Ted Hankey vs. Ronnie Baxter (BDO-világbajnokság, 2000.)
Mint tudjátok, a 9nyíl oldalán eddig a sportág történelmének korszakos alakjaival foglalkoztam (és persze ezután is szándékomban áll folytatni azt a sorozatot is), viszont a szerkesztők felkértek engem arra, hogy – a történelmi szálat kicsit bővítve – próbáljam meg összeszedni azt a tíz mérkőzést, amely a dartsrajongók számára valamilyen módon emlékezetes maradt. Mondhatom, nem könnyű, de annál megtisztelőbb feladatot bíztak rám a kollégák, amikor engem kértek meg ennek a sorozatnak az elkészítésére. Én pedig megpróbálom minden szaktudásomat beletenni, hogy ne csak mondatok szimpla halmazát lássátok ezekben az írásokban, hanem igyekszem megeleveníteni ezeknek a meccseknek a hangulatát, és atmoszféráját.
Természetesen igyekszem minden mérkőzésről úgy írni, hogy előtte felidézzük a két játékos addigi útját, vagyis milyen módon jutottak el az adott összecsapásig a résztvevők, utána pedig végignézzük a meccs legfontosabb pillanatait. Természetesen – ha van rá lehetőség – az írásokhoz mellékelni fogjuk a mérkőzés teljes felvételét, vagy az összefoglalóját.
Eme kis bevezetés után nézzük is az első mérkőzést, amely arról vált híressé, hogy a legrövidebb mérkőzés címét kapta a darts történelmének kutatóitól. Ugyanis ez a meccs nem tartott tovább még egy óránál sem, pontosabban fogalmazva összesen 46 percre volt szükség ahhoz, hogy győztest hirdessenek rajta. Ez a mérkőzés pedig nem volt más, mint a BDO-világbajnokság 2000. évi döntője, ahol Ted „The Count” Hankey, és Ronnie „The Rocket” Baxter találkoztak össze.
A 2000. évi darts-világbajnokság - még Embassy World Darts Championship néven futva – január 8 és 16 között zajlott a Lakeside Country Club-ban. Nyolc kiemelt játékoshoz csatlakozott még a legjobb 24, így jött össze a 32-es létszám. A nyolc kiemelt között volt a későbbi két döntős, valamint Raymond Van Barneveld, Mervyn King, Martin Adams, Les Wallace, Peter Johnstone, és Robbie Widdows is. A többiek között is voltak korszakos játékosok, mint például Co Stompé, vagy Steve Beaton, de még említhetjük Wayne Mardle-t, és természetesen nem hagyhatjuk ki Bobby George-ot sem a felsorolásból. Az még hozzátartozik a krónikához, hogy a győztes 44.000 angol fonttal lett gazdagabb, a második 22.000 fontot kapott. A kilencnyilas kiszálló 52.000 angol fontot ért, de ez a pénz továbbra is a kasszában maradt (és még azóta is gyarapodik).
Mi most leginkább a két döntős útjára kívánunk koncentrálni, így csak az ő meccseiket nézzük meg. Kezdjük először is Ted Hankey mérkőzéseivel.
Hankey a 32 között a skót Bob Taylort verte viszonylag sima mérkőzésen 3-0 arányban. A 16 között sem talált legyőzőre, ezúttal honfitársát, Steve Douglas-t győzte le, szintén 3-0 arányban. A nyolc között a szintúgy angol Kevin Painter-t kapta, de ezúttal is Hankey diadalmaskodott, bár Painter két szettet ellopott, úgyhogy nullázás ezúttal nem volt (5-2). Az elődöntőben Chris Mason-t kapta ellenfélül, és már ez a mérkőzés is kiérdemelhette volna az „Év mérkőzése” címet, mivel Hankey itt dobta meg a világbajnokságokon legtöbb 180-ast, szám szerint 22 darabot. Ez a rengeteg 180-as is kellett ahhoz, hogy Hankey – egy nagyon szoros mérkőzésen – legyőzze Mason-t, és ezzel bejusson a döntőbe.
A másik ágon Ronnie Baxter az első körben az amerikai Scott Wollaston-t győzte le az első körben, sima 3-0 arányban, hogy aztán a 16 között összeakadjon a Királlyal (Bobby George), és majdnem ott is hagyta a fogát, ugyanis George nem adta magát könnyen, ám a végén Baxter jobban koncentrálva 3-2-re hozta a meccset, és jutott a nyolc közé, ahol Colin Monk várta. Ez a mérkőzés is szoros volt, váltakozva vezettek mind a ketten, ám végül megint Baxteré volt a döntő szó, és ezzel 5-4-re győzve jutott az elődöntőbe, ahol viszonylag simán nyert a hollandok kiválósága, Co Stompé ellen (5-2), így a másik ágról ő lett Hankey ellenfele a döntőben.
A döntő összesen hat nyert szettig tartott, tehát az egyik félnek ennyire volt szüksége arra, hogy befejezze a mérkőzést. Ám ami ezen a mérkőzésen történt, arra nem gondolt senki.
Hankey a döntő első szettjét viszonylag simán nyerte (3-0), így máris előnyt szerzett. A második szettben tulajdonképpen megismétlődött ugyanaz, ami az elsőben. Hankey sokkal összeszedettebben dobott, jobban feküdtek a nyilai a 20-as szektorban, mint Baxternek, aki rengeteg szektorhibát vétett, így ezt a játékot is Hankey nyerte 3-0 arányban. A harmadik szettben Ronnie brékelőnybe került, amit többek között egy szép 177-es dobásnak is köszönhetett, ám Hankey gyorsan eltüntette az előnyt, majd pedig a maga javára fordította a szettet, ám Baxter itt még tudott egyenlíteni. Az utolsó leg azonban a Grófé volt, így ezt a szettet is ő nyerte 3-2-re, így alig 20 perc után már 3-0-ra vezetett.
A negyedik szettben folytatódott tovább a Hankey-varázslat. Az angol Drakula rögvest szórt pár 180-ast, hogy megmutassa, ki az úr a háznál, és hozta is az első leget. Majd a másodikat, és a harmadikat is megnyerte, tehát 4-0 volt a javára. Az ötödik játékban Hankey ismét remekül játszott, és egy szép 70-es kiszállóval megszerezte a vezetést. A második játékot 52-ről kiszállva hozta az angol, majd a harmadikban egy 180-assal nyitott, amire Baxter 100-al válaszolt. Hankey következő nyilai 140-et hoztak, amire Ronnie megint 100-ast dobott. Hankey 81-ről 40-re kerekített, Baxter viszont csak 101-en volt. Hankey-nek nem sikerült 40-ről kiszállni, 20 maradt neki, Baxter pedig 81-et dobott. Hankey viszont itt már nem hibázott, és az ötödik szettet is behúzta 3-0 arányban.
Elérkezett tehát a hatodik szett, amely könnyen jelenthette a mérkőzés végét is a két játékos számára. Baxter kezdte ezt a szettet, és hozta is a saját játékát, így minimális előnyt szerzett Hankey ellen, aki most egy picit álmosabban kezdett. Ám ez az álmosság hamar elillant, Hankey pedig egy nagyszerű kiszállócsata végén 4-ről kidobva magát, egyenlített. A harmadik leget Baxter egy 180-al nyitotta, Hankey pedig csak 60-at tudott dobni rá. Ezután fordult a kocka, Ronnie egy 60-ast dobott, Ted pedig 140-et. 12 nyíl után Baxter volt kiszállón, és nem is hibázott a 40-re, így megint ő vezetett. Hankey azonban a következő legben kihasználta Baxter hibáit, amikor három nyílból sem tudta a 32-őt kidobni, dupla 5-tel kiszállva egyenlített, és így jöhetett a döntő leg.
Ronnie kezdett egy 43-as dobással, erre pedig Ted 45-tel reagált. A másodikban Baxter 84-et dobott, Hankey 58-at. Baxter a harmadik hármasból csak 41-et tudott hozni, Hankey erre azonnal egy 180-assal reagált. Baxter a következő három nyílból 85-öt hozott ki, Ted pedig 48-al 170-re kerekítette magát.
És ha már 170-re kerekítette magát, akkor két tripla 20 után bevágta a bullba a harmadik nyilat, ezzel pedig 3-2-re nyerte a hatodik szettet, ami pedig nem jelenthetett mást, mint azt, hogy Ted Hankey életében először (de nem utoljára) ért fel a csúcsra, megnyerve a világbajnokság döntőjét, mindösszesen 46 perc alatt, 92.4-es átlagot produkálva, egy gyönyörű 170-es kiszállót, és 9 darab 180-ast dobva. Itt pedig a teljes meccset végigélvezhetjük:
Tegyük hozzá, teljesen megérdemelten.
Hankey nagyon szép átlagot produkált a világbajnokságon, csupán hat szettet vesztett, összesített átlaga pedig 91.58 volt. 44 darab 180-ast dobott, ebből 22 az elődöntőben született, amivel továbbra is tartja az abszolút rekordot, az egy mérkőzésen dobott 180-ak számában.
Jó volt végignézni ezt a meccset, főleg azért, mert a Gróf megmutatta az egész világnak, hogyan kell dartsozni.
Csak az a kár, hogy ilyen rövid volt...
