Nem történt nagyobb meglepetés a World Cup of Darts zárónapján, hiszen - mint ahogy tavaly is - Hollandia nyerte a 2018-as verseny döntőjét, ezzel pedig megvédte 2017-ben megszerzett címét. Bár, ha meglepetéseket szeretnénk, akkor mindenképpen ki kell emelni a belgák és az ausztrálok nagyon jó szereplését, valamint Anglia és a tavalyi ezüstérmes Wales korai búcsúját. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább olvassátok el, mi is történt vasárnap az Eissporthalléban... 

NEGYEDDÖNTŐK:

Skócia nagyon simán lépett túl azon a Japánon, akik már ezzel is nagy fegyvertényt hajtottak végre, hogy eljutottak a negyeddöntőig. Peter Wright 93,94-es átlagot és egy 121-es kiszállót is elért a Szejgo Aszada elleni találkozón, amit végül könnyedén nyert 4-0-ra úgy, hogy ellenfele is közel 93-as átlagot szórt. Gary Anderson 99-es átlagot ért el Haruki Muramacu ellen, aki ugyan mindent megpróbált, de ezen a napon csak gratulálhatott ellenfelének, mivel most egy nagyon jó skót csapat volt a pályán, a két 4-0-ás siker pedig több, mint figyelmeztetés a többieknek.

Ausztráliának már egy fokkal nehezebb dolga volt a Wales elleni találkozón, pedig a kezdet nem ezt mutatta: Simon Whitlock nagyon ihletett formában dobta a nyilait Gerwyn Price ellen, aminek az eredménye egy 4-2-es siker lett (100,85-ös átlaggal). Kyle Anderson viszont egyszerűen nem találta a szektorokat Jonny Clayton ellen, a walesi pedig - ahogy ez általában lenni szokott - kegyetlenül megbüntette ellenfele hibáit, így egy 4-0-ás sikerrel ki is egyenlítette az állást. A döntő találkozóra aztán csak összekapta magát az "Original", és társával karöltve 4-1-re elkalapálták a walesieket, akik a tavalyi nagy menetelés után ezúttal kénytelenek voltak elköszönni a további küzdelmektől, Ausztrália pedig készülhetett a Skócia elleni elődöntőre.

Wales után Angliának is a negyeddöntő jelentette a végállomást a Belgium elleni találkozó után. Pedig Rob Cross mindent kihozott magából a Kim Huybrechts elleni mérkőzésen: 108-as átlag, 40%-os kiszállózás, 4-2-es siker. Ezután talán minden angol arra gondolt, hogy Dave Chisnall könnyedén legyőzi Dimitri van den Bergh-et. Egyedül a belga nem gondolta ezt így, és valami brutálisan idegőrlő csatában végül egy leggel jobbnak is bizonyult az angolnál, így mentve párosra a találkozót. Azon a pároson pedig már csak a belgák voltak a színpadon, az angolok csak a nyomukban loholtak, miközben a flamandok játszi könnyedséggel hozták a legeket. A páros vége 4-0 lett Belgiumnak, a mérkőzés 2-1 lett szintén nekik, ami a korai búcsút jelentette az ánglusoknak.

A délután talán legjobban várt találkozója volt a Hollandia - Németország összecsapás, melynek első felvonását Martin Schindler és Michael van Gerwen prezentálta a nagyérdeműnek. Schindler végül úgy kapott ki - ragyogó játékkal - ezen a meccsen 4-1 arányban, hogy 110(!)-es átlagot dobott, míg MvG "csak" 109,61-ig jutott el. A német játékos gyengéje ezen a napon a kiszállózás volt (16,67% - 1/6), míg a holland világelső 57,14%-kal (4/7) abszolválta ezt a mutatót, miközben volt egy 148-as csekout-ja, valamint egy hét tökéletes nyílból álló köre is, ám a mágikus kilencnyilas most sem jött össze. Raymond van Barneveld pedig nagyon hamar letörölte a reménykedők arcáról a mosolyt, mivel sokkal jobban ment neki a játék, mint Max Hopp-nak. A holland óriás sima 4-0-val abszolválta a találkozót úgy, hogy egyetlen 180-ast sem dobott a meccsen, viszont az 50%-os kiszállózás azért egy megsüvegelendő adat...

