Rotterdam rendezte a Premier League 7. fordulóját. A három hazai játékosból kettőnek sikerült a győzelem, ráadásul a világelső Michael van Gerwen - 2016 után - ismét legyőzte itt is a darts élő legendáját, Phil Taylort. Barneveld óriási volt, James Wade kihasználta az adódó alkalmat, valamint volt balhénk, nem is egy. Hiába, Hollandia nem Anglia. Lassan eldől, ki lesz a két kieső. Ez volt a nap. És újranézhető!

James Wade - Jelle Klaasen: 7-3

Hiába várta csillogó szemekkel Klaasen az első rotterdami Premier League-meccsét, végül a tisztes helytállással kellett beérnie James Wade ellen. Lehet, hogy tényleg a csuklósérülése gátolta ebben. Mindenesetre az Ahoy Rotterdamban tízezer szurkoló várta a holland győzelmeket csütörtök éjszaka.

Az első azonban még elmaradt. Wade hozta a saját kezdését, majd öt brék után az újabb kezdésével már 5-2-re ment el. Érezhető volt, hogy Klaasen ezen az estén nem lesz partner. Nem is voltak nagyok az átlagok, mondjuk úgy, biztonsági játékra ment Wade is, Klaasen is (persze csak akkor, amikor tehette). 6-3 után Wade még egyszer brékelt, ez pedig a győzelmet jelentette neki. Úgy nyert, hogy egyetlen 180-ast sem dobott, így is 94,32-es átlaggal zárta ezt a fordulót.

Peter Wright - Dave Chisnall: 7-4

Izgalmas találkozónak ígérkezett, hiszen Peter Wright az egyik legjobb formában lévő dartsos az elmúlt időszakban, de Chisnallra is sok fogadás érkezett, ami azt sugallta, hogy akár meglepetés is születhet majd ezen a meccsen. Nem született.

1-0, majd egy 120-as kiszállóval már 2-0 volt a skótnak, akit az sem zavart, hogy hogy Chizzy még visszajött 0-2-ről. Snakebite szép ütemben dobva, valamint a legjobbkor kiszállózva 5-2-re ment el. Chisnall még egy 123-as kiszállóval zárkózott, de 6-3-nál már eldőlt, ő ma itt nem nyerhet. Becsületére legyen mondva, hogy 6-4-re felzárkózott még, de az utolsó leget Wright kezdte, aki először 40-re ment le, majd egy 20, D10 kombóval be is húzta a meccset.

Raymond van Barneveld - Gary Anderson: 7-2 

Na, ez volt a nap legnagyobb meglepetése. Persze: a hazai közönség, meg minden, de arra azért kevesen tettek volna, hogy Barney így leiskolázza a világbajnokot. És ez még amellett is kijelenthető, hogy Barney tudta, a meccs után néhány órával már a saját ágyában aludhat. Az első olyan találkozó volt, amikor mind a két a játékos száz feletti átlaggal zárt. Perszer mondani sem kell, hogy Barneveldé volt a magasabb, 103,71. És, ami a legérdekesebb volt, hogy Anderson egyetlen 180-ast sem volt képes dobni. A rotterdami narancssárga közönség bénító volt. De tényleg.

Barneynak volt 12 nyilas köre is és 3-0-ra ment el. Aztán úgy növelte előnyét 5-1-re, hogy a hatodik legben, a hátsó pályáról, kilenc nyíl után dobott egy T20-at, aztán még egyet, aztán 156-ról egy D18-cal kiszállt. Zseniális volt, a közönség őrjöngött. Anderson egy 108-as kiszállóval próbálta menteni a meccset, de Barney ma varázsolt, 11 nyilas kiszállóval már 6-2-re vezetett (megint hátsó pályáról), majd úgy nyerte meg a találkozót, hogy a világbajnok hiába küzdötte le magát 144-ről négyre, a holland 52-ről kiszállt. Gyönyörű meccs volt.

Kim Huybrechts - Adrian Lewis: 3-7

Jött az este legérdekesebb meccse, amiről még biztos sokat fogunk beszélni. Hatalmas összeveszések után végül Lewis csak legyőzte Huybrechtset. Az összeveszés lényege az volt, hogy Lewis szerint a belga sportszerűtlenül viselkedett, megzavarta Lewist, amikor éppen kiszállót dobott. Mondjuk így, dobogott a pódiumon a döntő pillanatban. Keressük a bizonyítékot, hogy valóban így volt-e, de a lényeg, mind a ketten megsértődtek egymásra. Eddig sem voltak jóban.

A meccs pedig amúgy sima lett. A játéknap legtöbb 180-asa ezen a meccsen volt, amely már amúgy is emelte a találkozó fényét. Összesen nyolc tökéletes háromnyilas volt a találkozón. Három saját kezdéssel nyert leg után a belga brékelt. Ekkor robbant ki a balhé. Szerencsétlen Huybrechts nézett mindenfelé, meg dobált is mindenfelé. Leget nem nyert innentől kezdve, csak szkeptikusan figyelte, ahogy Lewis sorra hozza a köröket. Egészen pontosan ötöt egymás után, közte egy 116-os kiszállóval (T19, T19, D6). És a végén sem nyugodott. Újra elmagyarázta a bírónak, hogy szerinte mi történt, pedig ő már a meccs közben figyelmeztette a játékosokat, hogy elég legyen a balhéból.

Phil Taylor - Michael van Gerwen: 4-7 

Az est zárásaként jött az igazi klasszikus. Most nem akarok arra kitérni, milyen kis viták alakultak ki napközben értelmetlen és ostoba megjegyzésekből. Legyen annyi elég, hogy Gerwen nem oktatott, egyszerűen csak megnyerte a Taylor elleni meccset. Taylor kicsit frusztrált volt, ahogy több brit sportolónak neki sem tetszett a közeg. Akadt olyan, hogy (kicsit gúnyosan) megtapsolta az őt gyalázó holland közönséget. Hiába. Akármennyire is, de ez hozzátartozik a mai dartshoz, ez nem egy futballmeccs. A hollandok pedig - mint tudjuk -  szeretnek kicsit mindent túlbuzogni. De nem ezen múlott a meccs. Persze.

Bár Gerwen hozta megint a száz feletti átlagát, éppen csak túljutott rajta. És nem is neki indult jól a meccs. Power 3-0-ra elment, de aztán a kopasz belehúzott és öt leget nyertt egymás után. Ha jól emlékszem, ekkor, vagy 4-3-nál szakadt el valami Taylorban, aki tapsolva „üdvözölte” Rotterdam népét. Bár a szikrázó tekintetben egészen más volt, amire gondoltunk, de sajnos nem a tábla előtt. Szépíteni még ugyan tudott Taylor, de már érezhetően nem volt ott. A rutint hívta segítségül, de csütörtök este ez sem jött neki. Gerwen 7-4-re megverte minden idők legnagyobb játékosát, aki tényleg szépen és lassan, lehet, hogy sokak számára észrevehetetlenül, de elkezdte a visszavonulást.

Hét forduló után pedig így áll az összesített sorrend a Premier League küzdelmeiben:

* Michael van Gerwen egy mérkőzéssel kevesebbet játszott. Az elmaradt mérkőzést jövő héten pótolják Manchesterben, míg Dave Chisnall azon a napon nem játszik.