Darts-történeti utazásunk ötödik részben egy igazán sokoldalú úri-, és sportembert szeretnék a kedves olvasóknak bemutatni. Egy olyan játékost, akinek először a darts csupán hobbi volt a többi, általa űzött sport mellett, de aztán egyszer csak elkezdte komolyabban venni.

Volt ő remek atléta, még kitűnőbb labdarúgó, csak éppen akasztott ember nem...persze ez csak vicc volt.

Mégis remek dartsosként vonult be a sporttörténelembe.

Aki úgy játszott, hogy még a sziklákat is képes volt megrepeszteni...innen kapta becenevét is: The Limestone Cowboy, vagyis A mészkő Cowboy.

Kitaláltátok, ki lehet ő? Nem? Akkor megmondom: Robert Charles Anderson.

Most sem?

És ha úgy mondom: Bob Anderson?

Na, ugye, hogy beugrott.

Három éven keresztül volt a világ első számú játékosa a nyolcvanas évek vége felé. Persze azért ehhez kellett három Winmau World Masters siker, no meg egy világbajnoki siker is.

Mondjuk, aki az első 180-as dobását hétévesen követi el (én speciel még hétévesen azt sem tudtam, hogy mi fán terem a darts), attól ezek a sikerek teljesen elvárhatóak voltak.

És mégis mi volt az érdekes egy ízig-vérig angol fiatalemberben, akinek – mondhatnánk úgyis – a vérében volt a darts?

Talán az, hogy ő nem dartsosként képzelte el elsődlegesen a karrierjét. Amikor a sport útjára lépett, először az atlétikában próbálkozott. Olyannyira jól is ment neki a gerelyhajítás, hogy a brit olimpiai csapat tagjaként 1968-ban még Mexikót is megjárhatta volna.

És itt jött az első törés karrierjében...szó szerint értve, ugyanis sajnálatosan eltört a karja, ezzel pedig olimpiai álmai is szertefoszlottak.

Ezután jött képbe a labdarúgás, amit Anderson ugyanolyan jól űzött, mint az atlétikát. Négy csapatban is megfordult (Lincoln United, Guildford City, Woking, Farnborough Town), ám aztán jött a második törés a karrierjében...ezúttal egy lábtörés formájában, így már válogatott labdarúgó sem lehetett belőle.

És ekkor jött képbe a versenydarts.

Bob barátunk hobbiszinten továbbra is dobálgatott az atlétika és a foci mellett is, így amikor el kellett döntenie, hogyan tovább, nem volt kérdés, hogy a darts lesz az a sportág, amelyben ki tudja teljesíteni önmagát. És ez így is lett.

Ezzel a döntéssel, hogy a darts mellett tette le voksát, egy hosszú, és sikeres karrier vette kezdetét.

Anderson a 80-as évek második felében robbant be igazán a darts világába azzal, hogy egymás után három esztendőben meg tudta nyerni a Winmau World Masters-t (1986, 1987 és 1988), rajta kívül ez a későbbiekben csak Martin Adams-nek sikerült (2009, 2010, 2011).

Nem beszélve arról a ki nem zárható tényről, hogy a darts ebben az időben került rivaldafénybe, valamint a televízió képernyőjére, így Anderson több tv-s verseny részese volt, ebben az időszakban.

A legjobb évei azonban vitathatatlanul a már fent említett három év volt, vagyis 1986 (Winmau World Masters), 1987 (Winmau World Masters, MPI World Matchplay) és 1988 (BDO-világbajnokság, Winmau World Masters). Anderson ekkor volt karrierje csúcsán.

Két évvel a vb-siker után Anderson hátát is meg kellett műteni, ezzel pedig a karrierje is veszélybe került, viszont a műtét sikerült, és Anderson visszatért a profi darts térképére, de már nem tudta azt a játékot nyújtani, amit fénykorában.

Viszont ő volt az egyik, aki aktívan részt vett a WDC (1997-től: PDC) megalakításában, és rögvest döntőbe is jutott az első WDC-s tornán, de ott vereséget szenvedett Mike Gregory ellen.

Szerencsére volt olyan helyezése az összesített világranglistán, hogy automatikusan kvalifikálni tudta magát a PDC-s tornákra. 2004-ben és 2005-ben így megint a régi Andersont láthattuk a vb-ken, mindkét évben egészen az elődöntőig menetelt, de ott mindkét ízben vereséget szenvedett, egyszer Phil Taylortól, egyszer pedig Kevin Painter ellen.

2008-ban úgy döntött, hogy elindul a League of Legends című tornán, ahol olyan játékosok indultak, mint Eric Bristow, Keith Deller, vagy John Lowe. Viszont az volt a probléma, hogy ezt a tornát nem a PDC szervezte, hanem a BDO, vagyis Anderson ezen csak abban az esetben indulhatott volna el, ha feladja a PDC-s játékengedélyét. Így esett meg, hogy 2008-ban Bob Anderson nem indult a világbajnokságon, viszont a League of Legends-en igen, és ha már elindult, akkor meg is nyerte a tornát, éppen Keith Deller felett diadalmaskodva a döntőben.

Legalább trófeával tudott visszavonulni az aktív versenyzéstől.

Azonban még a mai napig is a PDPA (Profi Dartsjátékosok Szövetsége) tagja, mivel ő volt az egyik, aki oroszlánrészt vállalt a PDC létrehozatalában. Ám most már ő is csak bemutatókon játszik, illetve az interneten osztja meg jó tanácsait a darts-cal kapcsolatban, mint egy, a Unicorn által támogatott professzionális játékos.

Ja, igen, majdnem elfelejtettem: 1996-ban sikerült neki párosban is győznie, az Európa-bajnokságon. Chris Mason-t és Steve Raw-t verték a döntőben.

Azt írtam, hogy verték???

Hát persze, elvégre Bob Anderson nem egyedül játszott, hanem volt egy társa is, aki éppen akkor volt feltörőben a PDC világában.

És aki még manapság is meghatározó egyénisége a darts világának...a maga 16 világbajnoki címével.

Azt hiszem, mindenki sejtheti, kiről van szó...mert az Erő akkor Bob Andersonnal volt.