9 Nyíl

Summáját írom, Európának...

2017. október 26. 08:00 - adam_f

Egy kis EB-történelem Dart Major-től

A mai nappal veszi kezdetét a belga Hasselt-ben a tizedik European Championship, a PDC rendezésében. Voltaképpen ez nem más, mint a professzionális szervezet Európa-bajnoksága, amely már 2008 óta van jelen a sportág palettáján. S ha már kerek évfordulóhoz érkeztünk, Major Árpi kollégánk úgy gondolta, hogy összeszedi az eddigi versenyek krónikáját, és elénk tárja azt. Fogadjátok szeretettel!

ec.png

Szép kerek jubileumhoz érkezik a European Championship. Idén ugyanis tizedik alkalommal rendezik meg az igen rangos viadalt. Hogy miért is rangos? Mert az urak 400.000 font összdíjazásért szállnak ringbe, ami új rekord a verseny történetében. Másrészt pedig az idei év ET ranglista legjobb 32 versenyzője indul a tornán, vagyis az idén legjobban teljesítő játékosok mérik össze tudásukat. A verseny azonban a kezdetek kezdetén még nem így nézett ki. Tekintsünk vissza a nem túl távoli múltba és nézzük meg, mi is történt 2008-tól napjainkig.

Az első versenynek Frankfurt adott otthont 2008 október 30-tól november 2-ig. A verseny névadó szponzora a Party Poker volt. A tornára a világranglista legjobb tizenhat helyezettje mellett a Players Championshipről és három másik kvalifikációs tornáról lehetett bekerülni. A kiemeltek között komoly neveket találhattunk. Phil Taylor, Raymond van Barneveld, James Wade, John Part, Terry Jenkins, Colin Lloyd, Andy Hamilton és Wayne Mardle. Mellettük ott volt a fiatal Adrian Lewis és Jelle Klaasen, valamint a szárnyait akkor bontogatni kezdő Mensur Suljovic, nem szólva Mervyn Kingről, Ronnie Baxterről, Peter Manleyről vagy épp Roland Scholtenről. A torna összdíjazása 200.000 font volt, amiből a győztesnek 50.000 font jutott. Szóval komoly pénzek forogtak kockán már az első viadalon is.
Ahogy lenni szokott néhány kiemeltnek gyorsan véget is ért a verseny. Terry Jenkinst a spanyol Carlos Rodriguez búcsúztatta, John Partnak Robert Thornton jelentett nagy falatot, Andy Hamiltont pedig Denis Ovens állította meg. A fiatal Klaasen pedig 5-2-re verte Colin Lloydot. Phil Taylor az akkori formának megfelelően lazán vette az első kört 5-1 Jacko Barry ellen, 106-os átlaggal. The Power nem állt le, a második körben 113.92-es mutató mellett 9-3-ra verte a 100 felett átlagoló Mervyn Kinget. A negyeddöntőben sem lassított le, 103,26 és 9-5-ös siker Mark Walsh ellen. Robert Thornton sem úszta meg a verést, 11-7-lett a meccs Taylor javára aki újra 110-es átlag fölé jutott. Ellenfele a döntőben tanítványa Adrian Lewis volt. Lewis 5-2-vel kezdett Schnier ellen, majd 9-5 Dennis Ovens ellen. Ezután óriásit játszva 108-as átlaggal 9-2-re lemosta Barneyt. Az elődöntőt Peter Manley ellen játszotta és nyert 11-7 arányban. A döntőben ismét nem volt kérdés, Taylor újra 100 feletti átlagot dobott és nyert 11-5-re.

2009-ben a hollandiai Hoofddorp adott otthont a tornának. A pénzdíjak változatlanok maradtak, maradt a névadó szponzor is, viszont a kvalifikációban történt némi változás. A legjobb tizenhat a ranglistáról maradt, hozzájuk 8-8 játékos érkezett a Players Championship ranglistáról és az európai kvalifikációról. A nyolc kiemelt ezúttal így nézett ki: Taylor, van Barneveld, Wade, Part, Jenkins, King, Lewis és Baxter. Ott volt még a legendás Dennis Priestley is, a korábbi BDO bajnok Steve Beaton, valamint Gary Anderson, Colin Lloyd, Kevin Painter, a nagyon fiatal MvG, és kijutott még Co Stompé és Wes Newton is.
A kiemelés nem hozott szerencsét Terry Jenkinsnek akit Jamie Caven vert meg 6-4-re. John Part rangadót játszott Colin Lloyd ellen és vesztett 6-5-re. Az első forduló másik rangadóján Barney és Priestley feszült egymásnak, a holland játékos 6-5-re nyert nagy csata után. Adrian Lewist rögtön az elején Steve Beaton állította meg, aki ezután a döntőig menetelt. A „Bronz Adonisz” a második körben az akkor még csak 20 éves van Gerwent 9-7-re le tudta győzni, ez a tendencia később nem folytatódott. A legjobb nyolc között Beaton dobott egy 97-es átlagot Walsh ellen és meg is nyerte a meccset 10-6-ra. Az elődöntőben James Wade jött szembe Beatonnal, és kemény kis meccset játszottak. 11-10 lett a vége Beaton javára. A döntőben nem meglepő módon Phil Taylor lett ellenfele. Brutális módon ment végig a mezőnyön Taylor. 6-2 Toon Greebe ellen, 9-0 Thornton ellen, 10-3 Anderson ellen, majd 11-3 Klaasen ellen. Sorrendben az átlagok: 111.03, 110.88, 118.14, 109.36. Embertelen. Szegény Beaton a döntőben hiába dobott 97-es abszolút jó átlagot ez csak három legre volt elég neki. 11-3 Taylor javára, aki 109.35-ös parádés átlagot dobott. The Power torna átlaga döbbenetes 111.54 volt, legaránya pedig 47-11. Ufódarts volt három napon keresztül.

2010: Új év, új helyszín. Ezúttal visszatért a mezőny Németországba, nevezetesen Dinslakenbe. Pénzdíj, szponzor maradt, kvalifikációs szisztéma és lebonyolítás maradt, csak a kiemeltek változtak. Taylor, Barney, Wade, King, Jenkins, Baxter, Lewis és Walsh. Nagy nevek jutottak be a Players Championshipről és a selejtezőkről is mint például Anderson, Dudbridge, Newton, MvG, Stompé vagy épp van der Voort.
A kiemeltek közül ezúttal is Lewis búcsúzott Wayne Jones ellen, gyalázatosnak mondható 77-es átlagának köszönhetően. James Wade és Colin Lloyd derbijét utóbbi nyerte meg 6-3 arányban. Jó kis meccs volt rögtön az elején Barney és Hamilton összecsapása emlékezetesre sikerült. Barney 98-as átlaggal nyert 6-5-re a 96 pont fölé jutó ellenfele ellen. Phil Taylor folytatta tavalyi „ámokfutását”. 101-es átlaggal verte Co Stompét 6-2-re, ami tulajdonképp bemelegítés volt neki. Andy Smith ellen már 106-os átlag sikerült és sima 10-5 lett a vége. Mark Walsh sem okozott gondot, 10-4 újabb 100 feletti átlaggal. Egyetlen nehéz meccse az elődöntő volt a legendának, nagy csatában 11-10-re verte Terry Jenkinst. Meglepetésre ellenfele Wayne Jones lett a döntőben. Jones először Lewist verte, utána pedig jött a Thornton elleni 10-4-es siker. A legjobb nyolc között Barney sem tudta megállítani Jonest, pedig a holland 100-as áltagot hozott össze. Az elődöntőben Colin Lloyd volt Jones ellenfele. Lloyd volt a tornán az egyetlen Tayloron kívül aki kétszer is tudott 100-as átlagnál jobbat dobni (van Gerwen és Baxter ellen). Az elődöntőre elfogyott a szufla, csak 88-as átlag sikerült, ez pedig Wayne Jones 11-10-es győzelmét hozta. A döntő szokás szerint tükörsima volt Taylor szempontjából, 11-1 lett a végeredmény, 105.74-es átlaggal. Megint minden meccsen hozta a három számjegyű átlagot Taylor, a tornát pedig 104.37-el zárta. Háromból három diadal volt ekkor Taylor statisztikája.

