Nyolc mérkőzéssel rajtolt el a dublini Citywest Hotel falai között a 2017-es World Grand Prix, amely máris hozott egy vaskos meglepetést magával, ami nem volt más, mint a holland világelső, és WGP-címvédő búcsúja a további küzdelmektől. Hogy milyen módon történt meg ez a nem mindennapi dolog, illetve mi történt még az első napon, arról a "tovább" gomb alatt olvashattok, videókkal, és helyszíni tudósítónk fotóbeszámolójával karöltve...
Mielőtt tehát belevágnánk a ma esti találkozók ismertetésébe, következzen egy kis fényképes anzix a dublini aréna falain belülről. A fotókat a helyszínen tartózkodó önkéntes tudósítónk, Huszti-Purcell Beatrix bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is nagyon köszönünk neki:
Aki szeretné beszerezni kedvenc játékosának a mezét, vagy egyéb dartsszal kapcsolatos ereklyét (és persze van nála egy kis rávaló is), annak nem kell nagyon messzire mennie (fotó: Huszti-Purcell Beatrix/Facebook)
A színpadi látkép a küzdőtérről nézve. A színpadon pedig Dave Clarke, Rod Harrington és Wayne Mardle latolgatja az esélyeket (fotó: Huszti-Purcell Beatrix/Facebook)
A színpad az oldalsó nézőtérről fényképezve (fotó: Huszti-Purcell Beatrix/Facebook)
A fotón pedig az a hölgy köszönti a magyar dartsosokat, akinek mi ezzel a képpel köszönjük meg a kedves segítségét (fotó: Huszti-Purcell Beatrix/Facebook)
E kedves kis fotóösszeállítás után pedig következzen a nyolc mérkőzés összefoglalója:
Bevallom férfiasan, néhány rövidet kávét legurítottam a Justin Pipe - Alan Norris találkozó előtt, amellyel hivatalosan is kezdetét vette a 2017-es World Grand Prix, amelyet DIDO (dupla be - dupla ki) rendszerben bonyolítanak. Aztán amikor azt láttam, hogy Pipe már 2-0-ra megy az első szettben (a második játékot 170-ről vitte el, ráadásul hátsó pályán), akkor gyorsan sörre váltottam inkább. Norris egy gémet tudott ugyan faragni a különbségből, de JP gyorsan le is zárta az elsőt egy 64-es outtal, így szerezve meg a vezetést. S hogy ne legyen vége a csodálkozásnak, arról Chuck tett, amikor a második szettben - egy szép kört produkálva - 104-ről megszerezte a vezetést. Utána sem dobott rosszul, csak kissé meggyűlt a baja a kerekítőkkel, Justin pedig köszönte szépen az esélyt, és 54-ről egyenlített. Norris három nyílból sem tudott beszállni az első körökben, míg Pipe hibátlanul dobta a dupla beszállókat. Ennek, valamint a jókor elhelyezett 100+-os köreinek köszönhetően hamar kiszállóra került, és ha már ott volt, akkor 40-ről könnyen meg is oldotta a feladatot, így már a meccsért dobhatott. Ám Norrist sem cukorból faragták. Először egy 160-100-140-es kört oldott meg 101-ről, majd egy 160-140-99-es kombót szórt ki 102-ről, így döntetlenre mentette a találkozót. A döntő szettet is Chuck kezdte jobban, aki ki tudta használni Pipe hibáját, és egy 160-al kezdve hozta is a játékot (8-ról), s hogy ez ne legyen elég, a következő kört is 160-al kezdte. Pipe hiába szórt 180-at és 140-et is, a játékot ismét Norris hozta, ezúttal 25-ről megoldva. Pipe ugyan tudott még egy kicsit kozmetikázni az eredményen, de a végső szó ismét Chuck-é lett, aki a negyedik leget 81-ről, bullal befejezve oldotta meg, ezzel pedig 2-1 arányú győzelemmel nyitotta a Grand Prix-t. Bár az átlagok nem voltak kiemelkedőek, de ettől még egy egész élvezhető meccset láthattunk.
Titkon reménykedtem abban, hogy a Darren Webster - Joe Cullen kettős összecsapása kicsivel nagyobb iramot (és talán nagyobb átlagokat) hoz majd, Hál'istennek, nem kellett csalódnom, mivel kedvenc építőmunkásunk nagyon hamar rövidre zárta az első szettet. Egy brék az elején (25-ről), egy meg a végén (68-ról), közte meg a saját kezdés 40-ről, így hamar villant is az egyes szám Webster neve mellett. A második szettet a Rocksztár kezdte jobban, 60-ról vitte is az első gémet, ám Webster gyorsan egyenlített egy 100-as outtal. Sőt, a vezetést is átvette, majd a negyedik legben 136-ról a meccsért dobott, ám a 36 nem jött, Cullen pedig duplán is büntetett, mert nemcsak egyenlített, hanem a döntő leget is behúzta, így itt is jöhetett a harmadik. Ezt pedig újfent Cullen kezdte jobban, aki 18-ról megszerezte a vezetést, amit Webster 40-ről kiszállva kiegyenlített. Cullen ekkor egy jó kört szórva 16-ról újra magához ragadta az előnyt, ám Webstert nem tudta leszakítani, aki ugyan egy kicsit megküzdött a D5-tel, de végül csak bedobta, így jöhetett a döntő játék. Fortuna pedig ezúttal a fiatal angol mellé állt, aki végül 32-ről kiszállva tett pontot a meccs végére, és lépte át elsőként a 90-es átlagot ezen az estén. Ketten együtt tíz darab 180-ast hajítottak, amiből hatot Cullen, négyet pedig Webster jegyzett.
A villámként berobbanó Rob Cross, valamint a rutinos róka, Steve Beaton összecsapásával folytatódott az első nap programja, ahol már talán jobb átlagokkal fognak operálni a résztvevő felek, mint az első két találkozón. A Bronz Adonisz pedig álomkezdést produkált: az első leget saját pályáról hozta 93-ról, majd hátsó pályáról brékelte Crosst egy 40-es outtal (kellett persze ehhez a D3-ra való rontás is), utána pedig ismét saját kezdését húzta be 42-ről, így villámgyorsan 1-0 lett az állás Beaton javára. A második szettet is a rutinos angol kezdte jól, hiszen rögvest hátsó pályáról jött egy újabb brék (32-ről). Cross számára ekkor villant fel a fény, és egy szép kört produkálva 59-ről eltüntette a (brék)hátrányt, sőt a vezetést is át tudta venni egy 32-es kiszállóval. Ám ezen az estén ez volt az utolsó villanása. Beaton ugyanis először 42-ről egalizált, majd egy 45-140-180-77-es kör végén az 59-es kiszállót is megdobta, így 2-0-ás sikerével elütötte az "ifjú" angolt a további küzdelmektől. Ez a meccs sem az átlagairól marad meg, az tuti. Az egyetlen értékelhető különbség csupán a kiszállók között volt...vastagon Steve Beaton javára.
A 2015-ös WGP-bajnok Robert Thornton és a belga Kim Huybrechts mérkőzése volt a soron következő az este során, amit a németalföldi indított jobban, első körben a masszív tömegeinek köszönhetően. Elsőként hozta a saját kezdését 40-ről, majd hátsó pályán brékelte a Tövist egy 76-os kiszállóval, aztán egy 25-ös kiszállóval összesítésben is megszerezte a vezetést. Thornton ekkor kezdett magához térni, és talán el is kezdett úgy játszani, ahogy azt egy Grand Prix győztestől elvárhatjuk. Noha a második szett elején elsőre behibázta a 20-as kiszállót, szerencséjére a Hurrikán sem tudott 12-ről outolni, így másodszorra már nem hibázott. Ezután egy kicsit masszívabb kört hajítva (még egy maximumot is feljegyezhettünk benne) tudott 14-ről kiszállni, ezzel duplázva meg előnyét. Kim itt még tudott szépíteni egy 16-os csekkel, de végül egyenlíteni már nem sikerült neki, mivel Thorn 20-ról kiszállt, ezzel pedig egyenlő lett az állás a szettek tekintetében. Robert barátunk pedig ezen felbátorodva a harmadik szettben is magához ragadta a kezdeményezést, és előbb egy 64-es, majd egy 157-es kiszállót produkálva máris elhúzott 2-0-ra. Ám korai volt az öröm, ugyanis a belga hátsó pályáról ellopta Thornton kezdését, akiben ez annyira bent maradt, hogy kilenc nyilat hajigált el a duplára (és nullára), mire pedig 40-el be tudott szállni, arra a belga már 72 ponton volt, amit meg is oldott, így jöhetett a döntő. A skót pedig pokoli mákos volt ezen az estén, mert - valljuk be - a szerencse ezúttal az ő pártjára állt, amikor 170-ről 40-et hagyott magának, a belga pedig 218-ról 38-at. Thorn harmadik nyila végül megtalálta az utat a duplába, ezzel pedig továbbjutott a következő körbe.
Hamar kétleges előnyre tett szert az ausztrál Kyle Anderson a Raymond van Barneveld elleni találkozó elején. Elsőre 103-ról, majd 49-ről nullázta a hollandot, aki ezután sebességet váltott, és zsinórban három leget nyerve (60-ról, 4-ról és 40-ről kiszállva) megfordította a szettet, így Barney mehetett előnnyel a szünetre. A szünet után is a holland játékos kezdte meg a játékot első pályáról, amit végül 76-ról hozni is tudott, így megvolt a vezetés. Az ozzie viszont nem hagyta magát, hanem egy masszív kör után beszórta a második 100+-os kiszállóját (102). Barney ekkor egy 56-140-100-165-ös kört produkálva 40-ről szerezte meg újra az előnyt, amit Anderson 56-ról tudott egalizálni. Barneveld azonban a végére tartogatta a poént egy 100-as kiszálló képében, amellyel az ausszi minden esélye szertefoszlott a folytatást illetően. Joe Cullen után Barney lett a második, aki túllépte a 90-es átlagot az estén.
S ha már Dublinban vagyunk, kinek szólt persze a legnagyobb ováció a játékosok közül? Természetesen kinek, ha nem Daryl Gurney-nek, aki ugyan északír, de szerintem ez a kis különbség ilyenkor nem oszt, nem szoroz. S ha már itt van, akkor jól be is kezdett a kétszeres világbajnok, Adrian Lewis ellenében. Az első gémet 32-ről vitte, a másodikat egy parádés 132-es kiszállóról (Bull, Bull, D16) oldotta meg, a harmadikat pedig - hosszú kiszállócsata után - 16-ról húzta be, ami a vezetést is jelentette neki egyben. Jackpot igyekezett mindent megtenni az egyenlítésért, így a második szett elején hamar magához ragadta az előnyt egy 96-os outtal, ám Superchin is jó körön volt éppen, és nagyon hamar egalizált is, egy 40-es kiszállót megoldva. Lewis-t azonban nem tudta kizökkenteni a ritmusból, aminek eredményeképpen az angol játékos egy gyönyörű 124-es kiszállót (T20, 14, Bull) dobva újra vezetést szerzett. Az északír azonban maga mögött tudhatta a közönséget is, így rájuk támaszkodva újra erőre kapott, és végül egy hosszú leg végén 12-ről kiegyenlített. A végszót viszont Aidy mondta ki ebben a szettben, amelyet végül - egy 97-es csekkel - 3-2 arányban az angol nyert meg, így pedig itt is jöhetett a döntő játék. Ez a játék pedig ismételten csak az északír játékosról szólt, aki - talán nem túlzás állítani - élete játékát nyújtotta ebben a körben. Köszönhetően a masszív 100 feletti köröknek, hamar 2-0-ás vezetésre tett szert, ezt pedig Lewis nem tudta lereagálni. Gurney pedig 18-ról befejezte a harmadik játékot, amivel valósággal felrobbantotta a nézőteret. Győzelmével Superchin továbblépett a következő körbe, ahol Joe Cullen vár majd rá, 90,09-es átlagával pedig harmadik játékosként lépte át a 90-es határt.
Egy biztos volt a következő mérkőzés kezdetekor: "Big John" Henderson nem feltett kézzel megy neki a Michael van Gerwen elleni ütközetnek. És ezt az első szettben fényesen bizonyította is nekünk a szelíd óriás. Amíg MvG a beszállókkal küszködött, addig Hendo szép csendben elhozta az első két leget, és magabiztos vezetésre tett szert. A holland azonban játszi könnyedséggel le is dolgozta a hátrányt, így hamar 2-2-t mutatott az eredményjelző. Hendo azonban jobban koncentrált az első szett végén, így 43-ról kiszállva meg is szerezte a vezetést. A holland világelső és kétszeres világbajnok azonban gyorsan tisztázta az erőviszonyokat és egy viszonylag gyors második szett végén máris egált mutatott a kijelző. Sorrendben egy 16, 13 és egy 18 nyilas körrel abszolválta MvG a másodikat. A harmadik szettet megint Henderson kezdte jól, aki egy elég masszív kört (120-100-100-100-61) zárt le végül dupla 20-szal, amit a holland azonnal meg is kontrázott egy 14 nyilas körrel (116-180-140-25-40-csekk). Ám Hendo nem rémült meg, hanem folytatva az addig jól megszokott rendszert, ismét magához ragadta a kezdeményezést, és végül 71 pontról újra vezetést szerzett. Viszont a negyedik legben kétszer is rontott a duplára, így csak nyolcadik nyílra tudott beszállni. Utána pedig hiába dobott kétszer is 140-et, a holland 36-ról kiszállt, és döntőre mentette a találkozót. S mint kiderült, ez volt MvG utolsó legje a dublini tornán. Hiába dobta a masszív 96-okat a holland világelső, Hendo összeszedte magát, és egy 120-140-60-42-87-es kör végére tett pontot egy 52-es kiszállóval, amivel nemcsak a szettet, hanem a mérkőzést is megnyerte, és - kapaszkodjatok meg - kiejtette a címvédő világelsőt a dublini tornáról!!!
Dave Chisnall valamint Jelle Klaasen mérkőzése zárta le a vasárnapi estét, és nyitotta meg a hétfő hajnalt a World Grand Prix első napján. Chizzy pedig nem akart rossz "vendéglátónak" bizonyulni, így az első szettben kétszer is átadta a vezetést Klaasen-nek, de a végén mégis ő nevetett, amikor 3-2-re behúzta az első szettet, többek között egy 101-es outtal. A második szettben pedig már nem is engedte levegőhöz jutni Klaasent. Az elsőt 104-ről, a másodikat 40-ről, a harmadikat pedig 105-ről oldotta meg Chizzy, amivel nagyon simán verte holland ellenfelét 2-0 arányban, megdobva a nap abszolút legnagyobb (101,1-es) átlagát, ami mellé 100%-os kiszállózás, valamint hat darab 180-as is társult. Méltó befejezése volt ez a meccs az első napnak.
Ennyit most, de holnap (azaz már hétfőn) újabb nyolc találkozóval folytatódik tovább a versengés. A következő párosok csapnak össze egymással, közép-európai idő szerint este 20:30-as kezdéssel:
Benito van de Pas - Cristo Reyes
Mervyn King - Ronny Huybrechts
Steve West - James Wade
Simon Whitlock - Christian Kist
Mensur Suljovic - Ian White
Michael Smith - Gerwyn Price
Mark Webster - Richard North
Peter Wright - Stephen Bunting
Tartsatok velünk hétfőn is!
