Gerwen, Wright, Barneveld a sorrend nyolc forduló után. A két "újonc", Jelle Klaasen és Kim Huybrechts fog kiesni, de volt ennek a Premier League fordulónak más tanulságai is. Erre is akarunk rávezetni, illetve a meccseket  megnézve a Ti véleményeteket is kikérni. Jön a Judgement Night, azaz az igazság pillanata, de szerintünk az már eljött. Ahogy ezt meg is jósoltuk. Van Gerwen egy újabb csúcsra ért fel, erre is érdemes kattintani. Az összes meccs újranézhető. Lejjebb.

Egy elmaradt meccsel kezdődött a forduló. És kezdjük egy csúcsdöntéssel. Michael van Gerwen sorozatban 18. televíziós meccsén ért el 100 feletti átlagot, most a Wade elleni meccsen 104,2-öt. Ezek közül 16-ot megnyert. Ez azért egészen zseniális. A táblát is közre is adjuk:

Michael van Gerwen kezdett tehát James Wade-el és amúgy sokáig úgy nézett ki, hogy bármi történhet. 5-4-es holland vezetésig mind a ketten hozták saját kezdésüket. Aztán Gerwen próbált egyet varázsolni, kétszer egymás után 180, esély a kilencnyilasra, de aztán tripla 20 helyett csak sima jött, de a 6-4 így is simán meglett. Wade 121-ről akart szépíteni, de csak 87 pontot dobott, Gerwen pedig a meccs legnagyobb kiszállóját produkálva, 120-ról (T20, D20, D10) bejezte. 7-4 lett a vége. Még egy dolgot jegyezzünk fel, Gerwen 104,2 és James Wade 100,84-es átlaggal zárt. Gerwen ezzel sorozatban a 44. televíziós meccsét nyerte, amellyel új rekordot állított fel. 

Jött egy nagyon sima meccs és már az elején érezni lehetett, hogy Kim Huybrechts pont nem Gary Andersont akarja legyőzni az életben maradásért. Persze küzdött a belga. 14 száz feletti dobása volt, míg a skótnak csak 7, és a 140 felettiben is egyenlő volt állás. És, ha már a statisztikákat böngésszük még a kiszállókban sem volt akkora differencia. De, akkor mi volt a lényeges különbség? Anderson akkor tudott kiszállni, és befejezni egy leget, amikor a legjobban kellett. Breakkel kezdett, visszavágtak, de egy 132-es kiszállóval 2-1-re vezetett. 3-2-ig szoros volt, de onnan minden hibát kihasznált. Nagyon jó átlagot dobált, hiszen 101,86-tal fejezte be. Kétszer is 132-ről tudta befejezni. Nem volt annyira tükörsima, de tényleg egy egyszerű győzelem a skótnak.

Következett Peter Wright és Phil Taylor meccse. Szerintem az este legnagyobb rangadója, mert itt dőt el, hogy Wright képes lehet-e túllépni a saját árnyékát és a sztárok mögül kilépve végre igazi sztár lenni. Wrigth is érezte ezt, és úgy kapott ki végül, hogy 102,45-es átlaggal zárt. Ez azért nagyon bosszantó, de nézzük mi is történt.

Wright az első legben háromszor nem dobott száz felett. A másodikban Taylor 112-ről hozta a kezdését. A harmadikban 11 nyilas kiszálló Wrightnak. A hatodik legben peregtek fel az események, 11 nyíl Wrightnak és 3-3. És akkor Taylor megint megmutatta, hogy még nem fejezte be a dartsot. Két leget nyert egymás után, sőt a harmadikat is, amivel már az egy pontja meg volt. Nyitott egy 180-nal, és még ha el is veszített utána két leget valahol érezhető volt, hogy képes arra, hogy ezt a meccset behúzza. A 11. leg erre adott bizonyítékot. Taylor kezdett, a Papa 52-re ment le egy 180-assal és végül T10 után a harmadik nyíllal megcsinálta a D16-ot. Újabb sikerrel bizonyította, hogy ez a szezon még nem ért véget.

Jelle Klaasen-nek győzni kellett, muszáj volt, hogy ne essen ki, de nem sikerült. Adrian Lewis ma jobb volt nála. Szakmailag nehéz értékelni a meccset, erre a többet tudó embereket kellene megkérdezni, de Klaassen jobb kiszállózása sem vezetett eredményre, 7-5-re kikapott. Alacsony átlagot hozott a meccs, 84,39-cel nyerte Lewis, aki egy pillanatig sem volt hátrányban, 2-2-nél volt döntetlen, majd 5-5-nél. Klaasennek voltak lehetőségei, de amikor éppen kiszállózhatott volna, Lewis megoldotta. A hollandnak itt ért véget az idei, mármint ami az esélyeket illeti.

És akkor, a holland örökrangadó és valami személyeset hagy mondjak el ehhez a meccshez. Lenyűgöz Raymond van Barneveld elképesztő magabiztos nyugalma. Olyan tanárian áll a tábla elé és vágja be biztosan a tökéletes nyilakat, amelyeket tanítani sem lehet. Évek óta elemzem a mozgását, a táblához, a nyilakhoz, a dobáshoz való viszonyát, de tényleg nehéz. Nekem örök példaképem marad, mert ha kell, így tud megnyerni egy meccset, amely minden dartsjátékosnak erőt kell, hogy adjon.

Esélytelen, Gerwen be van dobálva és mégis megveri, nem is akárhogy. Kevesebb, azaz 101,2-es átlagot dobálva győzi le honfitársát. Nyeri a kezdését, breakel, majd hozza a sajátját. 3-0 és Gerwen is csak felfelé néz. Aztán négyet nyer egymás után a világelső, de ő is érzi, itt a meccsnek nincs vége. Hogy is lenne, mert Barney beindul. Beindul? Dehogy. Ugyanazzal a magabiztos tempókkal dobálja el a nyilait. 6-4-re vezet, már biztos pontszerző. Veszít, de aztán hátsó pályáról 134, 100, 100, 97 és máris kiszálló, T18 megvan, egy rossz dobás, de a D8 megvan. Barneveld még mindig király. Gerwen a világelső, de Barney a nyugodt és megbízható erő.

Hát így ért véget a manchesteri éjszaka: