Idén Japán adott otthont a két évente megrendezésre kerülő WDF világbajnokságnak. Ez önmagában nem lenne meglepő, ismerve a Felkelő Nap Országának minden előnyét. De ha azt nézzük, hogy ezzel nemcsak a magyar csapatot "vonták ki" a részvétel alól, hanem például az angolokat, a skótokat és a walesieket is (iszonyatosan drága volt az indulás, ezt pedig többen nem vállalták). A vb-t azért megrendezték, úgyhogy lássuk is, milyen eredmények születettek.
A hölgyeknél egyéniben svéd győzelem született Vicky Pruim jóvoltából. Miután megnyerte csoportját, két könnyed győzelemmel jutott be a legjobb nyolc közé. Ott 5-3-ra győzött Tina Osborne ellen, majd jött az elődöntő az oroszok kiválósága, Anasztaszija Dobromiszlova ellen. Ezt 6-4 arányban nyerte meg Pruim, így jöhetett a döntő, ahol a holland Sharon Prins lett az ellenfele. A holland hölgy az elődöntőben kiváló játékkal honfitársát, Aileen De Graaf-ot verte meg 6-1 arányban. A döntőt azonban minimális különbséggel a svéd hölgy nyerte 7-6 arányban. Pruim átlaga szép 75 pont volt.
Női párosban nem túl nagy meglepetésre orosz győzelem született. Anasztaszija Dobromiszlova és Marina Kononova kettőse tükörsimán, egy 4-1-es és egy 4-0-ás mérkőzéssel jutott be a legjobb nyolc közé. Itt már szorosabb meccset játszottak a belga párossal, de 4-3-al tovább tudtak lépni. Az elődöntőben 5-3 egy finn duó ellen, majd elérkezett a döntő a Zijlstra - Zuiderna párost meglepetésre legyőző ír hölgyek ellen. A Byrne - Breen páros azonban nem kottyant meg az oroszoknak, akik 6-1-es kiütéses sikert arattak.
A hölgyek csapat versenyét a papírformának megfelelően Hollandia nyerte meg. Nem olyan simán, de azért összehozták. 9-7-es győzelem az Egyesült Államok ellen kezdésnek, ezután újabb 9-7 ezúttal az oroszok ellen. A 9-7-es eredmény megmaradt, csak most az elődöntőben Japán ellen sikerült ezt hozniuk. A döntőt a hollandok a svéd csapattal játszották, és ez lett a legsimább meccs, mivel 9-6 lett a vége.
A hölgyek pontversenye (vagy nevezhetjük összetettnek is) a következőképpen zárult: 1. Hollandia, 2. Svédország, 3. Oroszország. 
Az uraknál egyéniben azért elmondható, hogy jó kis mezőny jött össze. Itt volt Cody Harris, Peter Machin, Ulf Ceder, a norvég óriás Cor Dekker, Wesley Harms, Thomas Junghans, és a kanadai ász Jeff Smith is. Utóbbi győzelmével ért véget a verseny, miután esélyeshez méltóan megnyerte a csoportját, ahol többek között még Cody Harrist is legyőzte 4-0-ra. Az egyenes kiesés szakaszban többször is rezgett a léc, a legjobb tizenhat között csak 4-3-ra tudott nyerni francia ellenfelével szemben, majd a holland Landman ellen jött egy 5-3-as győzelem. Aztán az elődöntőben beindult a henger, 6-1-el kisöpörte Willam Mandigerst és a döntőben pedig összeakadt az ausztrál Raymond Smith-szel. A derék Raymond hengerelt a döntőig vezető úton, négy meccsen 19-4-es legarányt dobott össze. Ám a döntőben Smith 92-es átlagára "csak" 88-as teljesítménnyel tudott válaszolni, így a kanadai lett a világbajnok 7-5 arányban.