Gondolom senki nem lepődik meg ha elárulom, hogy 2011-ben is új helyszínen nevezetesen Düsseldorfban rendezték a versenyt. A szokásos pénzdíjakért zajlott a küzdelem a szokásos módon. Phil Taylor, Adrian Lewis, James Wade, Gary Anderson,  Simon Whitlock, Raymond van Barneveld, Wes Newton és Mark Webster alkották a kiemeltek mezőnyét. Feltűnt a versenyen karrierje során először Peter Wright, Kim Huybrechts, a görög John Michael és Magnus Caris. MvG és Mensur pedig újra a selejtezőben vívták ki a jogot az indulásra.
A versenyek történetében szokatlan módon csak egy kiemelt, nevezetesen Mark Webster esett ki az első körben, őt Terry Jenkins verte 6-4-re. MvG és Ronnie Baxter parádés meccset játszott, 101-es átlag fölé jutottak, Baxter örülhetett a végén. Peter Wright le tudta győzni a kanadai legendát John Partot, míg a tavaly remeklő Wayne Jones 6-5-re kapott ki Mark Walshtól. Phil Taylor ekkor sem lassított, megszórta egy 107-es átlaggal John Michaelt és nyert 6-3-ra.  Utána 10-3 King ellen, amit egy 10-7 követett Paul Nicholson ellenében. Mondanom sem kell, hogy Phil bácsi átlaga nem ment 100 alá. Az elődöntőben „csak” 99.52 sikerült de ez is fölényes 11-4-es siker hozott az addig remeklő Whitlock ellen. (Az ausztrál Mensurt, Lloydot és Wrightot verte korábban). Taylor ellenfele újra tanítványa Adrian Lewis lett aki kemény utat járt be a döntőig. Kezdésnek 6-4 Vincent ellen, majd jött egy sima 10-5 Chizzy ellen, ahol Jackpot 105 fölött átlagolt. Majd megint egy szoros ütközet következett a belga Huybrechts ellen (10-8) amit egy kiváló elődöntő követett Barney ellen. 11-10 lett a vége Lewis javára, aki egy kilencnyilast is szállított a meccsen.

A döntőben Lewis legalább meg tudta szorongatni mesterét és nyolc leget behúzott, de a 109.29-es átlagot dobó Taylor ellen többre nem futotta. Phil Taylor tehát zsinórban négyszer lett „Európa Legjobbja”. Csoda! Egy kis összefoglaló a versenyről.

2012-ben némi állandóság állt be a verseny életében, ugyanis zsinórban három évig Mülheim adott otthont a versenynek. A jól megszokott 200.000 fontért indult csatába a mezőny, aminek érdekessége, hogy Gary Andersont a PDC eltiltotta egy korábbi vétségért. Így is bikaerős játékosok jöttek össze: Taylor, Lewis, Wade, Newton, Hamilton, Whitlock, Jenkins, Webster, Barney, MvG White, Baxter és a többiek.
Az első kör rögtön komoly csillaghullást hozott. Négy kiemelt is kikapott és nem is akárhogy. Lewis 6-0-ás verést kapott Ian Whitetól. Wade 6-3-ra kapott ki Lloydtól, Jenkinst Barney páholta el 6-1-re. Barney remek 113-as átlagot dobott egyébként. Mark Webster pedig meglepetésre a német Andree Welge ellen bukott 6-4 arányban. Newton 106-os átlaga és 6-0 arányú győzelme Seyler ellen szintén említésre méltó. Taylor pedig ha nehezen is de legyűrte Magnus Carist.
A második fordulóban volt egy kiváló meccs, amit érdemes megnézni. Barney és MvG vívta:

Taylor ismét megszenvedett, ezúttal Jerry Hendriks ellen, de 10-7-el még tovább tudott lépni. Viszont a harmadik körben elvesztette a Brendan Dolan elleni mérkőzését, így a zsinórban ötödik győzelme nem jött össze. Dolan azonban hiába szerzett nagy skalpot, az elődöntőt elvesztette Wes Newton ellen. Newton szépen menetelt, a második körben 10-5-re verte Kevin Paintert, majd 10-7-el lépett túl Andy Hamiltonon. A döntőben az ausztrálok ásza Simon Whitlock került vele szembe. Whitlock 6-2-es sikerrel kezdett Walsh ellen, majd 10-5 Chizzy ellen. Szorosabbra sikerült a Lloyd elleni negyeddöntője (10-7) amit egy kiélezett elődöntő követett Kim Huybrechts ellen. Ezt 11-9-re húzta be az ausztrál, aki készülhetett első nagydöntőjére. Ha pedig már rákészült, akkor meg is nyerte, mégpedig elég simán. 11-5 lett a vége, így az ausztrál volt, aki megtörte Phil Taylor egyeduralmát.

2013 volt az utolsó év, amikor a PartyPoker volt a verseny névadója, de a változásról majd később. Újra Mülheim, újra a szokásos módon lebonyolított verseny. Annyi különbséggel, hogy immár nem Players Championship ranglistáról hanem a Pro Tour ranglistáról lehetett bekerülni. Vajon újra Whitlock vagy Taylor? Vagy esetleg más? Ez volt a kérdések kérdése a verseny előtt. Ekkor is Taylor volt az egyes számú kiemelt, őt MvG, Lewis, Wade, Whitlock, Hamilton, Newton és Barney követték. Anderson visszalépett, de ott volt Wright, Caven, Klaasen, Nicholson, az idősebbik Huybrechts testvér és megjelent a mezőnyben Max Hopp is.
Wes Newton a tavalyi remeklés után most gyorsan kiszállt, 6-4-re kikapott Jelle Klaasentől. A többi kiemelt viszont mind tovább tudott lépni. Jamie Caven 6-0-ra lemészárolta Chisnallt, ráadásul „Jabba” egy kemény 106-os átlagot tudott dobni. Whitlock címvédőként remekül kezdett 6-4-re verte Kim Hubyrechtset. A másik Huybrechts testvér lényegesen jobban járt, ugyanis előbb 100.97-es átlagot produkálva verte Stuart Kellettet, majd aztán jött a bravúr: 10-5 Phil Taylor ellen. A belga játékos az elődöntőig menetelt, ahol érkezett Whitlock. Az a Varázsló, aki a második körben Colin Lloyd ellen majdnem 100-as átlaggal 10-6-ra nyert. Aztán kiváló, szoros meccsen 10-9-re legyőzte Cavent és jött a Ronny elleni elődöntő amit 11-7-el abszolvált a Varázsló, így jöhetett második döntője a torna történetében. Ellenfele a Taylorral szemben  már két döntőt elbukó Adrian Lewis volt. „Jackpot” sokáig nem igazán izzadt meg, mivel Suljovicot 6-2-re, Paintert 10-4-re, Hamiltont pedig 10-3-ra verte. Ezen utóbbi két meccsen 100 fölé jutott átlagban. Szorosra sikerült azonban az elődöntő van Gerwen ellen. Jó meccs volt érdemes megnézni.

