9 Nyíl

Anderson és White tarolt - Wade és Huybrechts búcsúzott

2016. július 18. 00:59 - adam_f

BetVictor World Matchplay - 2. nap

A tegnapi remek nap után nyolc mérkőzéssel folytatódott ma a World Matchplay. Tegnap nagy meglepetés nem történt, az esélyesek sikerrel vették az akadályt, kíváncsian várhatták hát a darts szerelmesei, hogy most vajon változik-e ez a kép.

gerwyn-price-betvictor-world-matchplay-lawrence-lustig-pdc_44sq64z9cgad148m1j3loo971.jpg

Az esti találkozókon:

James Wade (95,88) - Mervyn King (99,45): 5-10

A 2007-es győztes és a 2009-es elődöntős csatájával kezdődött el a vasárnap esti etap. Nem is gatyáztak, hanem kapásból egymásnak estek. King jól indult, két 140-est is dobott, de Wade sem maradt le, és kilenc nyíl után (közte egy maximummal) már a kiszállóra is rádobhatott, ám elrontotta, King pedig 32-ről megszerezte a vezetést. A két játékos ezután sem állt le, újra csak Wade dobhatott először out-ra, ám elrontotta a 70-est, és a Király már brékelt is (2-0). Ez annyira megzavarta Wade-et, hogy a következő játékban hozzá sem tudott szagolni King iramához, aki végül egy bullos kiszállót dobva már hárommal ment. A 2007-es Matchplay-győztes ezután kezdett magához térni a sokkból, mivel a negyedik játékot 40-ről be tudta húzni, de King nem hagyta, hogy ellenfele jobban feljöjjön rá. Magabiztosan nyerte az ötödiket, így 4-1-es vezetéssel mehetett szünetre.

A szünet után Wade hamar leért 141-re, míg King kicsit pontatlanabbul dobott a kelleténél, de szerencsére így sem maradt le annyira ellenfelétől, hogy végül 16-ról újra brékelje ellenfelét. A Gép tovább akadozott, hiába dobott koncentráltabban, nem jöttek a tömegek, King pedig 120-ról egy szép Shanghai után kiszállva már 6-1-re vezetett. Wade nehezen találta a ritmust, ám ilyenkor azért csak becsúszott egy-egy maximum, ami újabb erőt adott neki, így a nyolcadik gémet 10-ről behúzva 6-2-re kozmetikázta az eredményt. Egy újabb maximummal pedig próbálta nyomás alá helyezni ellenfelét, ám ez is kevés volt ahhoz, hogy megizzassza a rutinos öreget, aki 96-ról visszaállította az ötleges különbséget. Ám az öt legből a szünetre csak négy maradt, mivel James végül 36-ról nyerte a tizediket, ám így is King mehetett nyugodtabban pihenni, 7-3-as vezetése tudatában. Az átlagok közül talán King 70%-os kiszállózása az említésre méltó, a 98-as átlaga mellett, amire Wade csak 95-öt tudott dobni.

A második pauza után King ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Jöttek tőle a 100 feletti dobások (140, 180), míg Wade továbbra sem koncentrált rendesen. King 165-tel 16-ra tette le magát, és első nyíllal ki is dobott. Wade ezután sem tudta leszakítani a Királyt, akinek igazából már az is elég volt a meccshez, ha a saját kezdéseit hozni tudja, ezért hagyta is Wade-nek a leget. Ám a saját kezdését már megnyomta, és hamar 341-en hagyta vetélytársát, míg ő 170-ről szállhatott ki, és még azt a luxust is megengedhette, hogy csak kerekítsen, így végül 16-ot hagyott magának, ám ekkor Wade 145-el még presszionálni tudta, de King már nem hibázott. Wade igyekezett menteni a menthetőt, ehhez pedig még egy 171-es dobást is segítségül hívott, hogy behúzza a 14. játékot. Az utolsó játékban azonban King nem hagyott kétséget arról, ki nyeri a meccset. Noha Wade 170-ről majdnem borsot tudott törni az öreg orra alá, nem sikerült megdobni a bullt, Mervyn pedig 8-ról "bezárta az ajtót", és 10-5 arányban legyőzte Wade-et. King 99,45-tel zárta a találkozót, 10/15-ös (66,67%) kiszállózással, míg Wade 95,88-as átlagot dobott, 31,25%-os kiszálló mellett. A következő körben King a Van Barneveld / Dolan páros győztesével találkozik majd.

5_2.jpg

Adrian Lewis (93,96) - Mark Webster (88,62): 10-6

A kétszeres vb-győztes hamar magához ragadta a kezdeményezést, és ellenállhatatlan játékkal kirukkolva hamar elhúzott 2-0-ra. 115-ös átlaga mindent elmond erről a két játékról, amit nyert. A lakeside-i bajnok a harmadik legben 74-ről tudott szépíteni, ám Lewist ez sem zavarta, előbb ért le kiszállóra, ám a 26-ot elrontotta, Webster pedig egalizált. Az angol azonban megállíthatatlanul szórta a 140+ -os dobásokat, viszont az ötödik játékban kicsit megakadt, a walesi pedig egy 22-es kiszállót odapörkölve előnnyel mehetett pihenőre.

A szünet után Lewis gyorsan visszajött egyenlőre, a walesi azonban nem hagyta magát, és hamar vissza is vette az előnyt, hogy aztán a következő legben Lewis megint egalizálni tudjon. A két játékos nagyon nagyot játszott, repkedtek a 100 feletti dobások, amit végül Webster lovagolt meg, és 25-ről újra vezetéshez jutott. Ám Lewis nem rettent meg, hanem koncentrált dobásaival hozta a tizedik játékot, így 5-5-ös állással, és közel azonos átlagokkal mehettek pihenőre.

Kis pihenő után újra egymásnak estek a játékosok, Lewis egy maximummal tartotta magát, míg Webster igyekezett nagy dobásokkal előnyt szerezni, hogy újra brékelhessen. Háromszor dobott 40-re, de nem jött össze neki, Lewis pedig 32-ről hozta a játékát. A walesi azonban nem rettent meg, hősiesen állta a rohamokat, a végén pedig 81-ről egyenlített is. Lewis azonban nem jött zavarba, 12 nyíl után már 36-on volt, 15 után pedig már újra nála volt az előny. Ez pedig kicsit meg is zavarta a walesit, aki picit le is maradt az angoltól, Lewis pedig kellemesen leért 96-ra, és ki is szállt onnan, így már kettő volt az előny. Webster ereje itt meg is tört, már nem jöttek tőle a jó körök, Lewis pedig hamar rövidre is zárta a találkozót, és 10-6-ra nyert. 93,96-os átlaga mellé 41,67-es kiszállózás és 5 darab maximum jött, míg Webster 88,62-es meccsátlagot, 35,29-es kiszállót, valamint két 180-ast jegyzett. Lewis következő ellenfele a Kim Huybrechts-et búcsúztató Gerwyn Price lesz, aki így revansot vehet walesi honfitársáért.

6_2.jpg

Gary Anderson (101,28) - Alan Norris (91,06): 10-1

A korábbi lakeside-i döntős hamar ráijesztett a kétszeres vb-győztesre, noha Anderson jobban kezdett nála, mégis Norris tudott előbb kiszállni egy szép 104-es csekouttal. Ám Anderson gyorsan magához tért, és egy 20-as kiszállóval hamar egyenlített, aztán - hogy nyomatékosítsa az erőviszonyokat - még három leget rá is pakolt, így az első szünet előtt 4-1 volt az állás a skót javára.

A pihenő után Anderson tovább folytatta azt a játékot, ami őt annyira jellemzi. Nem hagyott esélyt ellenfelének, és hamarosan 7-1-es állás volt már a neve mellett. Norris egyszerűen sehol sem volt, a skót pedig ellenállhatatlanul szórta a tömegeket, így nem csoda, hogy kezdett kicsit egyoldalúvá válni a találkozó. Anderson nagyon durván tolta a nyilakat, így a második szünet előtt csak egy leg választotta el a továbbjutástól, amelyhez 100,71-es átlag, és 64,29-es kiszállózás párosult, a hat maximumról nem is beszélve.

A szünetet követően sem változott a játék képe: Anderson továbbra is nyomta a tömeget, Norris pedig próbált közelebb kerülni, ám ezen az estén meg kellett hajolnia a jobb előtt. Anderson 48-ról kiszállva nagyon simán jutott túl a 2014-es lakeside-i döntősön, és nyugodtan várhatja a következő ellenfelét, aki Terry Jenkins lesz. Az az összecsapás tutira nem lesz ilyen sima, de hogy biztosan jó meccs lesz, arra mérget vehetünk. A skót 101-es átlagához 66%-os kiszállózást jegyezhetünk fel, míg "Chuck" ezúttal csak 14,29%-ot ért el.

7_1.jpg

Peter Wright (99,66) - Joe Cullen (87,73): 10-5

Az este utolsó összecsapása az - ezúttal vörösben pompázó, valamint 2015-ben elődöntőt játszó - extravagáns skót, és a feltörekvő - még csak 27 éves - angol úriember között zajlott le. A fiatalember egész jól kezdett, nem volt megilletődve, pedig ez neki még csak a második fellépése volt a 2012-es Matchplay után. Olyannyira jól indított, hogy 107-ről kiszállva máris előnyt szerzett, pedig Wright előtte 177-el 24-re dobta magát. A skót  - aki lassan már többször vált nyilat, mint az a bizonyos egyszeri ember alsóneműt - igyekezett összekapni magát, ami végül sikerült neki, igaz 25-ről csak másodszorra tudott kiszállni, de legalább egyenlített, majd lassan azért elkezdte összekapni magát, és végül 32-ről brékelni tudta Cullent. S hogy nyomatékot adjon szándékának, egy maximummal és egy 140-el hamar kiszállóra került, amit ki is használt, így kétleges előnyre tett szert. Persze Cullent sem kell félteni, aki nem olyan fajta, és ezt gyorsan bizonyította is azzal, hogy egyre fogyasztotta a hátrányát a szünet előtt.

A szünet után ismét az angol fiatal percei következtek, ugyanis a kezdésnél megint jól ráijesztett Wright-ra, ám most a skót nem ült fel neki, hanem egész jól szórogatva a nyilakat, 6-ról behúzta a hatodikat, így megint kettő volt oda, majd egy nagyon komoly etapot futva (100-100-100-105-96) a hetediket, és a nyolcadikat is, így már 6-2 volt a javára. Ekkor Cullen megrázta magát, és egy jó kör után 16-ról 6-3-ra módosította az állást. Wright azonban nem állt meg, egy maximummal és egy 100-assal hamar elhúzott, végül pedig egy 116-os csekouttal mehetett pihenni (7-3).

A pihi után ismét Cullen kezdett jól, és egy jókor időzített 16-os kiszálló után megint csak három volt a difi kettejük között. Wright azonban kihasználta ellenfele szektorhibáit, illetve alacsony tömegeit, és hamar vissza is állította a négyleges különbséget, bár 10-ről kiszállni neki sem volt azért olyan egyszerű. Cullen próbált tapadni, és ráijeszteni Wrightra, ám a skót elkapta a fonalat, és egy legre került a győzelemtől. Ám Cullen ekkor bekezdett egy maximummal, amit még egy 100-assal is megfejelt, ezzel olyannira presszionálva Snakebite-ot, hogy végül 124-ről kirepülve 9-5-re jött fel. Ám ekkor megint jött a rutin, és a tapasztalt Wright végül 48-ról kiegyenesített minden kérdőjelet, továbbjutva a következő körbe, ahol Ian White vár majd rá. A skót 45%-os hatékonysággal dobta meg a kiszállóit, míg Cullen 33%-al tette ugyanezt. A maximumok tekintetében Snakebite nyert 6-4 arányban.

8_1.jpg

 

A délutáni mérkőzéseken:

Stephen Bunting (102,48) - Menszur Szuljovics (98,44): 8-10

Nehezen megtippelhető meccs volt, és ahogy az várható volt szoros is lett. Az első legben gyorsan meglett az első maximum Menszur jóvoltából, de Bunting brutális kezdéssel (140-140-100) eldöntötte ezt a leget, ami a későbbi bravúros mérkőzést szépen előre is vetítette. Aztán Szuljovics hozta a saját kezdését, majd Bunting ragadt bent a harmadik legben (nem jött 9 nyílból egy tripla sem), mire Szuljovics behúzta ezt a leget is. Hogy ne legyen unalmas a meccs, a következő körben Szuljovics hibázott a kiszállónál (a 96-ot nem tudta megoldani), ezt pedig Bunting büntette meg, bár hozzá kell tenni, hogy rezgett a léc a kiszállónál. Aztán megint Szuljovics breakelt, szóval őrület volt, ami zajlott a színpadon.

A szünet után Menszur egy fantasztikus 134-es kiszállót prezentált, ezzel pedig 4-2-re elment, és ezt az előnyt meg is őrizte a második szünetig, amikor 6-4es állással vonultak pihenőre. A sorminta a következő legekben a következő volt: Mindenki hozta a saját kezdését. Noha Bunting-nak többször is lett volna esélye egyenlíteni, de egyszer egy 132-es kiszállónál csak millimétereken múlott a siker, majd később egy 161-es befejezés nem sikerült, szintén hajszálnyi tévedés miatt. Menszur pedig nem hibázott, megőrizte a két leges előnyét és 10-8-ra megnyerte a mérkőzést. A játék magas szinten zajlott, Bunting 102-es átlag felett zárt, Mensur pedig 98-on, de az osztrák jobban kiszállózott, és ez hozta meg neki a sikert. Így most már azon törheti a fejét, hogy milyen taktikát alkalmazzon a következő körben – vélhetően – Phil Taylor ellen.

1_4.jpg

Kim Huybrechts (97,89) – Gerwyn Price (95,10): 8-10

A mai nap remek kezdése után újabb jó meccsre volt kilátás. Két kiváló játékos összecsapására, nagy izgalmakra és komoly küzdelemre. Ennek megfelelően kezdték az urak a meccset, és gyorsan el is vették egymás kezdését. Gerwyn volt az első aki hozta a sajátját, ezzel vezetett 2-1-re. Ebben a pillanatban bődületes, 114-es átlagon állt a walesi ex-rögbis, mellé 100%-os kiszállózással. Ám Kim sem akart lemaradni, ő is hozta a kezdését. Az első szünet előtt egy tragikomikus jelenet következett: Gerwyn 56-ról akart 16-al kerekíteni, de a 8-as szektorba dobott. Ez önmagában sem kellemes, de utána a második nyilával eltalálta az elsőt. Szerencséjére Kim nem élt a lehetőséggel így a walesi 3-2-es előnnyel mehetett szünetre. Az előnye azonban gyorsan elfogyott, mert Kim szép játékkal egyenlített. Price ettől sem jött zavarba, és egy kiváló 145-ös kiszállóval visszavette a vezetést. A 100 feletti kiszállózásból a belga sem akart kimaradni, ezért ő egy kellemes 124-et oldott meg.

