Mondjuk úgy, semmi rendkívüli nem történt január 2-a óta. Megint Michael van Gerwen nyert, megint Gary Anderson lett a második. A héten történt, Phil Taylor visszavonulása után az jut elsőre az ember eszébe, hogy van itt egy új sztár, egy verhetetlen csillag. Mindenki hozzá szeretne felnőni, őt legyőzni. De vajon megint 15-20 év kell-e ehhez? A Masterst, de a mostani élmezőnyt elnézve igen. Lehet, hogy fájdalmas lesz, amit most kimondok, de felejtsünk el mindenkit, mert innentől kezdve Michael van Gerwen a király.

Az elődöntők:

Gary Anderson-Phil Taylor: 11-9

Hát nem becsülte a búcsúzót a skót a világbajnok és ez így is van rendben. Ez sport. Itt az győzzön, aki jobb és ügyesebb és erősebb és gyorsabb, és legfőképp jobb a másiknál. Most Anderson volt a jobb. 3-1-re és 4-2-re vezetett a Repülő Skót. De tényleg magas szinten dobált mind a két játékos. Gondoljunk csak bele egy nagyon picit Taylor helyzetébe. Neki innentől kezdve minden meccs ajándék. Ő egy olyan életpályát igyekszik megkoronázni, amelyben a győzelmek és a sikerek jelentették a mindennapokat. Levezet, de úgy, hogy igyekszik megmutatni, hogy még mindig ő a király, és még mindig őt akarják elkapni.

5-5-nél érte utol Anderson-t és még vezetett is. Sőt. 9-7-nél már én is elhittem, Taylor valóban ebben az évben mindent megtehet. Persze Anderson nem lett volna igazi sportember, ha nem tette volna oda magát. Odatette, négy leget hozott egymás után, ragyogó játékkal, két száz feletti kiszállóval, 61,11%-os kiszállókkal. és 102,12-es átlaggal legyőzte az ikont. Itt nincs magyarázat, megérdemelten, vagy sem. Az utolsó D8-at ő verte bele a táblába. Taylor pedig mosolygott még egyet a színpadról lefelé menet. Tudja jól, győztes az, aki az utolsó kiszállót dobja, de király csak egy lehet.

Michael van Gerwen-Adrian Lewis: 11-5

És igen. Most már mindenki azt várja, hogy ki lesz az, aki a már nem csak trónkövetelőt le tudja győzni. És senkinek ne legyen afelől kétsége, hogy Adrian Lewis is úgy állt a tábla elé, hogy nyerni fog, ám aztán nagyon gyorsan rájött, hogy erre fikarcnyi az esélye. Persze milyen kegyetlen érzés lehet, hogy tudod, úgy is kidobnak. Szegény Lewis játékán ez nagyon jól látszott. 3-0 után szerezte meg az első legét, magához képest nagyon gyengén dobált, 89,23-as átlagot fogalmunk sincs mikor produkált legutóbb. A legfájóbb érzés 7-2-es Gerwen vezetés után az arcát nézni, amikor tudod, ma itt és most semmi sem fog sikerülni.

Ez nem az ő hibája, vagyis igazából azé, hogy mentálisan nem készült fel erre a meccsre. Persze, ettől még lehet, hogy ő lesz, aki majd tönkreveri a világbajnokot. De nem most. A holland hibáiból is, kicsit összekapta magát és 7-5-re jött fel. De akkor jött az Ogre a már megszokott, fogakat összeszorító, a táblára hajó és koncentráló, mindent elsöprő pillantása és a vég, három egymás után megnyert leg. Sima 11-5. Ez van.

A döntő:

Michael van Gerwen-Gary Anderson: 11-7

Jött a világbajnoki döntő idei első visszavágója és mondják azt, a fák nem nőnek az égig. De igenis van abban valami sorsszerű, hogy az év első tornája éppen a visszavágásról szólhatott volna és éppen, hogy nem lett az. Megint egy hihetetlen magas színvonalú meccs, amely megmutatta nekünk, hogy a mai profi dartsban ki, vagy kik a csúcs. Hát igen, 109,42 és 103,58. Már-már olyan elképesztő csúcs, amelyet ép ésszel is nehéz felfogni, látni két zsenit, aki 12 száznyolcvanast szór, 41 száz feletti és 31 140 feletti három nyila van. Mi ez, ha nem űrdarts. Jegyezzük meg ezt a kifejezést.

Gerwen 2-0-ra, majd 4-1-re ment el. Érezte és tudta Anderson, hogy most kevés a sima átlag, vagy a picivel több, amellyel Taylor is kiverte. Odarakja magát, de egészen képtelen megközelíteni Gerwent, 6-3 és 8-4 a hollandnak. Aki nem tesz mást, csak odahajol és szórja a tömeget és 19-ből 11-szer pontosan a kiszállókat. Mit lehet tenni ez ellen? Semmit. Mighty Mike-ot megverni szinte a lehetetlen kategóriájába került. Az új Taylort megszorítani sem lehetett az év első fontos versenyén, háromszor is száz felett szállt ki. Tökéletes, mindenben.

Phil Taylor a lehető legjobbkor vonul vissza, talán nem véletlenül érezte meg a pillanatot. És kezdődik egy új korszak a PDC életében. Elindul a vadászat a Zöld Hollandra. Izgalmas lesz.