első helyét, ahol az akkor még BDO-s színekben versenyző Ronnie Baxter-t verte meg egy végletekig kiélezett találkozón, 19-17 arányban. Ezzel Harrington lett a harmadik versenyző, akinek sikerült Matchplayt nyernie (nem mellesleg, ezt a mérkőzést egy fiatal bíró, bizonyos Russ Bray vezette, akinek még akkor nem volt meg az a karakteres hangja, mint most). Mellette még két kanadai, egy svájci és egy dániai tornát húzott be. Kettejükön kívül még Alan Warriner nyert meg három tornát, valamint a - Baxter mellett szintén BDO-s - holland Raymond van Barneveld tudott egy tornán diadalmaskodni. Tehát elmondhatjuk, hogy a 98-as év az Harrington éve volt, bár még a világbajnokság hátra volt az évi programból.
Rod Harrington boldogan csapott a levegőbe a döntő után: végre megszerezte az első Matchplay-trófeáját...
...míg Phil Taylor elsőként gyűjtötte be a debütáló World Grand Prix-sorozat első kupáját
Harrington sikere Ronnie Baxter ellen...
...itt pedig Taylor kilencnyilas próbálkozása az első World Grand Prix versenyen
Új év - új világbajnokság - régi világrend:
Az 1999-es világbajnokság továbbra is a változatlan helyen került megrendezésre (1998. december 28 - 1999. január 3. között), ám a PDC gondolt egy merészet, és teljesen átkonstruálta a lebonyolítási rendszert. Elsőként megemelte a versenyzői létszámot 24-ről 32-re, ennek következtében pedig megszűnt a csoportkörös szisztéma. Helyette a 32 versenyzőt összesorsolták az első körre (persze arra azért odafigyeltek, hogy a kiemeltek ne kerüljenek össze egymással). További újítás volt az, hogy ettől az évtől kezdve véglegesen eltörölték a harmadik helyért zajló mérkőzést. A név ezúttal változatlanul maradt, vagyis Skol World Darts Championship néven futott az esemény 1998-ban is. A nyereményalap ezúttal már átlépte a százezres határt, pontosabban 104.000 fontot osztottak el, ebből a győztes 30.000 fontot, a második 16.000-et, míg az elődöntők vesztesei 6.000 fontot tehetettek zsebre.
A nyolc kiemelt személye ezúttal a következőképpen alakult:
- Rod Harrington
- Alan Warriner
- Phil Taylor
- Peter Manley
- Peter Evison
- Keith Deller
- Dennis Priestley
- Steve Brown
Az első körben kapásból három kiemelttől köszöntek el. Peter Evison, Dennis Priestley és Keith Deller sem élte túl a kezdést, mellettük még Eric Bristow is hamar elbúcsúzott. Továbbment viszont John Lowe (a második körben esett ki), Bob Anderson (szintén a második felvonásban gördült le neki a függöny), Dennis Smith (ő a negyeddöntőig jutott), Cliff Lazarenko (ő is a negyeddöntőben esett ki), az eddig ismeretlen John Ferrel (neki is a negyeddöntő jelentette a végét), ám aki a legtovább jutott a nem kiemeltek között, az Shayne Burgess volt, aki parádés játékkal egészen az elődöntőig menetelt, ám ott a másik "meglepetésember", Peter Manley ellen már elfáradt, és végül egy szoros meccsen (5-4 lett Manley javára) "One Dart" jutott a döntőbe.
John Ferrell jó világbajnokságot tudhatott maga mögött, bár Alan Warriner kicsit belerondított az örömébe
Shayne Burgess-t csak "Egy Nyíl" - szó szerint "One Dart" választotta el a döntőtől
A másik ágon - mintha már olyan természetes lenne a dolog - Phil Taylor jutott a döntőbe. Már az első körben megdobta a torna legmagasabb átlagát (105,03 a Reg Harding elleni meccsen), majd John Lowe ellen megint jött egy 102-es átlag, és ezután sem ment 95-ös átlag alá. Magabiztos siker Bob Anderson, majd Alan Warriner ellen, így végül ő lett Peter Manley ellenfele a döntőben.
A fináléban pedig tovább folytatódott a Taylor-show. Nem engedett teret Manley-nek, akinek ugyan sikerült két szettet ellopnia, de ezen az estén nem volt ellenfél. Phil Taylor ötödik alkalommal gyűjtötte be a PDC világbajnoki címét egymás után, amivel mentorát, Eric Bristow-t is lekörözte. Taylor a döntőben 97,11-es átlagot dobott, míg Manley 93,63-as átlaggal zárt.
Phil Taylor megállíthatatlan volt ezen a vb-n is - jutalma az ötödik világbajnoki cím lett
Szerencsére erről a mérkőzésről sikerült egy összefoglalót találnunk, így láthatjuk azt, hogy ez a két korszakos játékos hogyan küzd meg egymással a vb-győzelemért.
Következő alkalommal a millennium évének világbajnokságával foglalkozunk, mellette természetesen igyekszünk minden érdekességet is megtalálni a PDC házatájáról, amit csak lehet. Remélem, akkor is velünk fogtok tartani.
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
1. rész: 1994 - Az első lépések
2. rész: 1995 - Legenda születik