9 Nyíl

16 nap a világbajnokságig - A PDC-sztori

2016. november 29. 15:00 - Denis Potvin

8. rész: 2001 - Egy fura reklámfogás, és egy újabb rekord

Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!

pdc.jpg

Hét világbajnokságon voltunk tehát túl és a győztes serlegre eddig csak két nevet véstek fel, de az addigi döntősok névsorát végigböngészve sem túl hosszú a névsor: Phil Taylor, Dennis Priestley, Rod Harrington, Peter Manley, mind-mind az angol hon büszke dartsosai. Ezért is volt unikum, hogy egyrészt egy másik ország, sőt egy másik kontinens játékosa került be a legjobbak közé. John Part szép lassan lépegetett egyre feljebb a BDO-n, majd 1997-ben csatlakozott a PDC-hez, a 2001-es év pedig az igazi áttörést hozta számára.

A PDC gondolt egy nagyot és reklámfogásként szabadkártyát adott a vb-k történetében először induló nőnek, a kanadai Gayl Kingnek, aki korábban a BDO női világbajnokságán is indult. Egy másik figyelemre méltó esemény, hogy az ötszörös világbajnok Eric Bristow először hiányzott a vb-ről, így már csak John Lowe maradt az egyetlen olyan, aki minden vb-n részt vett.

81862626.jpg

2000-es szezon mind a két Premier tornájának serlege Phil Taylor vitrinjébe vándorolt. A World Grand Prix-n Shayne Burgess, a World Matchplayen pedig Alan Warriner próbálta megszorítani kevés sikerrel. Warriner aztán négy tornát nyert még meg 2000-ban és a végén a vb-n második kiemeltként indulhatott, ám akkor jött John Part, de erről lejjebb.

Taylor a Golden Harvest North American Cupot is megnyerte, így az összes valamire való - legalábbis anyagilag - trófea az ő birtokába került. A tengerentúli versenyen Dave Askew próbálta megállítani, óriásit meccseltek, de Taylor végül nyert, ahogy a korabeli felvételek is mutatják.

Ismét Skol World Darts Championship volt a torna elnevezése, már 124 ezer font volt a győztes díját is növelték az előző évhez képest és 33 ezret kaszálhatott, míg a másodiknak 18 ezer font járt. Hat világbajnoki cím ide, vagy oda, Phil Taylor ezúttal csak a negyedik kiemelt volt, az első az előző évi döntős Peter Manley.

  1. England Peter Manley
  2. England Alan Warriner
  3. England Shayne Burgess
  4. England Phil Taylor
  5. England Dennis Priestley
  6. England Rod Harrington
  7. Canada John Part
  8. England Dave Askew

Majdnem egy kilencnyilassal kezdődött a vb, a nyolcadik kiemelt Dave Askew egy nyillal maradt le a 100 ezer fontról. Egyből kiesett az első kiemelt Manley és az egyetlen hölgy is, aki azért szettet nyert, így több élménnyel hagyta el a Circus Tavern-t. Kiesett az 1994-es világbajnok Priestley is, Phil Taylor pedig egy 151-es checkouttal, szettveszteség nélkül ment tovább. 

maxresdefault_14.jpg

Peter Manley egy napig volt esélyes.

A nyolcaddöntőben aztán a skót Jamie Harvey az első kiemelt után John Lowe-ot is elintézte. Phil Taylor csak egy szettet engedett Les Fittonnak. A két korábbi világbajnok meccsén Keith Deller a döntő szettben győzte le Burnett-et. Az alsó ágon pedig az esélyesek léptek tovább, így Rod Harrington, John Part és Alan Warriner is. 

john-part-001.jpg

John Partnak volt oka az örömre, a vb-cím még nem jött össze,
de a Harrington elleni meccse emlékezetes marad.

Új év napján jöttek az elődöntők és nagyon sima továbbjutás következett, a Dan Askew, Phil Taylor, John Part, Rod Harrington kvartettből Taylor egy 103,2-es átlaggal jutott tovább. És Deller még örülhetett is. Ő volt az utolsó játékos ezen a vb-n aki szettet nyert a "The Power" ellen. Dave Askew (102,75-os átlag ellene) és John Part (107,46 átlag ellene és ez 2009-ig világbajnoki rekord is volt) csak asszisztált a sorrendben hetedik világbajnoki címhez, Taylor pedig 40. meccséből a 39-iket nyert e meg a Circus Tavern Purfleetben, csak Priestley ellen nem sikerült.

Azért John Part is megér egy misét. már 5-2-re vezetett az elődöntőben Harrington ellen, de aztán Harrington visszajött a meccsbe. A döntő szettet egy 122-es checkouttal kezdte Part, Harrington még egyenlített, aztán az utolsó két legben megint Part játszott szemfényvesztően, kiszálló átlaga 123,5 volt, 6-5-ös szettaránnyal nyerte a meccset.

Itt következhetne John Part magasztalása, aki végül őrült csatában, 6-5-re győzte le Harringtont az elődöntőben, de ehhez még kettőt kell aludni. Ekkor jön majd a 2003-as év, a kanadai éve.

Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:

1. rész: 1994 - Az első lépések

2. rész: 1995 - Legenda születik

3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete

4. rész: 1997 - Mesterhármas

5. rész: 1998 - Új név és régi lendület

6. rész: 1999 - Új seprű jól seper?

7. rész: 2000 - Az Y2K probléma? Á, dehogy!

Szólj hozzá!
Gamecente

A bejegyzés trackback címe:

https://9nyil.blog.hu/api/trackback/id/tr612008524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.