Párosban is bejött a papírforma, ami azt hiszem nem túlzás. Hogy miért is? Mivel Oroszország színeiben régi kedves ismerőseink indultak el, azaz Borisz Kolcov és Alekszandr Oreskin. Ennek megfelelően meg is nyerték a csoportjukat, például 4-0-al páholták el a Veenstra-Harms holland duót. A kieséses szakaszban 4-2-es győzelemmel kezdtek egy svéd páros ellen, majd újra lenullázták Harmsékat. A negyeddöntőben az amerikai duót verték nagy csatában 4-3 arányban, az elődöntőben pedig a kolosszus Dekkerrel felálló norvégokat 5-3 arányban. (A csoportban is ugyanez volt az eredmény). A döntőben a kanadai párossal akadtak össze, de a Smith-Edmunds duó hiába dobott 86.20-as átlagot, a meccset 6-3-ra elbukták, így a vidám oroszok örülhettek.
A csapat versenyben némileg meglepő módon nem holland győzelem született, akik már az első meccsen kiestek. Helyettük az ausztrálok örülhettek akik 9-3-ra szétbombázták Kanadát, majd egy házi rangadón 9-4-re verték az új-zélandi együttest. Az elődöntőben a norvégok sem igazán tudták megszorítani őket, 9-5 lett a vége. A döntőt az Egyesült Államok csapatával vívták, akik nagyot harcoltak a döntőért. Kétszer is 9-8 arányban tudtak nyerni (Finnország és Svájc ellen) és lehet elfáradtak a döntőre, ahol az ausszik 9-3 arányban nyerni tudtak így övék lett az aranyérem.
A slusszpoén pedig: Ausztrália csapata nyerte a pontversenyt is, Kanada és az USA előtt. Nem semmi.
Ifjúsági lány kategóriában Irán tarolt. Nem elírás, tényleg Irán. Nevezetesen Deniz Hashtbaran. A csoportot veretlenül 24-7-es legaránnyal nyerte meg, és később sem talált legyőzőre. A döntőben 6-4-re az ír Katie Sheldont verte meg.
A lányok páros versenyét szintén Irán nyerte meg. Hashtbaran kisasszony Mahshad Avazzadeh oldalán megnyerte a csoport küzdelmeket, 4 győzelemmel és egy vereséggel, +13-as legaránnyal. A kieséses szakaszban sima 4-1 egy dán páros ellen, majd egy szoros 5-4 az ír duó ellenében. A döntőben pedig 6-5-ös sikert értek el a holland páros ellen.
A fiúknál jött Justin van Tergouw és letarolta a mezőnyt. Bár a csoportban ír ellenfelétől kikapott, de második helyen tovább tudott jutni. Utána viszont nem mutatott irgalmat. 4-0, 5-1 és a döntőben egy 6-3 honfitársa Wessel Nijman ellen. És az átlagok: Nijman 85,77-es átlaga igazán kiváló. van Tergouw 91,34-e pedig ufódarts kategória egy tizenhét ifjonctól.
Párosban mondanom sem kell, hogy a van Tergouw - Nijman páros vitte el az aranyérmet. A csoportban ötből öt meccset behúztak, és csak egy leget engedtek ellenfeleiknek. A kiesés szakaszban 4-1 a törökök ellen, 5-1 az ausztrálok párosa ellen, a döntőben pedig 6-1 az írek ellen. Szegény ír srácok hiába dobtak egy szép 85-ös átlagot a hollandok 98,16(!!!!) pontot hoztak össze. Igen, ezt is jól látja mindenki. 98,16.
Vegyes párosban holland siker született, mivel holland házi döntőt rendeztek. van Tergouw ezúttal Layla Brussel oldalán tudott nyerni, Nijman Lerena Rietbergen párjaként pedig egy ezüstöt tett zsebre.
Az összetett versenyt Hollandia nyerte, a második helyen Irán végzett, a bronzérmet pedig az írek szerezték meg.
