Nincs olyan szakasza a világbajnokságnak, hogy ne szülessen valami orbitális nagy meglepetés. Péntek estére is jutott egy. Michael Smith és Dave Chisnall sima sikere után robbant a bomba, Luke Humphries legyőzte az aktuális világbajnokot, Rob Crosst, egy újabb szintet lépett a professzionális darts.

Nyolcaddöntők

Ryan Serle-Michael Smith 1-4 (1-3, 2-3, 0-3, 3-2, 2-3)

Michael Smith gyakorlatilag legről legre morzsolta fel ellenfelét, aki így is jó teljesítményt nyújtott, hiszen Serle 90 alatt csak egyetlen szettet hozott. Az első, mondjuk úgy az ismerkedésé volt, hiszen szépen 95 környékén voltak mind a ketten, Smith pedig hozta, amit a papírforma, meg a közvélemény is elvárt tőle. A másodikban Serle egy ragyogó 104-es kiszállóval már 2-0-ra vezetett, Smith azonban fordítani tudott és egy 130-as kiszállóval nyerte a meccset. A harmadik volt a csúcs, Smith-nek két 11 nyilas legje is volt, 121,86-ot mutatott az átlaga (Serle-nek 114,55 volt), 3/3-as kiszállója és három sima leg. A negyedikben Smith megint száz feletti (126-os) kiszállózása következett, de Serle nyert végre egy szettet. Az ötödik szett megint Serle-nek indult jobban, megint 2-0-ra vezetett, de ezt is elbukta, Smith pedig 105-ös kiszállóról fejezte be a meccset.

Jamie Lewis-Dave Chisnall 0-4 (2-3, 1-3, 2-3, 1-3)

Csak ránézésre volt ekkora különbség a meccsen. Lewis igyekezett, mindketten elég sok kiszállót rontottak el, de az átlaguk közel járt egymáshoz, öt egységgel volt csak jobb Chisnall, aki mind a négy legét elég nagy csatában tudta csak hozni. Az elejét még mind a ketten kifogástalan kiszállózással hozták, Lewis egyszer 118-ról és 2-0-ról bukta el. A döntő leg 10 nyilas volt. A másodikban is jól értek le, Chizzy a végén 14 nyilassal nyerte, de volt neki 11 is. A harmadik rossz kiszállózásról szólt, hiszen ketten együtt összesen 27 nyilat dobtak mellé, Chisnall-nak 3/21 volt ekkor a mérlege és a 90-es átlagot egyikük sem érte el. A végére némileg feljavultak, Chizzy 2-0-ra is vezetett és behúzta a leget. Ez ma így sikerült, de a továbbjutás megvan.

Rob Cross-Luke Humphries 2-4 (3-0, 3-2, 1-3, 1-3, 1-3, 2-3)

Sok féle vélekedés volt arról, ki lehet a világbajnokság legnagyobb meglepetése. Napról napra überelték egymást felül a fiatal játékosok, Humphries pedig megcsinálta az egyik legnehezebbet, kiverte a tavaly Phil Taylort legyőző Rob Crosst felborítva ezzel teljesen a papírformát. Pedig a meccs nem úgy festett, hogy ez lesz a vége, 2-0-ról jött a bravúr. Az első szettben Cross-nak 107-es kiszállója, 13 nyilas legje is volt. A másodikban a világbajnok 0-1-ről és 1-2-ről állt fel, de Humphries egy 13 nyilassal már megmutatta erejét. Innentől kezdve viszont betarolta a ellenfelét.

106,47, 94,67, 101,47, 102,74. Ez volt az utolsó négy szettben Humphries átlaga. Fantasztikusan játszott, Cross pedig csak követni tudta. Humphries egy 115-ös kiszállóval szépített. Aztán egy 114-est is dobott és újabb 3-1-gyel már 2-2-re álltak összesítésben. Igyekezett Cross és a lélektanilag nagyon fontos ötödik legben nem mentek a kiszállói, csak 25 százalékra volt képes. Elbukta és meg egyszer nagyon nekiment, 2-0-ra vezetett a hatodik szettben, de jött egy 11, majd egy 14 nyilas Humphriestől és máris ott állt a pokol tornácán a világbajnok. Humphries 14-re ment le, Cross pedig 121-ről egy egyessel nyitott, aztán egy 19 és egy 4 következett. Mi ez, ha nem görcs. Humphries nem remegett meg, elsőre kivágta a D7-et és kiverte a világbajnokot. Most lehet csak igazán sajnálni, hogy Michael van Gerwen és Gary Anderson egy ágra került.