Új nap, immár nagy nevekkel. Röviden és tömören ennyit tennék hozzá a European Tour 8-ik állomásának második napjához. Itt aztán már tényleg minden nagymenő (leszámítva Phil Taylor bácsit) táblához lép, garantálva a jó és izgalmas mérkőzéseket. Az első nap eseményeit itt olvashatjátok.
Az első meccsen a tegnap Morzsit legyőző Martin Schindler lépett tábla elé a skótok egyik nagyágyúja, a színpadon idegből szavalás nagymestere, Robert Thornton ellen. Noha a skót számított esélyesnek, nála sosem lehet tudni, hogy épp mikor gurul el a gyógyszere és mikor kezd el ipari mennyiségben 5-öt vagy tripla 5-öt dobni. Az első leget Ő kezdte, persze, hogy elhelyezett egy 5-öst a táblába. A német ifjonc viszont jól kezdett és hátsó pályáról elvitte a leget. Ezt az előnyt nem tudta megtartani, Thorn sikerrel dobta meg a D18-at. De ettől sem nyugodott meg, hiszen megint elbukta a kezdését, amit aztán egy bravúros 115-ös kiszállóval vett vissza. Úgy lett 2-2 a meccs, hogy csak hátsó pályáról nyertek leget a versenyzők. Az első saját leget a hetedikben húzta be az öreg méregzsák, egy remek 114-es kiszállóval. A német srác azonban nem tört össze és remekül kihasználta, hogy Thornton kétszer is 45-öt dobott. Ezután mindenki hozta a kezdését és elmentek 5-5-ig. A véghajrában mind a ketten idegeskedtek, Schindler nem bírta a nyomást és négy kört is tripla nélkül hozott le. Ez pedig nem fért bele és Thorn végül minimális különbséggel, de megnyerte a mérkőzést. A 28,57%-os kiszállózására nem lehet büszke, ahogy a 88,34-es átlag sem túl acélos a Grand Prix címvédőjétől.
A soron következő mérkőzés papíron ismét elég egyoldalúnak tűnt. Hiszen Terry Jenkins minden téren előrébb tart mint az osztrák Zoran Lerchbacher, de ugye előbb is láttuk, hogy az esélyesebb versenyző is képes szenvedni. A meccs egy gyors brék csatával indult, Jenkins papa 133-as kiszállója mindenképpen kalapemelést érdemel. Szintén szép munka volt a harmadik legben produkált 14 nyilas leg Zorantól, amivel megszerezte a vezetést. Sokáig nem örülhetett mert a „Bika” ha nehezen is, de kiegyenlített egy olyan körrel amiben kétszer is megdobta a maximumot. Ezután fej - fej mellett haladtak, mindenki behúzta a saját kezdését, igaz túl magas színvonalról még jóindulattal sem lehet beszélni, a két játékos átlaga messze volt a 100-tól. 5-5-nél pedig jött a döntő leg. Fogalmazzunk úgy, hogy a nagy tét agyonnyomta a játékosokat és ezért produkáltak egy Monty Python jelenetbe illő kiszálló csatát. Zorannak 84-ről és 25-ről sem tudott kiszállni, Jenkins pedig a meccsen másodszor dobott D1-et amikor 40 volt a cél. De a 38-at megoldotta a rutinos angol és 86,87-es átlagot összehozva bejutott a legjobb 16 közé.
Eltelt két szoros és végtelenül kiélezett meccs után jött a harmadik amitől várni lehetett, hogy hasonlóan izgalmas lesz. Gerwyn Price legjobb évét futja a PDC égisze alatt, Jermaine Wattimena pedig egyike a feltörekvő holland játékosoknak. Szóval adva volt minden egy izgalmas meccshez. De mégsem lett izgalmas. Az első legben remegtek a kezek a kiszállóknál, végül a walesi ex-rögbis járt jobban. Az első bréket is megcsinálta rögtön, a holland fent ragadt 147 ponton és Price ezt ki is használta. Majd folytatta a menetelést, egy 15 nyilas leggel komoly, három pontos előnyt hozott össze. Amit még eggyel megfejelt, köszönhető Wattimena indiszponált kiszállózásának köszönhetően. 97, 40 és 4 sem jött össze a hollandnak. A komoly zakót azért sikerült elkerülnie Wattimena-nak, 5-0 után Price kiengedett, és ezért összekapart két leget. De a vége még így is sima lett, Gerwyn többet nem engedett, a vége 6-2 lett. Wattimena teljesítménye erősen elmaradt a várttól, 81 pontos átlag 13%-os kiszállóval, elég gyenge. Mondjuk Price 84,3-as teljesítménye sem éppen egetverő. De most ez elég volt.