Egyszerűen fantasztikus volt a meccs ebben a szakaszban. Ezután a walesi kissé megtorpant, Kim pedig előbb brékelt, aztán egy 153-as kiszállóval behúzta a 10. leget, így 6-4-es előnnyel mehetett pihenni a belga versenyző. Az átlagok egészen kiválóak voltak, Kim 101-en, Gerwyn pedig 97,61-en állt ekkor. A walesi 100%-al kiszállózott, míg Huybrechts 75-el. A játék tetszett a szurkolóknak is, akik között valószínű izlandiak is lehettek, mert a foci EB-ről megismert izlandi szurkolást (amit egyébként a skót Motherwell szurkolói találtak ki) bemutatták a Winter Gardenben is. Nagyon jól szólt fedett csarnokban ez a fajta szurkolás. A szünet után gyorsan hozták mindketten a saját kezdésüket, majd 7-5-nél bohózatba illően kezdtek kiszállózni, és ebből végül a walesi jött ki jobban. Ez pedig akkora lökést adott neki, hogy vissza is szerezte az elbukott kezdését. A lendülete pedig nem hagyott alább, és zsinórban a harmadik leget is behúzta. Kim magához tért és egyenlített, de előnyt nem tudott szerezni, mert a 17. játékban kihagyta a kiszállót, amit Price megbüntetett. Később kiderült, hogy ez a hiba sokba került az egyébként jól játszó belgának, mert a döntő legben 3 nyílból nem sikerült a D16-ot eltalálnia, és a Jégember ellen ez már nem fért bele. Ezzel megszületett a második 10-8-as végeredmény a mai napon. Remek meccs volt, 95-ös átlag fölött fejezték be mint a ketten, 47%-os kiszállózást produkáltak, sőt még a 100-at, 140-et és 180-at is egyformán dobtak, Gerwyn pedig készülhet az Adrian Lewis – Mark Webster mérkőzés győztesére.

2_4.jpg

Terry Jenkins (85,75) – Justin Pipe (87,95): 10-7

Személy szerint nagyon vártam ezt a meccset. Két végtelenül szimpatikus játékos csapott össze, szép eredményeket értek el korábban, és ők azok a játékosok, akik ugyan már túl vannak a csúcson, de ellenük a legnagyobbak is megszenvednek mind a mai napig. A közönség is nagyon kedveli őket, szép ovációt kapott mind Justin tánca, és Terry megszokott „bika imitálása” is.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy magas szinten kezdték a meccset, de Pipe a végére azért odatett egy 160-as kiszállót. A folytatás sem volt éppen eget verő színvonalú, ebből azonban Jenkins egész jól jött ki, és behúzott egymás után két leget. Ezt lemásolta Pipe is, így a szünetre 3-2-es Pipe előnnyel mentek. Hogy milyen a meccs, arról mindent elmond, hogy Pipe átlaga éppen csak 80 felett volt, Jenkinsé pedig még a 80-at sem érte el. A későbbiekben kicsit emelkedtek az átlagok, oda-vissza brékeltek is egyet, majd utána hozták a saját kezdésüket is, de a mérkőzés továbbra is elmaradt az előzőektől. 5-5-el vonultak el a második szünetre. Ebben a szakaszban már mindketten 85 körüli átlagot hoztak, de a kiszállózás finoman szólva sem ütötte meg a PDC szintjét. Pipe alig 19%-al dobta a duplát, míg Jenkinsnél ez a szám 29% volt. Maradjunk annyiban, hogy ezzel a teljesítménnyel a magyar bajnokságban sem lenne esélyük nyerni.

