9 Nyíl

12 nap a világbajnokságig - A PDC-sztori

2016. december 04. 10:54 - Denis Potvin

12. rész: 2005 – Egy legenda elbúcsúzott, meglett Taylor 10. vb-címe

Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!

pdc.jpg

Az újabb év, újabb pénzdíj növekedést hozott, már 300 ezer fontért csatáztak a világ legjobbjai és az előző évhez megszokott formában játszottak, azaz nyolc nemzetközi kvalifikált a PDPA selejtezőjéből érkezett ellen kezdett, majd jött a 25-32. rangsorolt nyolc aztán a 16 kiemelt.

Egy szomorú ember is volt a világbajnokságon. John Lowe ezen a vb-n szerepelt utoljára. A darts élő legendája a hatvanadik élet évét töltötte be 2005-ben és 28 egymás utáni vb-szereplés után döntött úgy, hogy kiszáll a cirkuszból. Lowe-ról mi is irtunk, így itt most csak arról emlékezzünk meg, hogy a BDO-ban háromszor lett világbajnok, a PDC-ben kétszer jutott el az elődöntőig. Búcsú meccse pedig a második fordulóban, a kanadai John Verwey elleni volt, ahol 3-2-re kapott ki.

2014oct13023855_51897470.jpg

Amúgy is egyre színesebb palettát mutatott a vb-n indulók mezőnye, az első körbe japán, kínai, Anthony Forde révén egy barbadosi versenyző is indult. A korábbi nagyok már egyre hátrébb szorultak, a 83-as BDO-világbajnok, Keith Deller is például már a második körben elvérzett.

Némi meglepetésre, a 2002-es elődöntős, az akkor még csak 32 éves Colin Lloyd volt a torna első számú kiemeltje és Phil Taylor csak a második.

Kiemelés

  1. England Colin Lloyd
  2. England Phil Taylor
  3. England Peter Manley
  4. Canada John Part
  5. Netherlands Roland Scholten
  6. England Ronnie Baxter
  7. England Kevin Painter
  8. England Wayne Mardle
  9. England Alan Warriner
  10. England Andy Jenkins
  11. England Dennis Smith
  12. England Denis Ovens
  13. England Mark Dudbridge
  14. England Steve Beaton
  15. England Dennis Priestley
  16. England Dave Askew

Aztán a harmadik kör, amikor a kiemeltek is csatlakoztak, hozott meglepetést bőven. Alan Wariner (9. kiemelt) Paul Williamstól kapott ki 4-1-re. Peter Marley egy hollandtól, Jopsephus Schenktől szenvedett vereséget, aki élete legjobb eredményét érte el ezen a vb-n. Bob Anderson pedig Dennis Smith ellen nyert, sőt, elképesztő sorozatot csinált utána a tornán és csak Phil Taylor volt képes megállítani. A címvédő esélyeshez méltóan 4-0-val indított Alex Roy ellen.

A negyedik fordulóban nagyon sok szoros csata volt. Ez alól kivételt képezett megint Taylor, aki 100,31-es átlaggal (az első körben 102,87 volt neki), és 4-0-van intéztel el Dennis Priestley-t. Kevin Painter nagyon megszenvedett Andy Jenkins ellen és 4-3 lett a Colin Lloyd-Chris Mason, valamint Wayne Mardle-Paul Williams meccs is. Bob Andersen pedig Ronnie Baxteren lépett túl.

A negyedik kiemelt Mark Dudbridge is lépegetett előre. A 32 éves bristoli dartsos a 2002-es, BDO World Masters győzelmével hívta fel magára a figyelmet. A PDC-ben 2004-ben második lett a World Matchplayen. Ez volt a második világbajnoksága és egészen hihetetlen messzire jutott, majdnem a csúcsig, de ott éppen Taylor magasodott, ami megoldhatatlan feladatot jelentett számára. Dudbrudge amúgy egyike azon játékosoknak, aki az arcát adta a tornához hasonló elnevezésű videojátékhoz. Nem mellékesen nagy futballrajongó, a Bristol City csapatának egyik támogatója is.

mark_dudbridge_ladbrokes_com_world_darts_championship_r89eh_uxuoll.jpg

De vissza a pódiumhoz és a negyeddöntőkhöz. Mardle csak a döntő szettben verte Lloydot és Bob Andersen és Phil Taylor is hihetetlen könnyen, egyetlen szettveszteséggel lépett tovább. Taylor azt a Kevin Paintert győzte le 99,72-es átlaga, akivel egy éve elképesztő nagy csatát vívott a döntőben. Aztán az elődöntőben Bob Andersen számára véget ért a kaland, de így is büszke lehet, 58 évesen, egymás után másodszor jutott el a vb elődöntőjébe a PDC egyik alapítója. Ez volt a legjobb eredménye, utána még három világbajnokságon elindult, de az 1 körön túl már egyszer sem jutott, 2008-ban pedig hivatalosan is visszavonult.

A felső ágon Dudbridge jutott a döntőbe úgy, hogy sorrendben 86,87, 96,30, 91,15, végül 90,48 volt az átlaga. A legjobb 32 között, a walesi Ritchie Burnett ellen volt a legkomolyabb meccse, ott az utolsó szett döntött, és most Phil Taylorral állt szemben.

Ezúttal január 3-án rendezték a döntőt. Taylor vezetett, de aztán Dudbridge megfordította a meccset, sőt a negyedik szettben is nála volt az előny, aztán a döntő legben 121-ről próbált kiszállni, ami nem sikerült. Taylor 141-ről majdnem megcsinálta, de nem jött a D12, ahogy Dudbridge-nek 64-ről a D20. Taylor viszont a második nyíllal megdobta a D6-ot és egyenlíteni tudott. 3-3 után aztán ledőlni látszott a csata, Taylor két szettet nyert egymás után, és a kilencedik szettben 2-0 volt a javára. Bár Dudbridge visszajött, egyenlíteni tudott a szett végül Tayloré lett. „The Power” innentől már csak egyetlen szettett engedélyezett és 6-4 után 2-1-es legállásnál a 12. világbajnoki címéért ment. 101-ról a kedvenc kiszállója jött, T19, 12, D16 és persze egyből sikerült is. Jöhetett az örömtánc, az újabb világbajnok cím, a PDC történetében a 10. világbajnoki cím. Felülmúlhatatlan.

A vb-n amúgy Kevin Painter 170-es kiszállója volt a legmagasabb, 979 legben összesen 340 180-ast dobtak, a legjobbak sorrendje: 39 Wayne Mardle, 35 Mark Dudbridge, 22 Colin Lloyd, 21 Phil Taylor. Még egy érdekes adat, 100 feletti dobása a legtöbb Wayne Mardle-nak volt, 217-szer volt a három dobásának az összege ennyi, Taylornak csak 167 ilyen dobása volt. Viszont Taylor a vb során kétszer is tíznyilas kiszállót produkált, amit senki sem tudott felülmúlni.

Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:

1. rész: 1994 - Az első lépések

2. rész: 1995 - Legenda születik

3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete

4. rész: 1997 - Mesterhármas

5. rész: 1998 - Új név és régi lendület

6. rész: 1999 - Új seprű jól seper?

7. rész: 2000 - Az Y2K probléma? Á, dehogy!

8. rész: 2001 - Egy fura reklámfogás, és egy újabb rekord

9. rész: 2002 - Egy elmaradt kézfogás, és egy fontos kupameccs

10. rész: 2003 – A juharlevél éve

11. rész: 2004 – A király visszaült a trónjára

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://9nyil.blog.hu/api/trackback/id/tr2512021307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása