Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!

Elérkeztünk gigasorozatunk utolsó előtti részéhez és történelmi győzelemnek lehettünk szemtanúi, hiszen ezt a vb-t is közvetítették hazánkban, és ki kell emelni, hogy a világ egyre több országában, a világ több, mint húsz pontjára jutottak már el a jelek. Gary Anderson révén először nyert skót világbajnoki címet, Adrian Lewisnak köszönhetően megint volt kilencnyilas. Három dartsos is történelmet írt: John Michael és Borisz Kolcov révén először volt görög, illetve orosz a 72 induló között, Cristo Reyes pedig az első spanyol volt, aki a legjobb 16-ig verekedte magát.

Már 1,25 millió font volt az összdíjazás és a William Hill először állt a 2015-ös torna mögé, a Landbrokes váltotta mint névadó szponzor. A győztes az előző évhez kéest ugyanannyit, azaz 250 ezret vihetett haza, a döntős díját emelték fel 120 ezerre. Ezúttal így alakult az első négy kiemelés: 1. Michael van Gerwen, 2. Phil Taylor, 3. Adrian Lewis, 4. Gary Anderson.

Sok meglepetés volt az elején, már az első körben hullottak a kiemeltek, a nevesebbek közül nem folytathatta Justin Pipe, Paul Nicholson, Andy Smith, Wes Newton, Steve Beaton, Mervyn King és John Part. De legmeglepőbb a hetedik helyre rangsorolt Simon Whitlock búcsúja volt, aki Darren Webstertől kapott ki.

A második körben az egyre erősebb Benito van de Pas 4-2-re győzte le Dave Chisnall-t, aki így a harmadik vb-jén sem jutott túl a harmadik körös rekordján. Gary Anderson nagy csatában, csak a döntő szettben győzte le Gary Anderson Jelle Klaasent, a skótnak 103,02-es átlag kellett ehhez, a holland is száz felett zárt. Reyes Newton után Kevin Paintert is megverte. Phil Taylor szettveszteség nélkül hozta a második meccsét is, Kim Huybrechts pedig a két évvel ezelőtti formáját idézve ment tovább. 

Már nem is meglepetés, de James Wade ezt a vb-tr is elszúrta és a második körben Stephen Bunting ellen fejezte be. Wade 2008 óta hatszor is eljutott legalább a negyeddöntőig, háromszor elődöntős is volt, most a második körben fejezte be.

A harmadik kör aztán már valódi izgalmakat hozott, bár ez nem igaz Michael van Gerwenre Pter Wrightra és Robert Thorntonra, előbbi 4-1-gyel, a két skót 4-0-val ment tovább. Anderson a spanyol Reyes, Taylor a belga Huybrechts menetelését állította meg. Taylor csak döntő szettben tudta kivívni a győzelmet. Jött viszont Adrian Lewis és Raymond van Barneveld hatalmas csatája, Lewis kilencnyilasa és Barney 4-3-as sikere. Lewis háromszor is vezetett, a tökéletes legért besöpörte a 10 ezer dollárt, a végén mégis kikapott.

A negyeddöntőben van Gerwen 170-es kiszállóval tovább száguldott a címvédés fel, és 5-2-vel intéze el Thorntont. A holland a vb-n négy meccsen öt szettet vesztett addig. Simán alakult a skót rangadó, Anderson 5-1-re verte Wright-ot, 11 száznyolcvanast dobott.  Taylor sorozatban a negyedik meccsén is száz feletti átlaggal dobott és ez nagyon kellett Vincent van der Voort ellen, pedig a holland kilenc 180-ast, 104, 100, 107, 113-as kiszállókat is dobált. Barney ismét a döntő szettre kényszerült, ezúttal Buntinggal szemben, 4-3-as vezetésénél és 2-2-es leg állásnál esélye is lehetett volna a könnyebb sikerre, ha Bunting nem vág oda 81-es checkoutos, 12 nyilas leget.

Gary Anderson kétszer nyerte meg ez a vb-t. Először, amikor az elődöntőben legyőzte Michael van Gerwent. A skót 3-1-re ment el, Gerwen még visszajött, de aztán a Flying Scotsman tényleg szárnyalt, hiába dobott a holland 11 T20,T20, T20-at és a végén még egy 149-es kiszállót is. A másik ágon Taylor ennél kevesebb esélyt hagyott Barneveldnek, előbb kettő, majd négy szettet nyert egymás után, megint 100 feletti átlaggal zárva jutott be pályafutása 18. PDC vb-döntőjébe.

Ahol aztán Anderson volt a jobb, de csak a leges legvégén, az utolsó szettben, igaz ott már 3-0-val. a két játékos összesen 32 száznyolcvanast dobott és a küzdelemre a legjellemzőbb, hogy a 13 szettből öt ért véget 3-2-es legaránnyal. Anderson 3-1-es vezetése után 3-4, majd 6-4 és 6-6 lett. Brilliáns meccs volt, amelyről oldalakat lehetne még írni, de sokkal jobban megéri végignézni újra és úgy elemezni a meccset.

Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:

1. rész: 1994 - Az első lépések

2. rész: 1995 - Legenda születik

3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete

4. rész: 1997 - Mesterhármas

5. rész: 1998 - Új név és régi lendület

6. rész: 1999 - Új seprű jól seper?

7. rész: 2000 - Az Y2K probléma? Á, dehogy!

8. rész: 2001 - Egy fura reklámfogás, és egy újabb rekord

9. rész: 2002 - Egy elmaradt kézfogás, és egy fontos kupameccs

10. rész: 2003 – A juharlevél éve

11. rész: 2004 – A király visszaült a trónjára

12. rész: 2005 – Egy legenda elbúcsúzott, meglett Taylor 10. vb-címe

13. rész: 2006 – Az Erő újra Phil Taylorral volt

14. rész: 2007 – Új király a trónon

15. rész: 2008 – Part visszatért a csúcsra

16. rész - 2009: Egy magyar történelmet írt

17. rész - 2010: A Varázsló hét év után visszatért

18.-19. rész – 2011-2012: Amikor a Tanitvány folytatja a Mester álmát

20.-21. rész – 2013-2014: A holland zseni megérkezett a világbajnokságra