Ha nagy dolgokon nem is, de részletkérdéseken változtathatott még az aberdeen-i játéknap. Nem teljesen mindegy, hogy milyen sorrend alakul ki a legjobb négy között, nem mellesleg Daryl Gurney-nek egy nagyon vékony hajszálnyi esélye is maradt még bekerülni a döntőbe. Szóval érdekesnek ígérkezett ez a nap is, ráadásul a végén óriási rangadóval zárták le a napot. Nézzük mi történt. 

Michael Smith - Raymond van Barneveld: 6-6

Egész jó meccset tártak elénk nyitásként a felek. A hollandnak végülis már mindegy volt ez a mérkőzés, tét nélkül próbálta élvezni a játékot. És hát élvezte is, első három győztes legjét mind-mind száz feletti kiszállóval abszolválta. Dobott egy 122-es, egy 126-os és egy 121-es kiszállót. Az úgynevezett "121-es játékot" szereti az öreg, ez most meg is látszódott. Ezzel amúgy 3-3 volt az állás. Megjegyezném, hogy közel 10 pontos különbség volt átlagban a két játékos között, Barney javára a mérkőzés ezen pontján. A meccs képe nem változott a végéig, egyszer volt egy break a hollandtól, amivel átvette a vezetést 5-4-re, de nem tudta kihasználni az ebből adódó lehetőséget. Smith visszavette a kezdését, majd a saját legjét is hozta. Barney pedig azért az egy pontot nem engedte ki a kezéből, viszont ez a pont Smith-nek is elegendő volt ahhoz, hogy a második hellyel jusson be a jövőheti döntőbe.

Simon Whitlock - Rob Cross: 6-6

Ez a mérkőzés gyengébbre sikeredett, mint az előző, de azért panaszkodni nem volt okunk. Igaz, hogy végül mindketten 90 pont alatt átlagoltak, de voltak nagyon szép villanások, szép legek a mérkőzésen. Kijátszották ők is mind a tizenkét leget, ennyit elöljáróban. Láthattunk kilenc darab maximumot és Cross jóvoltából egy 112-es kiszállót is. Cross 4-2-re is vezetett, ekkor jött vissza a meccsbe az ozzie és tudott egyenlíteni egy tizenhárom nyilassal. Következett egy-egy break, amivel 5-5-re módosult az eredmény. Ezután Whitlock hozta a kezdését, de az utolsó legben esélye sem volt nyerni, pedig Cross "csak" egy hatkörös játékkal tudta ikszre menteni a mérkőzését. Ez a Cross döntetlen azt jelentette, hogy Gary Anderson esetleges győzelme következtében megelőzte volna a világbajnokot a tabellán. 

Peter Wright - Daryl Gurney: 6-6

A tét ezen a mérkőzésen volt a legnagyobb, még akkor is, ha óriási szerencse kellett volna ahhoz, hogy Gurney bekerüljön a négybe. Az első feladat az volt az észak-írnek, hogy legalább 5 leggel nyerni tudjon Wright ellen Aberdeenben. Tehát minimum egy 7-2-es győzelem kellett volna neki. (A második feladat az volt, hogy szurkoljon Gerwennek, ugyanis 7-0-ra kellett volna megvernie Andersont, hogy Gurney kerüljön be). Ez egészen 5-2-ig állt is, Wright elképesztő dolgokat művelt a duplán, és könnyen kideríthető a leírtakból, hogy negatív értelemben. Ezt kihasználta Daryl, így alakult ki az 5-2-es részeredmény. Ekkor jött egy száznyolcvan a skótnak 218 pontra, amivel 38-on hagyta magát, Gurney pedig elhibázta a 108-as kiszállóját, amivel megpecsételte a sorsát, ugyanis Wright kidobta a maradékot. Innentől kezdve mindegy volt, hogy mi lesz a vége, Gurney nem juthatott be a négybe. Abból a szempontból nem volt mindegy azonban, hogy ki lesz a hetedik és a nyolcadik. Ha Snakebite kikapott volna, akkor ő a nyolcadik, ha egy pontot elhoz vagy nyer, akkor hetedik. Sikerült a döntetlen, ami a mai napon már a harmadik volt, ezzel Whitlock lett a nyolcadik, Wright pedig a hetedik. Továbbá Daryl Gurney első PL idényében az előkelő 5. helyezést tudta megszerezni. 

Michael van Gerwen - Gary Anderson: 5-7

Zárásként egy óriási derbi következett. Skóciában természetesen nem a világelső a kedvenc, így elég pikánsnak ígérkezett ez az összecsapás. Nem cáfoltak rám, nagyon magas színvonalon játszottak, még ha az eleje nem is így kezdődött. Az átlagok nem verdesték az eget, mert a kiszállózás nem igazán ment egyiküknek sem, de a tömeg rendben volt. Gary-nek jött össze az első break, rögtön az első legben, azonban ezt egyből vissza is vette a holland. Ezután megnyerte a sajátját is, majd jött egy tizennyolc, tizenkettő és tizenhét nyilas leg a skóttól és már 4-2-re vezetett. Természetesen jött a válasz a világelsőtől egy ötkörös és egy négykörös formájában. Itt megint fordult egyet a kocka, Anderson nyert két leget egymás után, amivel már a pont biztos volt számára. Gerwen nyert még egy leget, de Anderson a kezdéséből megoldotta a mérkőzést, ami azt jelentette, hogy ő lett a harmadik, Cross pedig a negyedik, így jövőhéten csak a döntőben lehet Mvg-Ando párharc. Óriási mérkőzés volt, pont olyan, amilyet ők ketten szoktak nekünk alkotni.

Kialakult tehát a Premier League döntőjének a mezőnye, Michael van Gerwen a negyedik Rob Corss-szal, Michael Smith pedig az egykori mentorával és most kitűnő barátjával Gary Andersonnal fog találkozni az elődöntőben jövőhéten Londonban, az O2 arénában.

További eredmények:

5. Daryl Gurney
6. Raymond van Barneveld
7. Peter Wright
8. Simon Whitlock