9 Nyíl

20 nap a világbajnokságig - A PDC-sztori

2016. november 25. 10:00 - adam_f

4. rész: 1997 - Mesterhármas

Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!

pdc.jpg

Phil "bácsi" feltörőben - Evison történelmi sikere:

Az 1996-os év sem folytatódhatott volna jobban Phil Taylor számára, mint ahogy elkezdődött. A világbajnoki duplázás után az éves UK Matchplay címet is megszerezte, emellett pedig párosban (Bob Andersonnal az oldalán) is sikerült a csúcsra érnie, nem beszélve a Sunparks Masters-en elért első helyéről. Mellette még Dennis Priestley-nek és Bob Andersonnak sikerült egynél több trófeát begyűjteni ebben az évben. Dennis Smith sikeréről már ejtettünk szót sorozatunk előző részében, de azért említsük még meg Alan Warriner-t is, aki egy tornagyőzelmet könyvelhetett el ebben az esztendőben. A csattanót azonban a végére hagytam: Peter Evison volt az, aki ebben az évben diadalmaskodni tudott a World Matchplay-en olyan neveket kiejtve, mint például az első kiemelt Phil Taylor (8-1-re nyert ellene), a negyedikként rangsorolt Jamie Harvey, majd a döntőben a második kiemelt Dennis Priestley sem jelentett neki akadályt. 16-14-es sikerével nemcsak 12.000 fontot kasszírozott, hanem beírta magát a történelembe is.

33e0eee6-f6fb-4e94-bab8-47b6bd6aecdd_1996-world-matchplay-darts-peter-evison-002_full.jpg

Három Matchplay, három különböző győztes - ebben az évben Peter Evison ért fel a csúcsra, többek között a címvédő Phil Taylort is kiejtve

Taylornak természetesen nem volt más célja, mint az, hogy - elsőként a WDC játékosai közül - harmadszor is megvédje világbajnoki címét, vagyis - labdarúgónyelven szólva - mesterhármast érjen el. Ereje teljében, és nagyon jó formáját megtartva ez nem jelenthetett számára lehetetlen küldetést.

Mester + tanítvány = Mesterhármas:

Az 1997-es világbajnokságra 1996. december 29 és 1997. január 5 között került sor, ugyanúgy a Circus Tavern-ben, és ugyanazon megszokott rendszer szerint. Az újdonságot az új szponzor személye adta (négy év alatt a negyedik), melynek köszönhetően ebben az évben a Red Band World Darts Championship néven legalizálták a vb-t. Ezen a vb-n debütált a BDO eddigi egyetlen kilencnyilasának szerzője, Paul Lim, ám nem hinném, hogy ez az év szép emlékként vonult volna be a memoárok közé, mivel győzelem nélkül esett ki a csoportkörből. Tavalyhoz képest annyit változott a struktúra, hogy újra megjelent a harmadik helyért zajló mérkőzés is, mivel igény volt rá mind a játékosok, mind a nézők részéről is. A nyereményalapot is jelentősen megemelték, ezúttal már 98.000 fontot tudtak szétosztani. Ebből a győztes 45.000 fontot kapott, a második 10.000-et, míg a bronzérmes 5.000 fontot tehetett zsebre.

hqdefault_8.jpg

Paul Lim jött, látott...és megragadt a WDC-ben is

A nyolc kiemelt személye annyiban változott, hogy a skót Harvey, és az angol Deller is újra bekerültek közéjük, míg ezúttal Kevin Spiolek és John Lowe nem kapott kiemelést:

  1. England  Dennis Priestley
  2. England  Phil Taylor
  3. England  Bob Anderson
  4. England  Peter Evison
  5. Scotland  Jamie Harvey
  6. England  Alan Warriner
  7. England  Keith Deller
  8. England  Rod Harrington

A csoportkörben pedig előfordult az, ami még eddig nem: csak egy kiemelt köszönt el a korai szakaszban, Bob Anderson személyében. John Lowe-nak ismét nem sikerült túlélni a csoportot, továbbá ugyanígy korán búcsúzott a küzdelmektől Larry Butler, vagy a már említett Paul Lim és Cliff Lazarenko is. Továbbjutott viszont egy olyan játékos, aki ekkoriban élte másodvirágzását, miután sikerült neki kigyógyulnia a dartitiszből. Ő pedig nem volt más, mint Eric Bristow.

A "Ravasz Londoni" élete vébéjét futotta. Csoportját veretlenül nyerte, és a negyeddöntőben is meggyőző játékkal verte Alan Warrinert, 5-3 arányban. Ám ami ezután jött, arra nem gondolt senki. Az elődöntőben ugyanis tanítványa és mentoráltja, vagyis az a Phil Taylor várt rá, aki Keith Dellert verte simán a legjobb nyolc között, és akit éppen Bristow indított el a sztárrá válás útján. Epikus, szinte már legendássá vált mérkőzésükön csak úgy izzott körülöttük a levegő, itt nem volt már a jól megszokott haverkodás. 4-4-ig felváltva vezettek, a végét azonban Taylor idegei bírták jobban, így amikor Eric nem tudott 76-ról kiszállni, a fiatal tanítvány megragadta az esélyt, és D2-vel a döntőbe dobta magát.

eric_bristow_and_p_3139093b_1.jpg

Mester és tanítványa - ám a mérkőzés végén a mesternek kellett meghajolnia

A másik ágon ismét Dennis Priestley került a fináléba, aki a negyeddöntőben Rod Harrington-t győzte le, az elődöntőben pedig - egy hasonlóan fantasztikus mérkőzésen - 5-4 arányban diadalmaskodott a World Matchplay-győztes Peter Evison ellen. Evison azért nem ment haza üres kézzel, hiszen a harmadik helyért zajló meccset 4-2 arányban bezsebelte Bristow ellen, így a bronzérem jutott neki. Nem is rossz teljesítmény, arról nem is beszélve, hogy két alkalommal is legmagasabb kiszállót tudott dobni (rajta kívül még Steve Raw és Priestley teljesítette egy alkalommal a 170-et).

Priestley természetesen törleszteni szeretett volna a tavalyi döntős vereségéért, ám Taylor ellen ezen a napon nem volt ellenszere. 3-3 után Phil állva hagyta a "Komiszt" és végül, nagyon meggyőző átlaggal (100,92-vel) ismét megszerezte a világbajnoki címet, immáron harmadik alkalommal. Priestley ezúttal adós maradt a jó játékkal, "csupán" 96,78-as meccsátlagot tudott produkálni.

hqdefault_1_2.jpg

Taylornak megérte koncentrálni - harmadszor is meglett a vb-cím

A mérkőzésről teljes felvétel sajnos nem állt rendelkezésre, de az a fél óra "Taylor-varázslat" csak előkerült valahonnan, úgyhogy Ti is részesei lehettek az Erő triplázásának.

Sorozatunk következő részében az 1998-as vébé kerül majd terítékre. Kiderül, hogy Taylor továbbra is tartani tudta-e a jó formáját, valamint részt vehetünk a WDC megrefomálásában is. Tartsatok továbbra is velünk, elvégre minden nappal közelebb kerülünk a 2017-es világbajnoksághoz.

Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:

1. rész: 1994 - Az első lépések

2. rész: 1995 - Legenda születik 

3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete

 

Szólj hozzá!
Gamecente

A bejegyzés trackback címe:

https://9nyil.blog.hu/api/trackback/id/tr3311829305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.