Érkezett az embert próbáló stílussal bíró Mensur Suljovic, hogy farkasszemet nézzen a holland óriás, Vincent Kamphuis-al. Mensur nagy sikert ért el a múlt héten, kíváncsian várta a darts világ, hogy vajon megismétli-e a múltkori kiváló teljesítményét. Az első legben erősen rezgett a léc az osztráknak, mivel a holland ért le előbb kiszállóra, de képtelen volt megoldani a 68-at és a 32-őt, és Mensur ezt kegyetlenül megbüntette. A második legben a holland ragadt fent, de annyira, hogy Mensurnak belefért az is, hogy 72-ről ne szálljon ki egyből és „csak” D8-al fejezze be a leget. Innentől viszont nem volt megállás egymás után kétszer is 14 nyíllal nyert leget és meg sem állt 6-0-ig. Esélye sem volt a hollandnak, Mensur végig magabiztosan, 92 pontos átlaggal hozta nullára a meccset.
Mensur után jött a másik „kényelmes” tempóban dobáló játékos Justin Pipe, hogy megküzdjön a világranglista 6-ik helyén álló James Wade-el. Brutálisan jól kezdte a meccset Pipe, 13 nyilas körrel sokkolta ellenfelét. A második legben viszont nem brillírozott, és ezt Wade ki is használta. Állt a harmadik leg is Justinnak, de elrontotta a D8-as kiszállót és Wade pedig 88-ról, bullal szállt ki. Sokáig nem tartott Wade öröme, a képlet ugyanis megfordult. Ezúttal Ő nem szállt ki, és Pipe büntetett és lett 2-2. Ebben a pillanatban Pipe első 9 nyila 110 körüli átlagon állt. Gyorsan összekapta magát Wade és két 180-at is elhelyezett a táblában az ötödik körben, de ez is kevés volt, mert Pipe 118-ról remek játékkal kiszállt. Kicsit visszaesett a színvonal a hatodik legre, „csak” a 18-ik nyíl döntötte el a kört Wade javára. Pipe teljesítményének visszaesése folytatódott, sikerült neki 12 nyilat eldobni tripla nélkül, és a hetedik leg végére már 4-3 volt az állás Wade javára. A nyolcadik körre aztán Pipe felébredt és odatett egy 15 nyilas partit és egyenlített. A tripla nélküli körök legje következett, mind a ketten eldobtak 6 nyilat tripla nélkül. Ebből a rémálomból Pipe előbb ébredt és ez elég is volt neki, hogy elmenjen 5-4-re. Wade erre előkapott egy négy körös leget és így döntő legre mentette a helyzetet. És ha már ezt megcsinálta akkor elintézte az utolsó kört is, minimális különbséggel megnyerte a meccset. Pipe sajnálhatja a mérkőzést, mert az elején kiválóan játszott, de a végére szétesett és ezt nem bírta el.
Érdekes partinak ígérkezett a ranglista 67-ik helyén álló idén néhány versenyen jól teljesítő Andy Jenkins és a talán magához képest alul teljesítő Alan „Chuck” Norris mérkőzése. Jenkins nem sokat vacakolt, rögtön két leges előnyt szerzett két 6 körös teljesítménnyel. Ettől Chuck Norris magához tért, előbb egyenlített majd egy 14 nyilast produkálva a vezetést is megszerezte. De Jenkins sem pihenni jött előbb egyenlített majd elvette Norris kezdését, ezzel 4-3-ra alakította a meccs állását. Szóval ment az adok-kapok rendesen. Jenkins-nek lett volna 3 nyila is az 5-3-hoz, de elhibázta és 110-et dobva egyenlített Norris. Ettől lendületbe jött és 171-es kerekítő után a 24-et ugyan elhibázta, de a D3-at már nem. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy itt is döntő leg jött, miután Jenkins behúzta a 10-ik leget. A döntő legben mind a ketten dobtak néhány kövér szektorhibát, dobtak tripla nélküli köröket, de a végén Jenkins örülhetett mert Norris sem 150-ről, sem 80-ról nem szállt ki, ez pedig Jenkins-nek nagy ziccer volt. Andy Jenkins elkövette azt a bravúrt, hogy elsőként Ő búcsúztatott kiemelt versenyzőt, ezzel pedig elérte karriere legnagyobb eredményét a European Tour sorozatban.
Érkeztek a fiatalok a színpadra, hiszen a táncoslábú belga Dimitri van den Bergh és a még mindig csak 26 éves Michael Smith, aki egyébként a verseny címvédője. Címvédőhöz méltóan kezdett, 17 - 14 - 14 nyíl, így indította a meccset. Pillanatok alatt 3-0 volt a javára. Aztán lázba hozta a közönséget, hiszen 6 tökéletes nyíllal kezdte a kört, de a 9 nyilas nem jött össze. Nagy gond így se volt, 12 nyilat elhasználva behúzta a negyedik leget is. Brutális 102-es átlagon állt Smith, esélyt sem adott a belgának, egyszerűen lehengerelte Dimitrit. Nem is lehetett más a vége mint kiütéses 6-0. Smith 100.2-es átlagot dobált össze, amihez 54.55%-os kiszálló párosult. Kiváló játék volt.
A délután záró mérkőzését egy másik táncművész Devon Petersen vívta, Stoke on Trent egyik kiválóságával Ian „Diamond” White ellen. Kifejezetten jól indult a meccs, mind a ketten hozták a kezdésüket, méghozzá 5 körből. White folytatta ezt a „hagyományt”, 13 nyíllal végzett a harmadik leggel, és ebben a pillanatban a briliáns 104,37-es átlagot tudhatta magáénak. Petersen könnyedén egyenlíthetett volna, de mind a három nyilát a D20 fölé dobta, White pedig ahogy eddig, most is kiszállt. Ez inkább White-ot zavarta meg, hiszen a következő két leget elvitte Petersen, a meccsen megszokott 5 körös játékkal. Ezután viszont Petersen torpant meg,a hetedik legben két triplamentes kört dobott, a nyolcadikban pedig négyet. Így pedig elkönyvelhette, hogy 5-3-as hátrányban van. Szerencséjére White elszórakozta a kilencedik legben a kiszállókat, és így Devon 1 legre csökkentette a hátrányát. Amit egy masszív 14 nyilas körrel le is dolgozott. Érdekes kis meccs, hullámvölgyek jönnek és mennek. Ez a hullámvölgy a végén jött ki, és Petersent viselte meg jobban. Történt ugyanis, hogy nagyon elszámolta magát és 32 helyett 16-ról próbált kiszállni. Ezért pedig nem jár pont. White viszont a D1-en befejezte a meccset, és nyert 6-5-re.
Délutáni eredmények
Robert Thornton 6-5 Martin Schindler
Terry Jenkins 6-5 Zoran Lerchbacher
Gerwyn Price 6-2 Jermaine Wattimena
Mensur Suljovic 6-0 Vincent Kamphuis
James Wade 6-5 Justin Pipe
Andy Jenkins 6-5 Alan Norris
Michael Smith 6-0 Dimitri Van den Bergh
Ian White 6-5 Devon Petersen
Este 7 órakor jött a folytatás. A délutáni program egy kivétellel a kiemeltek sikerét hozta, ki könnyen, ki nehezebben vette az akadályt. Az esti programban jött MvG, Peter Wright, Chizzy és Kim Huybrechts is, szóval nagyágyúk most is színpadra léptek.
Az este elsőként Stephen Bunting mérkőzött meg Joe Cullen-nel. Bunting-ra ráfért volna egy kis sikerélmény a múlt heti korai búcsú után, Cullen-nek pedig minden fontra szüksége van ahhoz, hogy év végén a TOP 32-ben legyen. A mérkőzés bravúros 11 nyilas leggel kezdődött, ezt Bunting szállította. Ezt követően Cullen egyenlíteni tudott, aztán a harmadik legben jött egy rövidzárlat a darts Peter Griffinjénél és Cullen magához ragadta a vezetést egy kiváló 130-as kiszállóval. A negyedik és ötödik legben sem találta magát Bunting, tripla nélküli körök és nem megdobott kiszállók jellemezték, és mire felocsúdott már 1-4 volt az állás a szemszögéből. Ezután tért csak magához sokak kedvence és előbb egy 120-as, majd egy 118-as kiszállóval jött vissza a meccsbe. Egyenlítenie azonban nem sikerült, mert a 161 nem jött össze, Joe Cullen viszont 13 nyíllal megoldotta a feladatot. A meccsben maradásért küzdött Bunting és igen briliánsan (25, 97, 50) oldotta meg a 132-es kiszállót. Cullen viszont újra egy 13 nyilas kört hozott össze, amivel 6-4 arányban megnyerte a mérkőzést. Remek meccs volt, Cullen 99,6-os átlagot és 66.67%-os kiszállózást hozott össze, két darab 180-al fűszerezve. Bunting átlagára sem lehet panasz, Ő 98,5 ponton zárt, ehhez pedig 57,14%-os kiszálló hatékonyság párosult. Igazán jó kis meccs volt, Bunting sajnálhatja a 4 leg hosszan tartó rövidzárlatot.
Következett a mostanában jó formában dobáló Kim Huybrechts és Kyle Anderson összecsapása. Anderson brutális formában játszott tegnap, szóval jó meccsre volt kilátás. Egymás elleni mérlegük 2-1 volt a meccs előtt a belga javára, de erre olyan nagyon nem lehetett építeni.
Huybrechts kezdte a meccset és kis szerencsével (Anderson hibázott amikor 5 pontja maradt), de megnyerte a mérkőzést. Nem tett jót Anderson lelkének ez a hiba, 3 kört dobott el 100 feletti kör nélkül, Huybrechts pedig 140-et és 131-et is dobott, így könnyedén vette el az ausztrál kezdését. A belga hurrikán tovább söpört 13 nyíllal behúzta a harmadik leget, majd az egekben hagyva Andersont, a negyedik leget is behúzta, végig egyenletesen, minden körben triplát dobva. Szegény Anderson csak küszködött, próbálkozott, de ez nem az Ő napja volt. A belga kegyelmet nem ismerve, 106-os átlaggal kiütötte az ausztrált. A vége tehát 6-0. Kegyetlen volt a belga, ilyen játékkal bárkit képes lehet megverni.
A Hurrikán söprése után érkezett a ranglista 9-ik helyén álló Dave Chisnall, és a 26-ik helyen álló Jamie Caven. Komoly múltjuk van kettőjüknek, már 17 alkalommal találkoztak, és eddig egy győzelemmel több volt Caven neve mellett. Ismerve a két játékost, szoros és érdekes meccsre volt kilátás. Kapásból hozták is a kezdésüket, 180-at is dobtak szép számmal, szóval jól indult a meccs. A harmadik legben két kör után Chizzynek még 9 nyilasra is volt esélye, de hibázott, sőt a D1-el meggyűlt a baja és így Jabba elvette a kezdését. A negyedik legben Jabba nem lassított, már négy 180-nál tartott ekkor, és a kiszállót is megdobta, el is ment 3-1-re. Az ötödik legben szintén érkezett két 180, és 11 nyíllal Jabba újra brékelt. Egészen komoly szinten játszott Caven, nem is volt ellenszere rá Chizzynek. Aztán Jabba egy kicsit visszaesett és Chizzy 14 nyíllal kozmetikázott az eredményen. Ettől mondhatni vérszemet kapott Chizzy és D18-al felzárkózott 4-3-ra. Ez az eredmény ébresztőt fújt Jabbának és 5 körös teljesítménnyel újra két leges előnyre tett szert. A következő leget Jabba mondjuk úgy elengedte, Chizzy pedig megint felzárkózott. Nem volt jó üzlet ez Caven-nek, mivel Chizzy ettől lendületbe jött és 14 nyilat elhasználva egyenlített, pedig Jabba meccs nyilat is dobhatott. Jött a döntő leg, amiben nagyon visszaütött a kihagyott meccsnyíl, nem dobott négy kör alatt triplát Caven és így a győzelem Chizzy zsebébe vándorolt. Csak magát okolhatja Jabba, kiválóan kezdte a meccset aztán valamiért visszaesett. Chisnall ellen pedig ez nem megengedhető.
A negyedik mérkőzésre felpörögtek a nézők mivel érkezett a Németországban is roppant népszerű Snakebite, azaz Peter Wright. Ellenfele a tegnap kiválóan játszó Pie Man, vagyis Andy Smith volt. Orbitális hangulatot csinált Wright, aki ismét új készlettel játszott. De annyira új, hogy nyomaiban sem hasonlít az idei készleteire. Új seprű jól seper elven haladva Wright 15 nyilas leget produkálva előbb elvette Smith kezdését, majd 104-es kiszállóval hozta a sajátját. A harmadik legben pedig jött az igazi kígyómarás. 140,180,105,76. Vagyis 12 nyilas leg és már 3-0. A gázpedálról pedig nem vette le a lábát Wright, előbb 17 nyilat elhasználva behúzta a saját kezdését, majd 14 nyíllal elkövette az újabb bréket. A kegyelemdöfés (vagy kegyelemmarás) pedig egy D10 formájában érkezett a végig szimpatikusan küzdő Smith-nek. Sima 6-0 lett a vége a 101,33-as átlagot dobó és 60%-osan kiszállózó Snakebite javára. Ami pedig a meccs után történt az nem mindennapi. A közönség folyamatosan éltette, ünnepelte Wright-ot aki még a nyílváltását firtató kérdésre sem tudott válaszolni, mert egész egyszerűen belefojtották a szót. Kicsit talán el is érzékenyült Wright, ami nem csoda mert ekkora ünneplést nagyon kevesen kapnak. Jól írta egy kolléga korábban: Snakebite otthon van Németországban. Ezt a hazai pályát pedig most ki is használta.
Holland rangadóval folytatódott az este, érkezett Vincent van der Voort és Jelle Klaasen. Az esélyek a Kobra mellett szóltak, nem véletlenül került be a TOP10-be. Ennek megfelelően el is vette Vincent kezdését, majd a sajátját is behúzta, mind a kettőt öt körön belül. Aztán felébredt Vincent is, két maximumot is dobott, majd kiszállt 101-ről. 12 nyilas. Klaasen-nek is megtetszett ez a kör, és le is másolta, azzal a különbséggel, hogy Ő csak 93-ról szállt ki. A lendülete nem fogyott ki és behúzta az ötödik leget is. Tette ezt úgy, hogy bőven 110 feletti átlagon állt. Szegény Vincent szerintem sok mindent átgondolt amikor felnézett a hatodik leg után és látta, hogy már 5-1 az állás a már 115 körüli átlagon álló Klaasen javára. Mondjuk úgy, hogy ufo dartsot produkált Klaasen. Nem is volt kérdés, hogy mi lesz a meccs vége, a 6-1-es végeredményt egy 15 leges teljesítménnyel állította be Klaasen. A végén 111.23-as átlagot mutatott a számláló, 60%-os kiszállózás mellett. Brutális volt.
Elérkeztünk az este hatodik mérkőzéshez, aminél nagyobb országos 1-es nem is létezhet. Michael van Gerwen kontra Keegan Brown. Az oddsok mindent elárultak. MvG győzelmére 1,07-es oddsot adtak, míg Brown győzelmére 7es volt ez a szám. Ennek megfelelően gyorsan jelezte Mvg, hogy mi a terve a mérkőzésen. 13 nyíllal bekezdett, esélyt sem hagyva ellenfelének. A második leget is behúzta, de némi porszem került a gépezetbe, mivel a 20-at csak negyedik próbálkozásra tudta megcsinálni. Aztán olyan történt vele ami ritkán: 44-el kezdett egy leget. Ettől enyhén „idegállapotba került” és 117-ről kiszállt, hogy azért jelezze: nem felejtett el játszani. Keegan a negyedik legnek talán minden mindegy alapon ment neki és kiváló 12 nyilas kört produkált, megkoronázva egy 139-es kiszállóval. Némileg nyomot is hagyott Mvg játékán ez, mert az ötödik körben 57-et és 60-at is dobott, 110-ről pedig nem bírt kiszállni. Brown viszont megtette amit kellett és 3-2-re szépített. Érett a meglepetés ezekben a percekben. Még nagyobb is lehetett volna a meglepetés ha Brown megoldja a 25-öt, de nem tette, így újra két leggel ment a holland. Itt kicsit megroppant az angol, két tripla nélküli kört produkált, ami nem fér bele MvG ellen. A leg végén már 5-2 volt az állás MvG javára. Innentől nem volt kegyelem, a vége 6-2 lett. Brown legalább annyit elért hogy ráijesztett a holland világelsőre, aki a szép 99,99es átlagot hozott össze.
Benito van de Pas volt a következő kiemelt, akit az ifjú angol izomkolosszussal, Josh Payne-el hozott össze a sors (aki egyébként különböző küzdősportokat is űz ha épp nem a tömeget tolja). Az előéletük nem sok jót ígért Payne-nek, hiszen eddig háromból három vereség a mérlege Big Ben ellen. De mivel idén már Payne-nek is van Players Championship győzelme, így Ő sem számított teljesen esélytelennek. És ha már ott volt, jól meg is nézte a táncos lányokat, fogalmazzunk úgy, hogy kiült az arcára az elégedettség. A saját első legjével nem lehetett elégedett mivel a 121-et nem tudta megcsinálni, Benito viszont 130-ról szállt ki és szerezte meg a vezetést. A következő leg igencsak felejthetőre sikeredett, a hetedik körben tudta csak a maga javára fordítani Big Ben a partit. Payne szépíthetett volna de 16 pontnál besokallt, Benito pedig büntetett. 3-0 volt a hollandnak. A negyedik leg már emlékeztetett igazi dartsra, Payne 100-at és 180-at is dobott, Benito pedig 135, 140, 94, 92, kombóval rakta le magát kiszállóra, amit meg is csinált. Egy mesterien kivitelezett 118-as check out után már 5-0 volt az állás a holland javára. Payne a hatodik legben legalább szépíteni tudott, de a meccsre jellemző, hogy ekkor 50%-os volt a kiszállózása. Többre nem futotta az erejéből, Benito hozta a hetedik leget és sima 6-1-es győzelmet aratott.
A második forduló utolsó mérkőzésén Simon Whitlock és Ricky Evans mérte össze tudását. Az első három legben mindegyik a játékos a saját kezdésére ügyelt, ez meg is látszott az eredményen, ekkor 2-1 volt az ausztrál Varázsló javára. Ezután viszont a mágia éreztette hatását, Evans egyszerűen nem találta a triplákat, szemben Whitlock-al, aki csak úgy szórta őket. 5-2-ig a régi Whitlock-ot láthatta a publikum, azonban ekkor az angol benzinkutas felkötötte a nadrágját, és sorozatban szolgáltatta a parádésnál parádésabb kiszállókat. 110-es és egy klasszikus 130-as kiszálló is bemutatásra került (T20,20,piros bull). 5-5-re alakult a mérkőzés, amikor is az ausztrál zseni kezdhetett. Fej -fej mellett haladtak, nagyon szép nagy számokat is dobtak, aminek az eredménye az lett, hogy hátsó pályáról Ricky Evans a géppuska kezével dobhatott el 3 nyilat 40-ről. Nem sikerült kiszállnia, Whitlock jött, nála 25 pontnál állt az eredményjelző tábla. Nem is cicózott sokat, harmadik nyílra kivágta a D4-es szektort és megnyerte ezt a remek mérkőzést.
Az esti eredmények
Stephen Bunting 4-6 Joe Cullen
Kim Huybrechts 6-0 Kyle Anderson
Dave Chisnall 6-5 Jamie Caven
Peter Wright 6-0 Andy Smith
Jelle Klaasen 6-1 Vincent van der Voort
Michael van Gerwen 6-2 Keegan Brown
Benito van de Pas 6-1 Josh Payne
Simon Whitlock 6-5 Ricky Evans
A harmadik, azaz az utolsó nap párosításai
James Wade - Andy Jenkins
Michael Smith - Robert Thornton
Ian White - Mensur Suljovic
Peter Wright - Joe Cullen
Kim Huybrechts - Terry Jenkins
Dave Chisnall - Gerwyn Price
Benito van de Pas - Jelle Klaasen
Michael van Gerwen - Simon Whitlock
