Rob Cross - jó lesz, hogy ha megjegyezzük ezt a nevet, mivel ő lett a nyolcadik játékos, akinek neve felkerült a Sid Waddel-trófea tulajdonosai közé. Ezen az estén még a tizenhatszoros világbajnok, Phil "The Power" Taylor sem tudott ezen a fiatal angolon fogást találni, aki teljesen megérdemelten szerezte meg villámkarrierjének első világbajnoki címét, miután 7-2 arányban legyőzte a sportág Legendáját az immáron 2018-ban megrendezett vb-döntőben. Természetesen oldalunk a finálé minden mozzanatát nyomon követte, és most meg is osztja a kedves Olvasókkal...
A két finalista a döntő előtt természetesen megosztotta velünk azokat a gondolatait, amelyek kavarogtak bennük. Nézzük, ki hogyan várta a ma estét.
PHIL TAYLOR (ENG):
"Hogy őszinte legyek, olyan ez most, mintha itt se lennék. Mintha csak a lottón nyertem volna. Nem gondoltam, hogy legyőzöm Gary-t (Gary Anderson) a negyeddöntőben, aztán meg ahogy Jamie (Jamie Lewis) játszott ellenem az elődöntőben, elég könnyen 4-0 is lehetett volna a javára. Kicsit olyan ez, mint a 2008-as döntő, ahol John Part verte Kirk Shepherd-öt. Hatalmas meccs lesz, és szerencsére volt egy napom, hogy pihenjek. Kicsit elfáradtam, hiszen két meccsen is komoly nyomás volt rajtam, szóval örültem, hogy volt egy nyugodt napom. Nem gyakorolok, csak pihenek és készülök a döntőre. Minden erőmre szükség van, mert ez tényleg nehéz meccs lesz. Még mindig rendben vagyok, de tudok még ennél is jobban játszani."
ROB CROSS (ENG):
"Phil már a Grand Slam-en mondta nekem, hogy: 'Te meg én a döntőben'...most pedig valóra vált az álom. Számomra ő az abszolút kedvenc, egy domináns játékos, aki biztos, hogy valami különleges dologgal készül majd. Ám én - mint ahogy eddig is - a saját játékomat fogom játszani, és teszem, amit tennem kell, hogy megnyerjem a találkozót. Elképesztő ez az egész. Soha nem gondoltam volna, hogy ide kerülök, mert csak egy egyszerű fiú vagyok, de hiszek a képességeimben és abban, hogy még sokáig juthatok. Ám aki azt mondja, hogy senki más sem érhet el ide, annak most itt van a példa, hogy meg lehet tenni, mert minden lehetséges. A lényeg, hogy fejben ott legyek, és a játékomra figyeljek, mert csak egy mérkőzés választ el a világbajnoki címtől, és ez csodálatos dolog."
Ezek után nézzük, hogy mi is történt a döntőben. A történeti hűség miatt szettről szettre követjük nyomon a találkozó alakulását, amit szünetenként statisztikákkal is bővíteni fogunk.
Néhány statisztikai adat a döntő előtt a két játékos világbajnoki szerepléséről:
2018 WILLIAM HILL PDC DARTS-VILÁGBAJNOKSÁG - A DÖNTŐ:
PHIL TAYLOR (ENG) - ROB CROSS (ENG): 2-7 (1-3; 1-3; 0-3; 3-0; 0-3; 1-3; 1-3; 3-0; 0-3)
SZETTRŐL SZETTRE:
1. SZETT:
Rob Cross nyerte meg a bullra dobást, így ő indíthatta útjára elsőként nyilait - George Noble játékvezető jelzésére - a 2018-as vb-döntőn. Mindkét játékos jól szórta a tömegeket, de Cross magabiztosan hozta egy tizennégy nyilas körrel a saját kezdését. A második legben a Legenda hamar a kezébe ragadta a marsallbotot és egy huszáros vágással egyenlített is - szintén egy tizennégy nyilas körrel (hozzátéve, hogy Crossnak két nyila is kipattant a táblából egy T20 után). A harmadik legben született meg a mérkőzés első maximuma, amit Voltage dobott meg, ám Taylor nagyon jól tartotta a sebességet. Cross azonban beszórt még egy 180-at, ami után már nem volt nehéz 58-ról megoldania a feladatát, ezzel pedig újra nála volt az előny. A negyedik legben Taylor is megdobta első 180-át, amivel előnyt tudott kicsikarni, de Cross egy 171-es körrel utolérte. Taylor nem tudott élni a 36-os kiszállóval, így Rob 47-ről brékelte az Erőt, és megszerezte a vezetést.
2. SZETT:
Phil Taylor rögvest egy 177-es körrel indította a második szettet, amit mindenképpen hoznia kellett, hogy ne kerüljön nagyobb hátrányba. Cross azonban ihletett formában játszott, és kilenc nyíl eldobása után már kiszállón volt, ám nem sikerült a 32-őt kidobnia. Taylornak sem jött a D20, így végül Cross egy D16-os brékkel kezdte ezt a szettet. Voltage ezután sem állt le, kíméletlenül szórta a 100+-os köröket, míg Taylor igyekezett a nyomában maradni. A tarkopasz angol végül egy tizenöt nyilas körrel hozta a saját kezdését, így máris kétleges előnyben volt. Taylor próbálta összeszedni magát, amit egy tizennégy nyilas brékkel nyomatékosított is, egyre csökkentve ezzel a hátrányt. A negyedik leg fej-fej melletti csatát hozott, amelyben Taylor ért le először kiszállóra egy 140-180-as kör után, ám Voltage kidobta a 167-es outot, ezzel pedig már 2-0 volt a javára.
3. SZETT:
Rob Cross úgy kezdte ezt a szettet, ahogy az előzőt abbahagyta. Az első leget egy tizenhat nyilas körrel abszolválta, majd a másodikat egy 180-139-130-as kombóval folytatta, amivel már le is dobta magát 52-re. Taylor igyekezett utolérni a fiatal angolt, de Cross két tűből megoldotta a brékes kiszállót, így máris kettő volt oda. A Legenda küzdött, harcolt és egy pillanatig sem látszott rajta, hogy ellazulná a meccset, ám Cross nagyon durván tolta, és egy 153-as csekkel pontot is tett a szett végére.
4. SZETT:
Itt most nem tartottak szünetet, így rögvest folytatódott is tovább a küzdelem. Voltage továbbra is elementárisan dobott, és mindig jókor jött neki a maximum is. Ám most Taylor tudott egy 151-es kiszállót klasszis módjára megoldani, amivel meg is szerezte a vezetést, sőt még a második leget is jól kezdte (egy 140-es körrel), ám Cross-t nem lehetett kizökkenteni a ritmusból, aki ugyan megint előbb ért kiszállóra. Taylor azonban egy 174-es körrel előnyösebb helyzetbe került, és 50 pontról már nem is hibázott. Cross pedig már lélekben a következő szettre hangolódhatott, mivel Taylor ezt a játékot nullára hozta le, ezzel pedig összesítésben szépíteni is tudott.
5. SZETT:
Bár Cross kezdte jobban a szettet, Taylor azonban rögvest odavágott egy 180-at...aztán még egyet is. Aztán jött még egy tripla 20, majd a tripla 19, ám a kilencedik sajnos a drót rossz oldalán csapódott, így nem lett meg a perfekt leg. Sőt, még a leg sem lett meg, mivel Cross 83-ról könyörtelenül kiszállt, így nála volt az előny, amit aztán egy tizenegy nyilas brékkel rögvest meg is duplázott (hiába szórta Taylor is a nagy köröket, meg a 180-akat). A kopasz villanyszerelő nagyon durván játszott, kihasználta az adandó lehetőségeket, s amikor Taylor nem tudott 153-ról kiszállni, Cross 25-ről könnyedén abszolválta a leget, ezzel pedig a szettet is.
6. SZETT:
Kirk Bevins játékvezető vette át George Noble helyét ettől a szettől kezdve, ám más változásról igazából nem tudtunk beszámolni. Voltage a szett elején gyorsan megoldott egy bréket, majd kihasználta, hogy Taylornak nem jöttek a triplák, és behúzta a saját kezdését is, így máris 2-0 volt a javára. A Legenda azonban továbbra is harcolt, és egy 123-as outtal ismét sikerült közelebb kerülnie ellenfeléhez. Ám hiába a támogatás a nézőtérről, Cross továbbra is megállíthatatlanul ontotta a magas köröket, és végül 84-ről megoldotta a saját kezdését, ezzel pedig a ez a szett is az övé lett.
7. SZETT:
Most sem tartottak szünetet a felek, így Crossnak nem volt ideje kijönni a jól bevált ritmusból. Ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy rögvest be is húzta a kezdését, ezzel szerezve meg a vezetést. Ám Taylor most nem bízta a véletlenre a dolgokat, és egy tizenhárom nyilas körrel azonnal egyenlített is. A fiatal angol azonban továbbra is nagyon jól szórta a tömeget, és mire Taylor kiszállóra ért, arra ő már ki is dobta a 32-őt, ezzel pedig ismét lépéselőnybe került. S ha már lépéselőnybe került, akkor ki is használta, hogy Taylor nem tudta megdobni a 161-es kiszállót (az a fránya kisbull). Cross 93-ről kiszállva bűntette a kihagyott ziccert, ezzel pedig egy szettre került élete első világbajnoki címétől.
8. SZETT:
A szünet ezúttal kicsit jó hatással volt Taylorra, aki először 47-ről hozta a saját kezdését, majd sikerült egy tizenkét nyilas bréket is összehoznia a jó napot kifogó Cross ellen. Voltage ugyan jól dobált ebben a szettben is, de ő már újfent a saját kezdésére összpontosíthatott, mivel Taylor a harmadik leget is behúzta, így kozmetikázva tovább az összesített eredményt 6-2-re.
9. SZETT:
Rob Cross kezdte meg a kilencedik szettet, amit egy tizenhárom nyilas körrel abszolvált is, megszerezve ezzel a vezetést. S bizony itt már nagyon jól lehetett látni azt, hogy Taylor egyre inkább fárad, míg Voltage kegyetlenül szórta a magas tömegeket (140-177-134), aminek köszönhetően brékelte is Taylort, és így már csak egy leg választotta el őt az első vb-címétől. S noha csak 59-cel kezdte a saját körét, két 100+-os körrel gyorsan korrigálta a körét, s noha Taylor is ott volt a topon, mert kilenc nyílból 50-re dobta le magát, Rob Cross odaállt a 140-hez, és egy T18, T18, D16 kombóval teljesítve történelmet írt az AllyPally színpadán. Az ember, aki alig egy év alatt került elő az ismeretlenségből, az most világbajnokként ünnepelhet a Szentély színpadán. Phil Taylor pedig egy második hellyel a tarsolyában vonulhat vissza az aktív versenyzéstől. Rob Cross pedig nagyon sportszerű gesztusról tett tanúbizonyságot azzal, hogy átadta Phil Taylor-nak a Sid Waddel-trófeát, hogy még utoljára a magasba emelhesse azt.
Íme, a mérkőzés végső statisztikája (s azt kell mondjam: soha rosszabb vb-döntőt ne lássunk, mint amilyen ez volt):
Így ért véget tehát egy közel harmincéves karrier, és így született egy új sztár a PDC-ben. Ez az este bizonyosan emlékezetes marad, s erre biztosan nem kell nagy értékű fogadásokat kötni. Azt hiszem, ennél jobban nem is kezdődhetett volna a 2018-as esztendő a dartskedvelők számára. Köszönjük, Phil!!! Köszönjük, Rob!!! Köszönjük, London!!!
