Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
2008 – Ismét Phil Taylor uralta a mezőnyt
Kétségtelen, hogy a 2008-as év közel sem hozott olyan váratlan és érdekes eredményeket mint az előző esztendő. 2007-ben megdőlt Taylor egyeduralma és új győzteseket is avattak major tornákon. De ez nem szegte kedvét Philnek és nagy munkával újra visszatért a csúcsra. Igen a csúcsra. Hogy miért is? Nos akkor lássuk hogyan zárultak az év kiemelt tornái.
Szokás szerint Taylor neve került fel a Premier League képzeletbeli trófeájára miután 16-8 arányban megverte James Wade-et. Igaz, hogy becsúsztak vereségek a sorozatban, de a legjobb 4 között már nem kegyelmezett senkinek.
A US Open is Taylor győzelemmel ért véget, ezúttal Colin Lloyd volt a szenvedő fél. Viszont a UK Open győzelmet nem sikerült behúznia a derék Philnek, ez a kupa James Wade vitrinjében landolt miután többek között Alan Tabernt és Vincent van der Voortot legyőzve a döntőbe jutott és ott Gary Mawson ellen 11-7-re győzött. Viszont mégiscsak emlékezetes Taylornak ez a verseny. A videóban kiderül miért:
A Desert Classicon azonban már Wade nem tudott túljárni Taylor eszén és a döntőben „The Machine” 13-7-es vereséget szenvedett. Mondjuk ebben aztán semmi szégyellnivaló sincs, ekkortájt Taylort kisebb csoda volt legyőzni.
Ugyanez a leosztás volt a World Matchplay fináléjában is, az eredmény ott is Taylornak volt kedvező. 18-9-es sikerével már kilencedik alkalommal nyerte meg ezt a tornát.
Kevéssé meglepő módon a World Grand Prix serleg is Phil Taylorhoz került. Immár nyolcadszor. Még megszorítani sem tudták a legendát, tükörsimán ment el a döntőig. A döntőben egyik nagy riválisa Raymond van Barneveld volt az ellenfél, ám sok kérdőjel nem volt a meccsen. A vége 6-2.
Németországban került megrendezésre a European Championship 200.000 font összdíjazással. Ki nem találnák a mélyen tisztelt olvasók, hogy ki nyerte meg a tornát. Annyit elárulok, hogy Stoke on Trentből érkezett az úriember és addigra tizenegyszer nyert világbajnokságot. Aki mégse jönne annak elárulom Phil Taylor nyert Adrian Lewis ellen.
2008-ban második alkalommal került megrendezésre a PDC és a BDO randevúja a Grand Slam Of Darts. Érdekességképpen nézzük kik is képviselték akkor a BDO-t. Gary Anderson, Mark Webster, Simon Whitlock, Darryl Fitton valamint egy hölgy Anastasia Dobromyslova. A tornát kevéssé meglepő módon Phil Taylor nyerte. Az sem meglepő, hogy az örök második Terry Jenkins ellen. Betyár jó meccs volt, Phil bácsi 106 pontot átlagolt, de Jenkins 100,92-es teljesítménye is igen jónak mondható.
Szó ami szó ezt az évet megint Phil Taylor uralkodása jellemezte. Viszont a vb mindig más kávéház és ez ki is derült az immáron az Alexandra Palaceban megrendezett versenyen. Ezúttal már 600.000 fontért szálltak harcba a játékosok akik immár 68-an próbáltak szerencsét. Megjelentek a mezőnyben olyan ma már ismertté vált nevek mint Jelle Klaasen, Mervyn King, Jamie Caven, Mensur Suljovic és egy akkor csak 19 éves fiatalember a hollandiai Boxtelből akit Michael van Gerwennek hívtak. A kiemeltek között persze ott voltak a nagyágyúk. Phil Taylor, Barney, John Part, James Wade, Wayne Mardle, Dennis Priestley, Colin Lloyd, Peter Manley vagy épp Bob Anderson.
Az akkor még újoncnak számító Mvg rögtön Phil Taylorral kezdett és a szoros Taylor győzelemmel végződő meccsük már előrevetítette, hogy nem akármilyen játékos lesz a holland srácból. A kiemeltek közül Barney és Wade lazán 3-0-ás sikerrel vették az akadályt, de Part vagy Tabern vagy épp Lewis sem izzadt meg különösebben.
Annál jobban megjárta Wes Newton, akit Caven ütött ki végtelenül simán. Colin Lloyd szoros csatában de kikapott Jan van der Rasseltől. Terry Jenkins sem erre a vb-re emlékszik legszívesebben, neki egy ifjonc Kirk Shepherd jelentette a végállomást. Dennis Priestley 3-1-es veresége Steve Maish ellen meglepő volt, viszont Bob Anderson búcsúja már nem volt az. A korábbi világbajnok ezután be is fejezte a sportot.
A második körben Taylor megint csak hogy túlélte aktuális meccsét. 4-3 Mark Walsh ellen, de itt már valami lógott a levegőben. Barney egy laza 4-1-es sikerrel vette a Jason Clark jelentette akadályt, Adrian Lewis pedig ugyanilyen arányban verte van der Voortot. Szoros, kiélezett meccset vívott James Wade és 1995 BDO bajnoka Steve Beaton, minimális különbséggel Wade győzött. John Part 99-es átlaggal verte meg a korábban Andy Smithet elbúcsúztató Mensurt, kvázi jelezve, hogy Ő jó formában érkezett a versenyre. Kevin Painter kiütötte Chris Masont, Manley pedig 4-1-el küldte haza Warrinert. Az előző kör meglepetés embere Kirk Shepherd sikerrel vette a McGowan elleni ütköztet így bejutott a legjobb 16 közé.
Akik Taylortól komoly javulást vártak a nyolcaddöntőkre azok tévedtek. Megint „csak” 4-3-ra tudott nyerni ezúttal Alan Tabern ellen. Wayne Mardle remek meccset vívott Roland Scholtennel, a „Hawaii 501”-es 4-3 arányban nyert. Manleynek nem volt gond megvernie van der Rasselt, úgy újra a legjobb 8 között találta magát. Shepherd folytatta a csodát a tizenharmadik helyen kiemelt Barrie Bates versenyének is véget vetett.
Az alsó ágon Kevin Painter kiváló játékot mutatva megverte a címvédő van Barneveldet és készülhetett a Tony Ecclest megverő Adrian Lewis elleni mérkőzésre. John Part lazán 4-0-al elintézte Alex Royt, James Wade pedig Mark Dudbridge ellen tudott nyerni.
Phil Taylor – Wayne Mardle. Emlékezetes csata. Mardle megcsinálta a (majdnem) lehetetlent és kiejtette Phil Taylort. Ezt a meccset érdemes megnézni.
Kirk Shepherd tündérmeséje folytatódott. Hiába Manley nagy rutinja és rengeteg megvívott csatája az ifjoncot Ő sem tudta megállítani. 5-4 arányban Kirk Shepherd nyert és a legjobb 4 közé jutott.
Kevin Painter az Adrian Lewis elleni 5-2-es sikere után elkönyvelhette azt a tényt, hogy már harmadik alkalommal jut be a legjobb 4 közé a PDC világbajnokságán. Kiválóan teljesített a művész ezen a viadalon, de várt rá valami aminek nem örült.
Pontosabban valaki várt Painterre akit John Partnak hívtak. Part nagyon komoly küzdelemben éppen csak meg tudta verni James Wade-et, akinek elég nagy csalódást jelenthetett az elmúlt évek több tornagyőzelme után a legjobb 8-ban búcsúzni.
Kirk Shepherd. Tanulgatta ezt a nevet a darts világ elég rendesen ekkortájt. Csupa kiemelt versenyző álmainak vetett véget az ifjú harcművész, mégpedig úgy, hogy átlaga egyszer sem érte el a 90-et. Nagy kérdés volt, hogy Wayne Mardle ellen mire jut majd. Azellen a Mardle ellen aki kiverte Phil Taylort. És akinek reális esélye volt világbajnoki címet nyerni. Nem egy, nem két szakértő gondolta úgy, hogy az övé lesz a kupa. Nem így lett. Hiába Wayne nagy fordítása (1-3-ről elment 4-3-ra) a végén a lufi kipukkadt. Shepherd 6-4-es győzelemmel jutott be a döntőbe.
Ennél simább volt a Part – Painter ütközet. A kanadai végig vezetve, jól játszva 6-2-es sikert aratott.
A döntőben a közönség egy Dávid és Góliát ütközetre készülhetett. Shepherd minden idők legfiatalabb döntősévé vált, és egy kétszeres világbajnok ellen kellett megvívnia a csatát. A bibliai „mérkőzéshez” képest itt azonban Góliát győzött. John Part esélyt sem adott ifjú ellenfelének, ellépett 4-0-ra és ezzel megágyazott 7-2-es győzelméhez. John Part tehát harmadik vb címét nyerte és ezzel vált halhatatlanná a darts világon belül. Aki szeretné újra élni a mérkőzést az megteheti:
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
1. rész: 1994 - Az első lépések
2. rész: 1995 - Legenda születik
3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete
5. rész: 1998 - Új név és régi lendület
6. rész: 1999 - Új seprű jól seper?
7. rész: 2000 - Az Y2K probléma? Á, dehogy!
8. rész: 2001 - Egy fura reklámfogás, és egy újabb rekord
9. rész: 2002 - Egy elmaradt kézfogás, és egy fontos kupameccs
10. rész: 2003 – A juharlevél éve
11. rész: 2004 – A király visszaült a trónjára
12. rész: 2005 – Egy legenda elbúcsúzott, meglett Taylor 10. vb-címe
