Nem fáradnak a UK Open kvalifikáció vitézei. Wiganben az ötödik ilyen tornát rendezték és ezúttal is jutott egy kilencnyilas hős. A péntek hőse, Michael van Gerwen ezúttal nem indult a versenyen. Talán jobb is (sic!), mert így esélyt hagyott másoknak. Például Ronny Huybrechtsnek és Simon Whitlocknak, akik a döntőig jutottak. Kicsit kellemetlen helyzetbe is kerültünk, mert egy kijelentésünk kapcsán a magyar darts mindent tudó atyjai szerint hiteltelenné váltunk. Erre is kitérünk, de csak a saját becsületünk miatt. Így alakult tehát a wigani torna pénteki fordulója.
Az első körben mind a két Rodriguez, Roxy-James és Rowby-John is kiesett, mellettük Ryan Searle, akit az pénteki torna miatt felemlegettünk, szintén egyből búcsúzott. Szegény John Part is egyből kiesett. A második kör, a szokás szerint hozta a legnagyobb rostát. Olyan nevektől kellett elbúcsúzni, mint Stephen Bunting, Jan Dekker, Max Hopp, Ronnie Baxter, Jamie Caven és Cristo Reyes.
És akkor nézzük inkább a Premier League sztárjait. Phil Taylor ugye már korábban közölte, hogy nem indul, sem a selejtezőkön, így aztán a végjátékon sem. Adrian Lewis az első körben kiemelt volt, a másodikban a döntő legben kapott ki Richard North-tól. Dave Chisnall két kört ment, aztán Rob Cross-tól kapott ki 6-2-re a negyedik körben (az elsőben kiemelt volt).
Cross amúgy a második körben James Wade-et intézte el, 6-5-re. Cross 2016-ban háromszor megnyerte a PDC Challenge Tourt, a szombati teljesítményére a koronát azzal tette fel, hogy 6-1-re intézte el Robert Thorntont, majd a negyeddöntőben Jelle Klaasent is elintézte (6-2). Ez élete egyik legnagyobb napja volt, négy Premier League résztvevőt tudott legyőzni, elég meggyőzően. Végül az elődöntőben Simon Whitlock-tól kapott ki.
Darren Webster is megmutatta magát, aki Benito van de Pasnak dobott egy kilencnyilast. Abban a helyzetben volt, ami ezúttal nem volt túl kellemes, hogy két kilencnyilast élt át. Egyszer adott, egyszer kapott.
Gary Anderson a harmadik körben attól a Ronny Huybrechts-től kapott ki, aki a döntőig menetelt aztán, a kétszeres világbajnok után Ian White, Darren Webster és Michael Smith sem okozott problémát a belgának. A negyeddöntőben pedig megdobta a UK Open újabb kilencnyilasát.
WATCH | Here is Ronny Huybrechts' brilliant nine-darter from his victory over Darren Webster. pic.twitter.com/wVOmtRlAe7
— PDC Darts (@OfficialPDC) February 11, 2017
Csak Simon Whitlock, akitól a döntőben 6-3-ra kikapott. A Varázsló eddig ragyogóan teljesít, az eddigi 5 UK Open kvaliból kétszer nyerni tudott, kalapot emelünk előtte.
Még két PL-sztárról, két mondat: Peter Wright a 16 között esett ki, Michael Smith ellen kapott ki a 11. legben. Ahogy Kim Huybrechts is, ő Mervyn King ellen szenvedett vereséget, hasonló körülmények között. Raymond van Barneveldnek is jött a vége, neki Gerwyn Price ellen nem sikerült.
És akkor egy rövid gondolat Gerwen vs. Taylor egy meccsen odavert két kilencnyilasáról. Megkaptuk a „legmagasabb szintről” azt a kritikát, hogy ezt a kettőt nem lehet összehasonlítani. Mert, hogy ez a kettő, két nem olyan körülmények között született eredmény. Nem. Tényleg nem az. A sport, az egy olyan közeg, ahol az értéket, az eredményeket az méri, ki mit teljesít, és éppen, hogy a körülményektől és a helyzettől függetlenül. Gondoljunk csak bele, ha Usain Bolt nem éppen az olimpián fut világcsúcsot, hanem a jamaicai bajnokságban, ahol éppen csak kétszázan nézik a versenyt, az nem számít világcsúcsnak? Vagy, ha Cristiano Ronaldo nem a vb-döntőben lő öt gólt, hanem mondjuk a spanyol bajnokság utolsó helyen álló Granadának, az nem világcsúcs? Éppen, hogy az. Egy sportoló, ha bármikor a legnagyobb teljesítményt nyújtja, az éppen akkor számít annak, amikor azt megteszi. Nem akarok és nem is leszek okosabb az okosabbnál, van belőle elég ebben az országban. És azt vallom, hogy mi azért dolgozunk, hogy valami jobb legyen és teszünk is érte. Néha hibázunk, néha hülyeségeket írunk, néha elrontunk valamit. De mi nem vagyunk senki és semmi ellen.