Jött tehát a Whitlock kontra Lewis döntő. Kiváló meccs volt, az ausztrál 99.59-et dobott, Lewis 103.34-et, szóval rendesen tolták a tömeget. A végén „Jackpot” lehetett boldogabb, de lássuk, mi is történt:

Komoly változást hozott 2014-ben a 888.com érkezése mint főszponzor. Nemcsak a verseny neve változott, hanem immár 250.000 font volt az összdíjazás. A győztes 55.000, a vesztes pedig 25.000 fontot kasszírozott. Első alkalommal nem Taylor volt az első kiemelt, hanem MvG szerezte meg az egyes „rajtszámot”. Utána Taylor, Lewis, Wright, Whitlock, Wade, Anderson és Chisnall következett. Jó pár újonc is kijutott a versenyre. A Pro Tour ranglistáról jutott ki Michael Smith, Stephen Bunting és Dean Winstanley, akik mind első bálozók voltak. Az európai kvalifikációról pedig újoncként bejutott „Big Ben” van de Pas, Christian Kist és Jyhan Artut.
Komoly meglepetésre Adrian Lewis elvérzett rögtön az elején, miután 6-4-re kikapott Jelle Klaasentől. James Wade volt a következő kieső, őt a tavaly jól teljesítő Ronny Huybrechts verte. Simon Whitlock zsinórban két döntő után gyorsan elvérzett ezen a viadalon. Bár egy 6-4-es vereség Barney ellen nem a világ vége. Az első körben Dolan dobott egy 104-es átlagot aminél jobb csak egy született ezen a versenyen. Vincent és Robert Wagner is összehozott egy jó meccset, ahol mind a ketten 100-as átlagot dobtak, és a végén 6-2-vel a holland ment tovább.
A második kör ismét elhozta Phil Taylor vesztét. Stephen Bunting ugyanis megverte őt egy kiváló meccsen, ahol mind a ketten 102-es átlagot dobtak.

Michael van Gerwen mint esélyes – egy kivétellel - lazán vett minden akadályt. A 6-3 Pipe ellen kezdésnek elment, aztán szorult a hurok Dolan ellen. 10-8 lett a vége, ide már 103.32 kellett a hollandtól. A legjobb négy közé jutásért Dave Chisnall következett akit 111-es átlaggal vert meg 10-5-re. Az elődöntőben holland derbi jött van Barneveld ellen. Barney egy holland derbit már letudott Vincent ellen amit 10-7-re nyert. MvG ellen azonban nem volt sansza, 11-6-os vereséget szenvedett. Volt azonban még valami ami miatt érdekes a mérkőzés:

MvG ellenfele a döntőben Terry Jenkins lett. Anderson után elkapott egy másik skótot Robert Thorntont, a vége 10-8. Utána jött Stephen Bunting akit 10-7-re vert meg, majd pedig 11-8-ra hozta az elődöntőt Mervyn King ellen. Utána pedig jött a döntő. Íme:

2014-ben a torna győztese tehát Michael van Gerwen lett.

