5-2-es vereséget szenvedett a Végső János-Mester Zoltán alkotta magyar darts-válogatott a kanadai John Part-John Norman Jr. duótól a PDC darts páros-világbajnokság második napjának második mérkőzésén. Úgy tűnik, a magyar darts nagyon megérezte most Bezzeg Nándi hiányát...
Pedig nem kezdtük rosszul az első kört. Morzsi nagyon jól fogyasztotta a tömeget, és Zoli is jókor dobta a megfelelő nyilakat. A kanadaiaknál Part sem kezdett úgy, mint egy háromszoros világbajnok, viszont neki is akkor sült el jól a keze, amikor kellett. A prímet azonban a duó másik fele, John Norman Jr. vitte el, a szó negatív értelmében. Az állandó ugrálásával, gesztikulációival és színpadias jeleneteivel maximum Citrom-díjat kaphatna a cannes-i filmfesztiválon. Sajnos ezt a pszichológiai hadviselést a fiúk nem sokáig bírták, így hiába jöttünk le 66-ra a kör végén, Norman 32-ről elvitte az első kört Kanadának.
Sajnos nem sikerült a továbbjutás, a kanadaiak öt év után megint kibabráltak velünk...
Ennek a lélektani hadviselésnek meg is lett a következménye, ugyanis a következő két körben sajnos nem találták a ritmust a fiúk. Nagyon rapszodikus dobásaink voltak (hol kicsik, hol nagyok), miközben a kanadaiak sem álltak éppen a helyzet magaslatán. Hiába dobhattunk 40-ről kiszállóra, elrontottuk, Part pedig 80-ról büntetett. A harmadik játékban jól kezdtünk, kétszer is tudtunk száz felettit dobni, de sajnos a szerencse újfent nem a mi oldalunknak kedvezett, így már 3-0-ra mentek a juharlevelesek.
Aztán valami történt, mert a negyedik körre kicsit lenyugodtak a kedélyek, s végre a játék vette át a főszerepet. Noha nem dobtunk mindig nagyokat, de jól fogyasztottuk a tömegeket, együtt haladtunk a kanadaiakkal, s végül a kiszállócsatát mi nyertük meg, amikor Zoli 20 pontról két nyíllal szépített. Ám a következő körben megint elpártolt tőlünk a szerencse. Morzsi két nyila esett ki a tripla 20-ból, így 180 helyett csak 60 pontot könyvelhetett el, míg Mester Zoli nyila is kipattant a táblából, pedig tudtuk, hogy minden pontra nagy szükségünk van. Zoli ugyan 231-ről egy 135-ös körrel le tudott menni 96-ra, de a ziccer megint Kanada előtt adódott, ők pedig éltek is vele, így már 4-1 volt oda.
Aztán végre jött egy olyan kör, amelyből örültünk volna, ha több akad ezen a találkozón. 100-95-97-86-140, és máris 83-on voltunk, miközben a kanadaiak két 140-es egy 100-as és egy 81-es kör után 40-ről befejezhették volna a találkozót. Ám Morzsi szerencsére ezt másképpen gondolta, és egy szép 15 nyilas körrel (17, T16, D9-es out) kettőre csökkentette a hátrányunkat. Ám sajnos túl későn kezdtük összeszedni magunkat, mert ezt a játékot kellett volna már az elejétől nyújtanunk, és akkor most sikerről írnék, nem pedig vereségről. Ugyanis a vége sajnos vereség lett. Pedig az utolsó játékban is szépen dobáltunk, masszívan jöttek a tömegek, s még egy 140-es is bejött Zolitól, de már sajna későn. Mi 24-en maradtunk, mivel Zoli harmadik nyila kívülre hullott, Part pedig nagyon rutinosan zárta le a találkozót, D8-ról kiszállva, így öt évvel később ismét csak vereséget szenvedtünk Kanadától, és ezzel - két sikeres esztendő után - újra az első körben köszöntünk el a további küzdelmektől. Sajnos nem játszottunk jól - ezt a lőlap is jól mutatja -, de a kanadaiak sem. Az volt a baj, hogy kiestünk a ritmusból az első pár körben, s mire visszataláltunk volna a helyes útra, arra vége is lett a találkozónak. Mindezek mellett azért legyünk büszkék a srácokra, mert ismét megmutatták, hogy rengeteg potenciál van a magyar dartsban is, amivel még bőven odaérhetünk az élvonalba. Igaz, ez a pillanat sajna nem most lesz, de jövőre újra visszatérünk, az tuti...