ELŐDÖNTŐK:

Ausztrália és Skócia összecsapásával kezdődött meg az esti elődöntők sorozata. A két válogatottból először Peter Wright és Simon Whitlock feszültek egymásnak, persze csak képletesen. Természetesen a skótok mindenképpen feledni és feledtetni akarták a tavalyi blamát, amikor már az első körből kizúgtak, vagyis adott volt a feladat: irány a döntő. Az ausztrálok pedig 2012 után voltak ismét a finálé kapujában, és ha már odáig eljutottak, természetesen be is akartak jutni. Ezt pedig olyannyira komolyan is gondolták, hogy Whitlock rögtön az első legben egy hátsó pályás 130-as kiszállóval nyomatékosította is. Wright azonban hamar visszavette az elvesztett bréket, és jól bele is húzott. A harmadik legnél jártak még csak, de a skót már 108-as átlagot mutathatott fel, míg Whitlock még a 85-öt sem érte el. Snakebite be is húzta a saját kezdését, hogy aztán - masszív 100-as köreinek köszönhetően - gyorsan kiszállóra érjen, ám az ozzie egy újabb 100+-os outtal kiegyenlítette a hátrányt. Ekkor Wright átlaga 106 körül mozgott, és Whitlock is sikeresen túllépte a 100 pontot. A skót aztán újra megrázta magát és 66-ról elvitte az ötödik leget, amivel egyre került a győzelemtől, ám a Varázsló ekkor egy újabb nyulat rántott elő a cilinderből és ismét egalizálta az állást. A végén azonban Snakebite egy 140-180-65-96-os kombóval otthagyta Whitlockot, aki hiába ért le egy 140-nel, Wright kidobta a D5-öt és megszerezte a vezetést Skóciának. Eszméletlen átlagok: Wright neve mellett 103,42, míg Whitlock mellett 100,77-es átlag szerepelt (+ 100%-os csekkolás, ráadásul kettő 100+-os volt), úgyhogy jó kis meccs volt.

A feladat tehát adott volt Kyle Anderson számára, aki névrokonával, Gary Andersonnal mérkőzött a második felvonásban. Ha életben akarta tartani a finalista reményeket, akkor nyernie kellett, viszont délután Wales ellen elég pocsékul ment neki a játék. Azóta viszont volt egy kis ideje, hogy összeszedje magát és megmutassa, hogy tud ő jól is játszani. Ezt az elején gyorsan meg is próbálta tudatosítani azzal, hogy egy tizenöt nyilas kör végén megszerezte a vezetést. A skót ezt azonban gyorsan le is reagálta, és egy feledhetőnek mondható körben húsz nyíl után egyenlített is úgy, hogy még Kyle-nak is megvolt az esélye a játékhoz. Viszont ami nem jött össze a másodikban, összejött a harmadikban, így ismét az ozzie-nál volt az előny, egy tizennyolc nyilas kör után (40-ről kiszállva). Ez kissé meg is zavarta a skót Andersont, de szerencséjére annyira azért nem, hogy ne húzza be a negyedik leget (igaz, elég nyögvenyelősen sikerült neki ez is, mert névrokona ott loholt a nyomában). A sorminta pedig ment tovább, vagyis jött egy gyenge skót kör, rontott kiszállókkal, Kyle pedig 20-ról kidobva magát harmadszor is megszerezte a vezetést. Erre a skót gyorsan bevágott hat perfektet, de a hetedik csak sima lett, így megint nem örülhettünk kilencnyilasnak. Gary viszont újra örülhetett a végén, mivel 40-ről ezúttal sikerült elsőre kiszállnia. A döntő legben az ozzie nagyon komoly nyomást helyezett skót ellenfelére, végül pedig egy varázslatos 130-as outtal kiegyenlítette az állást, így jöhetett a mindent eldöntő páros...

...amit a skótok kezdtek meg, viszont az ozzie-k jól tartották magukat. Ennek ellenére a skótoké lett az első leg (Anderson 58-as outjával), hogy aztán egy hátsó pályáról ellopott játékkal már kettőre növeljék az előnyüket. Az ozzie-k itt kissé elveszítették a fonalat, s noha Whitlock egy 120-as Sanghajjal le tudott menni 20-ra, rádobni már nem volt ideje, mivel Anderson 16-ról kiszállt, így Skócia már csak egyre volt a döntőtől. Wright azonban a negyedik legben 36-ra elhibázta a három meccsnyilát, Ausztrália pedig eggyel csökkentette a hátrányát. A skótok kissé meg is zavarodhattak ettől, mivel az ötödik legben újabb két nyilat rontottak a duplára, az ozzie-k pedig 40-ről kiszállva feljöttek először mínusz egyre, aztán 32-ről is kidobták magukat, így 0-3-ról döntő legre mentették a párost. A nyomást azonban csak eddig bírták, a skótok ugyanis pont akkor hozták a legjobbjukat, amikor kellett, végül Wright 24-ről a döntőbe dobta a skót válogatottat, akik így 2015 után jutottak újra a fináléba. A skótok 93,23-as átlaggal teljesítették a párost, míg Ausztrália 88,91-et dobott.

A másik ágon németalföldi rangadót rendeztek, hiszen Belgium és Hollandia csatázott egymással a fináléba kerülésért. A flamandok (és vallonok - hogy ne sértsünk meg senkit se, aki belga) 2013 után ragadhatták meg az alkalmat a döntőbe kerüléshez, míg a hollandok címvédőként mást el sem tudtak volna képzelni. Az első mérkőzés Michael van Gerwen és Kim Huybrechts között zajlott, s noha nem kezdett valami jól a holland (Huybrechts viszont annál inkább), a leg végére összeszedte magát és végül be is húzta az elsőt. Huybrechts erre azonnal reagált egy tizennégy nyilas körrel, amire szinte azonnal jött is a válasz MvG-től egy tizenöt nyilas kör képében. Még az a szerencse, hogy Kim sem az a feladós fajta, amit alá is támasztott azzal, hogy egy tizenöt nyilas kör végén 106-ról újra egyenlíteni tudott. Innentől azonban már csak a holland tudott eredményt elérni, ami egy brék és egy saját kezdés megoldását jelentette, MvG pedig 4-2-es győzelmével juttatta vezetéshez a narancsosokat.

Jelen és jövő csatája következett ezután, hiszen az ötszörös világbajnok Raymond van Barneveld és a feltörekvő új generáció képviselője, az ifjúsági világbajnok Dimitri van den Bergh néztek egymással farkasszemet. Barney kezdett jobban, hiszen az elején rögtön egy tizenegy nyilas leggel indított, majd a miheztartás végett egy tizenkét nyilas, 161-ről lezárt leggel folytatta. Nagyon komoly átlagokkal dolgozott mindkét játékos, van den Bergh-en egy pillanatig nem látszódott a feladás lehetősége, és ezt nyomatékosítva a harmadik leget be is húzta, aztán ennek örömére egy 140-140-60-125-ös kör után a negyedik leg végére is pontot tett a tizenötödik nyilával, így máris odalett Barney kétjátékos előnye. Dimitri pedig ezután sem állt le: nagyon komoly tömegeket szórt, miközben a holland próbálta tartani vele a lépést, ami olyannyira jól sikerült Barneveldnek, hogy a nagyon fontos ötödik leget 97-ről be tudta húzni hátsó pályáról, és utána rögvest egy 180-nal indított. Van den Bergh továbbra is extrát nyújtott, de Barney is nagyon komolyan tolta, és miután a fiatal belga elrontotta a 121-es kiszállót, a holland D2-vel lezárta a mérkőzést, ezzel pedig eldőlt, hogy az Oranje jutott a 2018-as World Cup of Darts döntőjébe. Mindkét játékos nagyon extra teljesítménnyel rukkolt ki: Barney 113,38-cal (meg egy 161-es outtal) fejezte be a meccset, ami karrierje legnagyobb televíziós átlaga lett, míg van den Bergh 107,54-gyel átlagolt. Minden elismerésünk a két úriemberé!

