A blogunk indulása óta tényleg sok mindennel foglalkoztunk  már és igazán büszkék vagyunk arra, hogy kivívtuk az olvasók elismerését és kedvelését, amit leginkább a olvasottságunkban, a látogatottságban tudunk lemérni. Az pedig kifejezett öröm, hogy most már az olvasóink is aktívan részt vesznek a munkánkban. Eddig építő jellegű kritikákkal, hozzászólásokkal támogattak, és eljött a pillanat, hogy az olvasó átül a másik oldalra és ő próbál meg szórakoztatni. Most egy ilyen poszt jön, és reméljük sok ilyen lesz még. Egy érdekes poszt - ahogy a címben szerepel, egy korán befejezett karrier margójára. Fogadjátok szeretettel.

Különc…persze csak pozitív értelemben lehet ilyet írni / mondani a darts egyik ma is élő ikonikus alakjáról, akit klasszikus hawaii-mintás ingjéről, a virágfüzérekről, melyek mindig a nyakában lógtak, valamint egyedi humorérzékéről ismert meg a darts világa. Kitaláltátok, kiről lehet szó?

Bizony, amikor bárhol felhangzik a „The Ventures” zenekar által kreált főcímzene, akkor óhatatlanul felidéződik bennem a speaker felkonfja: „From Essex. It’s Hawaii Five OOOOh OOOOne: Wayne Maardle!!!” És ekkor megjelenik Wayne Mardle, a klasszikus hawaii-mintás ingben, és a már említett zene taktusaira megindul a színpad felé, hogy megtáncoltassa a nézőket, no meg persze az ellenfelét is.

Sajnálatos módon már nem élvezhetjük játékát, mivel a mumpsz csúnyán megtréfálta, és majdnem az életébe került ez a végzetes találkozás. Felépülése után pedig már nem volt a régi, így inkább a visszavonulás mellett döntött. Elveszítettünk egy jó játékost, de nyertünk egy remek szakkommentátort.

De menjünk csak sorjában, vagy ahogyan még mondani szokták: induljunk a kályhától!

1973-ban látta meg a napvilágot Dagenham-ben, és azóta is az essex-i Romfordban lakik feleségével, és kutyájával. 11 évesen állt először tábla elé, mivel édesapja is ezt a sportot űzte, így valahogy nyilvánvaló volt, hogy a fiú is követni fogja apukáját. Két hete játszott még csak, amikor megjött az első 180-as dobás, és hamarosan az első versenygyőzelme is elkövetkezett, amit a „Double Top” kocsmában szerzett meg, így ünnepelve a 13. születésnapját.

Innentől kezdve vette komolyabban a sportot, és ennek első állomásaként 1993-ban csatlakozott a BDO szervezetéhez, ahol végül 27 évesen debütált a Lakeside-on, de kapásból búcsúzott is az első fordulóban. A következő év már jobban kijött hősünknek, mivel egészen az elődöntőig sikerült jutnia olyan játékosokon keresztül, mint például Co Stompé, vagy Ronnie Baxter, ám a kisdöntőben a későbbi győztes, John Walton megálljt parancsolt neki, így nem jutott döntőbe. 2002-ben a legjobb nyolcig küzdötte fel magát, ott azonban Colin Monk állta az útját, így megint nem jött össze a döntő.

Hősünk ekkor elérkezettnek látta az időt arra, hogy váltson, így a 2003-as évet már a PDC berkein belül kezdte meg, és nyert tapasztalatot arról, hogy milyen is az, amikor az ember összeakad egy bizonyos Phil Taylor nevű úriemberrel. Első vb-jén éppen az említett játékostól kapott ki a 2. fordulóban, majd a World Matchplay-en is összetalálkoztak. Wayne első World Matchplay-en való szereplése élményszámba ment. Olyan skalpokat szedett össze, mint John Part, Colin Lloyd, vagy éppen Alan Warriner. A döntőben viszont megint „The Power” volt az ellenfél, és ahogyan azt borítékolhatni lehetett, nem volt sok esélye a végső győzelemre.

2004-től kezdve Mardle fokozatosan feltört, és igyekezett mindig a tűz közelében maradni. Ezt jelentette az, hogy 2004-2006 között mindig ott volt a vb elődöntőiben, de ennél tovább nem tudott jutni, és még így is a ranglista 5. helyét foglalta el. Nem is volt ez olyan rossz eredmény attól függetlenül, hogy még egyetlen PDC major tornát sem nyert meg. Szegény megboldogult Sid Waddel ekkor honosította meg a dartsban a „Mardle-kanyar” (Mardle Drift) elnevezést, amely onnan eredt, hogy Mardle olyan módon dobta el nyilait, hogy azok valahogy mindig a sima / tripla 5-ben landoltak, nem pedig a tripla 20-ban.

Aztán eljött 2008, és az a klasszikus negyeddöntő, ahol megint Phil Taylor volt az ellenfél. Micsoda meccs is volt az…

Taylor komoly előnybe került, és már mindenki borítékolta az elődöntőt neki.

Ám ekkor hősünk elkezdett játszani, és egy csodás feltámadást láthatott mindenki. Megfordította a meccset, és végre, először legyőzte a 16-szoros vb-győztest, akit eddig nem tudott megszorítani. Komoly érzelmek kitörésének voltak szemtanúi azok, akik azt látták, ahogyan bedobja a győztes duplát. Az elődöntőben azonban meg sem közelítette az előző napi játékát, és ki is kapott az akkor (és még ma is) ismeretlen Kirk Sheperd-től. Megint nem sikerült a döntő. Önirónikusan úgy jellemezte játékát, hogy „egyszerűen undorító volt.”

És eljött 2009.

Wayne számára a fordulópont volt ez az év. A Premier League sorozatban sem ment neki a játék (9 forduló alatt csak 4 pont), és aztán jött a már említett mumpsz, melynek következtében hosszú időre kórházba kényszerült. Mivel nem épült fel időben, eredményeit törölték, így a Premier League idő előtt ért véget számára…de így legalább az életét meg tudták menteni.

2010-ben sajnos már nem a régi Hawaii-t láttuk a színpadon. Simán kikapott a vb első fordulójában a német Jyhan Artut ellen, karrierje leggyengébb átlagát dobva, 2012-ben pedig 5-0-ra lesöpörték egy selejtezőtorna első fordulójában.

Ekkor ért el élete legfontosabb döntéséhez…ideje abbahagyni a játékot.

Azóta szakkommentátorkodik, és még játszik is néha, de már csak bemutatómeccseket vállal.

Viszont a darts szeretete nem múlt el számára. Talán ezért is adta ki a Target az ő tervei által elkészített új nyílkészletét és versenyruháját, amellyel és amelyben a bemutatóin játszik.

Sajnáljuk, hogy már nem profiskodik. Sok játékos tanulhatna még tőle alázatot, és tiszteletet az ellenfél, no meg a játék iránt is.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy még egyszer meghallgassam azt a Ventures számot…