A 11. leg végre dartsra hasonlító játékot hozott, 180, 140, 125, 100 is volt benne, és Pipe egy 12 nyilas teljesítménnyel nyerte meg ezt a leget. Hol voltak eddig az urak? Ez a 12 nyilas fel is ébresztette az alvó bikát, és zsinórban három leget megnyerve el is húzott 8-6-ra. Tökéletesen használta ki Pipe hibáit az öreg Terry, és megérdemelten tett szert kétleges előnyre. A közönség is értékelte Jenkins bácsi sorozatát, és a jól ismert nótát a következőképpen szólaltatták meg: „There is only one Terry Jenkins”. Lehetett volna nagyobb is az előny, de sem a 80-at, sem a 40-et nem tudta megoldani, és Pipe ezt már megbüntette. Ennél több azonban már nem jött neki, mivel a kiszállóit elrontotta, Terry pedig nem kegyelmezett. Behúzta az utolsó két leget, amivel 10-7-re meg is nyerte a találkozót. Azt hiszem, ezzel el is érte a maximumot a tornán, mivel a sorsolás folytán a Gary Anderson – Alan Norris párosítás győztese jutott neki. Az azonban biztos, hogy nem ez a mérkőzés lesz az, amire évek múlva is emlékezni fogunk, ha a 2016-os World Matchplay szóba kerül.

Ian White (91,46) – Daryl Gurney (84,49): 10-2

Ez a mérkőzés is igencsak érdekesnek ígérkezett. Gurney, aki nemcsak a darts egyik ügyeletes énekmestere, hanem a feltörekvő generáció egyik tehetséges tagja, White pedig rutinos róka, a ranglista 12. helyezettje nem kevés borsot tört már az ellenfelek orra alá (kis érdekesség: januárig ők egy gyártó égisze alá tartoztak, és közös bemutatókat is tartottak. Aztán White váltott és a Gary Anderson nevével fémjelzett „istállóhoz” került).


A rutin gyorsan el is döntötte az első két leget. Egy brék, és egy saját kezdés behúzása után White gyorsan el is húzott. Nem ez volt az álomkezdés Gurney szempontjából, vagy fogalmazzunk úgy, hogy kicsit "beragadt a rajtnál". Ez a rémálom pedig tovább folytatódott, az észak-ír játékos nem találta magát, Diamond pedig harmadszor is megcsinálta a 40-es kiszállót. Ezután ébredt fel Csipkerózsika álmából az észak-ír, aki visszahozta magát a mérkőzésbe. Igaz ehhez kellett az is, hogy az ötödik legben White borzalmasan dobjon. A szünetre 3-2-es White vezetés mellett vonultak el a felek.


Adva volt a kérdés: Folytatja-e Gurney a felzárkózást, vagy White visszatér arra az útra amivel kezdte a mérkőzést? A két lehetőség közül az utóbbi jött be. Daryl nem találta magát, tömegben és kiszállóban is messze elmaradt saját magától. Noha White sem dobott különösebben jól, mégis lemásolta az első szünet előtti teljesítményét, és zsinórban megnyerve három leget 6-2-re el is húzott a rutinosabb angol. Borzalmasan nagy különbség alakult ki. A kilencedik legben Gurneynek ugyan megvolt a sansza közelebb kerülni, de ismét hibázott, ezt White pedig ki is használta. Mondhatjuk úgy is, hogy Diamond az ellenfele hibáiból élt. Gurney 13 kísérletből csak 2 kiszállót csinált meg, és alig lépte túl a 83-as átlagot. Noha White sem brillírozott, a 32%-os kiszállózás is elég volt neki ahhoz, hogy 8-2-re vezessen a második szünet előtt. A harmadik etap nem tartott sokáig, a szükséges két leget simán behúzta az angol, és 10-2-es, kiütéses győzelmet aratott. Ennél mindenképp szorosabb meccsre számítottam, és nem túlzok, ha azt mondom: Gurney mélyen tudása alatt játszott, ma neki semmi nem jött össze. White pedig készülhet a következő körre ahol a Peter Wright - Joe Cullen páros győztese vár rá.

 

A délutáni etap beszámolóját Major Árpád Levente kollégánk készítette el, amiért szíves köszönetünket fejezzük ki neki! 

Szólj hozzá!
Gamecente

A bejegyzés trackback címe:

https://9nyil.blog.hu/api/trackback/id/tr348896922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.