A DÖNTŐ:

Hollandia - Skócia. Labdarúgásban is jól csengő párosítás lehetne, de dartsban még inkább jól hangzik. Főleg úgy, hogy a skótok három év után játszhattak újra finálét, míg a hollandok negyedik alkalommal jutottak el a legjobb két csapat közé. A kérdés már csak az volt, hogy meglesz-e a negyedik holland győzelem, vagy a skótok diadalmaskodnak-e első ízben? Az első páros Michael van Gerwen és Peter Wright kettőse volt, ők indították útjára a 2018-as döntőt. MvG pedig rögtön megmutatta, hogy miért is ő az első számú holland, hiszen rögtön egy 143-as kiszállóval elvitte az első leget, majd hátsó pályáról is rabolt egyet, így máris 2-0 volt az állás MvG-nek. Snakebite azonban hamar visszavette az ellopott kezdést, stílszerűen egy 103-as outot megoldva, majd egy tizenöt nyilas körrel már ki is egyenlítette az állást. MvG azonban újfent előkapott egy ászt a kabátujjból és egy 112-es kiszállóval ismét nála volt az előny, hogy aztán a végét egy 92-es kiszállóval megoldva vezetéshez juttassa Hollandiát.

Gary Anderson és Raymond van Barneveld kettőse folytatta tovább a finálét, és a skót jól be is kezdett, hiszen rögvest egy tizenhét nyilas körrel hozta a saját kezdését, majd egy tizenöt nyilas brékkel már kettőre növelte az előnyét. Anderson annyira elemében volt, hogy Barney-nak sok sansza nem volt ebben az időszakban, a skót pedig újfent behúzta a kezdését, így már 3-0 volt oda, és már lógott a levegőben az egyenlítés. A skót azonban ekkor kicsit kapkodósra fogta, folyamatosan rontott a duplákra, a holland pedig köszönte szépen és behúzta a negyediket. Az ötödikben azonban már nem volt kegyelem: Anderson egy tizenhárom nyilas körrel lezárta a meccset, így 1-1-gyel fordulhattak a felek az első páros mérkőzésre.

Jöhetett tehát az első páros mérkőzés, amit a hollandok kezdtek el. Ráadásul milyen jól kezdték: egy tizenöt és egy tizenkét nyilas (135-ös outtal a végén) kör után már kettő volt a javukra, s a folytatás sem alakult másképp, hiszen egy tizenhét nyilas leg után már magabiztos, 3-0-ás előnyben voltak. A skótok azonban nem adták fel még ekkor sem, és egy 127-es kiszállót megoldva máris 3-1-re alakult a találkozó (a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy ez is egy tizenkét nyilas leg volt). A hollandok brutális átlagot toltak, közel 107 ponton fordultak az ötödik legre, aminek a vége megint a narancsosoknak kedvezett, ezzel pedig 4-1-re nyerték a párost, amivel 2-1-re alakították a mérkőzés állását. A hollandok végül 100,69-en fejezték be a párost, míg a skótok 98,45-ön átlagoltak.

Jött az újabb egyéni kör, ahol ezúttal Gary Anderson és Michael van Gerwen csaptak össze egymással. A holland nagyon hamar rövidre zárta ezt a találkozót, ahol voltaképpen esélyt sem adott a skótnak, hogy bármit is tegyen ellene. Egy tizenhárom, egy tizenöt, még egy tizenhárom és - a változatosság kedvéért - egy újabb tizenhárom nyilassal nagyon simán intézte el Andersont, ezzel pedig - 2017 után - zsinórban másodszor, összességében pedig negyedszer lett Hollandia a darts páros-világbajnokság győztese. Raymond van Barneveld négy alkalommal (2010, 2014 és 2017 után - egy alkalommal Co Stompéval az oldalán), míg Michael van Gerwen harmadszor lett világbajnok párosban.

Hollandia negyedik alkalommal ért fel a csúcsra, ez a páros pedig harmadszor lett világbajnok

Természetesen nincs megállás, hiszen a jövő hét végén következik a European Tour hetedik, gibraltári állomása, ahol újabb ranglista-pontokért (és jó ropogós fontokért) zajlik majd a küzdelem. Addig is maradjatok velünk, hiszen még sok érdekes dologgal jelentkezünk majd a darts világából.

A statisztikákat a TheRedBit oldala bocsátotta rendelkezésünkre.