A Legenda eldöntötte...ez az év lesz számára az utolsó.
Nagyon nehéz szavakat találni ebben a pillanatban...sőt, én most inkább a könnyeimmel harcolok, amióta meghallottam a hírt.
Nem vagyok egy érzelmes ember, de nekem a kezdőlökést éppen Ő, a nagybetűs játékos, és nagyszerű ember, Philip Douglas Taylor, vagy ahogy mindenki ismeri, Phil "The Power" Taylor adta meg, amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a dartsszal.
Megannyi cím, és rekord tulajdonosa lett pályafutása kezdetétől számítva, amelyeket nem hinném, hogy bármelyik játékos képes lenne megdönteni.
S most, hogy meghozta élete talán legnehezebb - számunkra pedig legfájóbb - döntését, miszerint 2018-tól kezdve már nem fogjuk őt látni versenyeken, úgy gondoltam, hogy én ezzel az írással szeretnék adózni minden idők legnagyobb játékosának, vagy ahogy John McDonald szokta őt felkonferálni: "A rekordtörő, a történelmet író" Phil Taylornak.
Nem akarok száraz adatokkal traktálni senkit, hiszen megannyi helyen olvashatjuk Phil Taylor életrajzát, ahol minden olyan eredmény fel van sorolva, amit közel harmincéves pályafutása során elért (ja, és persze Google a barátod).
A rengeteg világbajnoki első helyezés, a még több tornagyőzelem, és egyéb címek - egy nap nem lenne elég, hogy felsoroljuk, mennyi mindent nyert meg, hány kilencnyilast dobott, és milyen rekordokat állított fel.
Nem gondolták ezt a szülők sem - akik ötvenhat évvel ezelőtt a karjukba vették őt, és megadtak neki mindent, amit csak lehetett -, hogy imádott fiúk eljut egészen a csúcsig...és még annál is tovább.
Nem gondolták ezt azok az emberek sem - akikkel nap mint nap együtt húzta az igát a gyárban, ahol kerámiafogantyúkat öntött heti 52 angol fontért -, hogy egy napon a volt munkatárs ennek az összegnek éppen az több ezerszeresét fogja megkeresni.
Egyvalaki gondolta csupán azt, hogy ebben az emberben van lehetőség, és egyből maga mellé vette, és elindította Őt a profivá válás útján.
Az akkori idők legjobbja, az ötszörös világbajnok, a Ravasz Londoni, vagyis Eric Bristow, a Mester volt az, aki így vélekedett.
De azt még ő sem gondolta, hogy egy napon a tanítványa még őt is túlszárnyalja majd.
1990-ben ez is megtörtént. A tanítvány nagyobbá vált, mint a Mestere. Éppen azzal, hogy legyőzte őt a világbajnokság döntőjében.
Innentől pedig már nem volt megállás.
1992-ben jött az újabb mérföldkő, amikor tizenötödmagával részt vett a PDC megalapításában, melynek még most is meghatározó alakja, az ott megszerzett tizennégy (összesen pedig tizenhat) világbajnoki címével, s a további tornagyőzelmekkel.
Ezt a rekordot már senki nem fogja tőle elvenni, arra biztosan mérnék fogadni.
1990-től kezdve ott van a világ élvonalában.
Ő lett a dartsvilág Alfája és Omegája, az etalon.
És most eljött az idő, hogy befejezze azt, amit anno harminc évvel ezelőtt elkezdett.
Ahogyan a mondás is tartja: "A mór megtette kötelességét, a mór mehet."
És nekem elhihetitek: ő még akkor is húzónév lesz, amikor már nem lesz aktív játékos. Mert minden dartsot szerető ember retinájába beleégett e név: Az Erő.
Zárásképpen szeretném őt idézni - mindenféle magyarázat nélkül:
"Önök miatt érte meg végigcsinálni...az elsőtől az utolsó másodpercig. Hosszú utat jártam be gyermekkori otthonomtól, a tunstalli sorháztól, ahol nem volt sem áram, sem folyóvíz, így az udvarra kellett kijárnunk mosdani - és lehet, hogy még az utolsó kiszállóm előtt eljön az az idő, amikor már csak akkumulátorról fogok működni. De soha semmi nem adott és nem is adhat több erőt, mint a közönség támogatása, és ezért tiszta szívemből hálás is leszek az utolsó pillanatig."
Mi is nagyon hálásak vagyunk, hogy ismerhetünk Téged, a Legendát, a dartsvilág legnagyobbját.
Thank You, Mr. Power...