2015-ben új korszak köszöntött be a verseny életébe. Az Unibet átvette a névadó szponzor szerepét és ezzel egy időben 300.000 fontra emelkedett a verseny díjazása. Újdonság volt, hogy a verseny először Belgiumba költözött, a hasselti Ethias Aréna adott otthont a három napos versenynek. A legjobb nyolc játékos így nézett ki a ranglista alapján: MvG, Anderson, Taylor, Wright, Thornton, Lewis, Wade, White. Rajtuk kívül olyan ászok is ott voltak mint Whitlock, Bunting, Jenkins, Dolan, Suljovic vagy Klaasen. Újoncként szerepelt Cristo Reyes, Alan Norris, Rowby-John Rodriguez, Jeffrey de Zwaan és Dirk van Duijvenbode is.
Az első kör végállomást jelentett Ian Whitenak akit Bunting vert 6-5-re, Robert Thorntonnak honfitársa John Henderson képzett leküzdhetetlen akadályt. Phil Taylor, van Gerwen, Gary Anderson és Peter Wright különösebb gond nélkül vették az akadályokat. MvG 100-as átlaggal kezdett rögtön de Zwaan ellen és nyert 6-3-ra. Cristo Reyes sem úszta meg a holland nyílzáporát ami 106-os átlagot és 10-3-as sikert eredményezett. Dave Chisnall volt a következő ellenfél, aki előző meccsein megdobta a 100-as átlagot, szóval jó formában érkezett. De a végzetét nem tudta elkerülni és 10-4-es vereséget szenvedett. Peter Wright lett a holland ellenfele az elődöntőben, aki legalább azt elmondhatta a meccs után, hogy legalább tömegben felvette a versenyt a hollanddal. Mind a ketten 104-es átlagot hoztak össze egy remek mérkőzésen. A skót pechjére csak hét leget tudott nyerni a holland tizenegy legjével szemben. Van Gerwen ellenfele a „Repülő Skót” azaz Gary Anderson lett. 6-3 Dolan ellen, 10-8 Whitlock ellen, és egy remek 10-6 Klaasen ellen, ahol Gary 103.24-es átlagot hozott össze. Ezt a remeklést megismételte Lewis ellen is, sőt emelt a téten, ugyanis 106.26-os teljesítménye mellé 11-5-ös siker társult. Jött a döntő ami káprázatosra sikeredett. Talán a legjobb volt a versenyek történelmében. A végén MvG örülhetett, immár másodszor.

Újra emelkedett a tét 2016-ban, ugyanis már 400.000 fontért szálltak harcba a vitézek Hasseltben. Újdonság volt, hogy ekkor már a European Tour ranglista legjobb 32 játékosa indulhatott a versenyen. Ennek fényében így festett a legjobb nyolc kiemelt: van Gerwen, Suljovic, Wright, Wade, Kim Huybrechts, Chisnall, Norris, Klaasen. Phil Taylor nem indult annyi ET versenyen, hogy kiemelt lehessen így Ő kimaradt a legjobb nyolcból. Gary Anderson, Michael Smith, Stephen Bunting, Simon Whitlock viszont ott volt, az új arcokat Jermaine Wattimena, Steve West, Chris Dobey, Kyle Anderson és Daryl Gurney jelentették.
Rögtön az elején jöttek a szokásos meglepik. Chisnallt legyőzte Kyle Anderson 6-3-ra, James Wilson pedig szintén ilyen arányban nyert Kim Huybrechts ellen. Anderson 6-0-ás zakója Wade ellen azért meglepő mert a skót 77-es átlagot szerencsétlenkedett össze. Norris is kiemeltként búcsúzott igaz őt a 109-es átlagot dobó Taylor verte meg. Suljovicé volt a kör második legjobb mutatója, Ő 104-et átlagolt és lépett túl Wattimenán 6-1-el. És ha már az osztrák lendületbe jött akkor akkor megverte Ian White-ot is 10-9-re, újra 100-as átlaggal. Aztán jött a döbbenet. Mensur Suljovic 10-3 arányban verte Phil Taylort. Azt a Taylort aki 104 pontos átlag fölé jutott. De az osztrák rátett egy lapáttal és 105.50 pontot ért el. Brutális volt. Ilyen győzelem után Peter Wright 11-8-as legyőzése nem is volt meglepetés. Suljovic ellenfele közel sem meglepő módon MvG lett. A holland világelső hamar megszorult és csak 6-5-re nyert Whitlock ellen. Ezután viszont jött a henger. 10-2 Price ellen, 10-3 Klaasen ellen. James Wade ellen szorosabb volt a parti és 11-7 lett a vége. A döntő aztán valódi mészárlás volt. 111.62-es átlag mellett 11-1-es kiütéses siker. Így van Gerwen zsinórban harmadik győzelmét aratta. Halkan jegyzem meg: az összes meccsén 100 feletti átlagot hozott össze. Mint anno Taylor.

Szólj hozzá!
Gamecente

A bejegyzés trackback címe:

https://9nyil.blog.hu/api/trackback/id/tr9913086180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása