A tegnapi Gurney, Aspinall és Wright, illetve King, van Gerwen és Hughes remek teljesítménye után folytatódott a verseny. Immár a tét a legjobb tizenhatba kerülés volt. Nem semmi párosítások születtek, és ezek közül szerencsére lettek jó meccsek is. Sőt, született egy újabb tv-s tökéletes leg is.
A ma délutánt Gerwyn Price és Keegan Brown nyitották. Bár ez mondjuk túlzás, hiszen nagyon hamar vége is lett. Történt ugyanis, hogy Brown 88-as átlaga semmire nem volt elég. Vagyis csak két elrontott duplához. Price ezzel szemben egy laza 95 körüli átlagot tolt és hozzá 54% feletti kiszállózást. A vége 6-0.
A kisteremben "Big" John Henderson és Simon Whitlock feszült egymásnak. Whitlock vezetett 1-0-ra, aztán két leget a skót csípett el. Jött egy ausztrál egyenlítés, de utána három leg zsinórban Hendersoné lett. Volt közte tizennégy és tizenkét nyilas is. Ekkor még feljött Whitlock 5-3-re, de a kilencedik legben Big John fogta magát és 156 pontról kiszállt és 6-3 arányban nyert.
James Wade sem sokat vacakolt Ricky Evans ellen. Evans egy hat körössel megszerezte a vezetést, de utána Wade jött egy kiváló 14-12-14-14 nyilas sorozattal. Evans nagyjából csak pislogott mint hal a szatyorban. A szünet után sem változott semmi, Wade sima 6-1-es sikert ért el, 96os átlaga tíz ponttal volt jobb mint amit ellenfele dobott.
Ryan Meikle megcsinálta a nap nagy mentését. Történt ugyanis, hogy ellenfele Darius Labanauskas 3-0-ra elment, mégpedig csupa hat köröst dobva. Meikle itt még csak a rontott kiszállóival tűnt fel. A szerencse forgandó, a következő három legben Darius esett vissza és lett egál. Meikle 130-as kiszállója megérdemel egy elismerő csettintést. Első pályáról lement négy leg és jött a döntő leg. Itt egy tizennyolc nyilas is elég volt az angolnak aki úgy nyert, hogy csak 86.97-es átlagot dobott. Darius pedig 95 felett járt.
Mensur Suljovic és Danny Noppert mérkőzése sokáig úgy nézett ki, hogy sima lesz mint az első két nagyszínpados meccs. Mensur két hat köröse után jött az első Noppert nyert leg, de aztán újabb két leg lett Mensuré. A szünet után 5-2-re módosult az állás, amikor is Noppert elkezdett játszani: 12-14-14 nyilasokkal kiegyenlített. A döntő legben a holland bullra dobhatott a meccsért, de csak 25 lett belőle. Mensur pedig ezt kihasználta és 6-5-re győzött.
Eközben a kisteremben a torna legjobb meccsét hozta össze Stephen Bunting és José de Sousa. Bunting öt körösére, Sousa ugyanilyennel felelt, igaz Bunting dobhatott a legért. Aztán az angol megint dobott egy öt köröst, a portugál pedig megint visszadobta ezt. Bunting nem esett vissza, jött megint két öt körös, aztán egy hat körös és így 5-2-re ment. Bőven 100 felett jártak a felek ekkor. A portugál egy tizennégy nyilassal szépített, de a kilencedik leg megint Buntingé lett aki 6-3-al ment tovább. Az angol 104-es, a portugál 102-es átlagot dobott. Ami érdekes: Bunting tizenhat nyilat rontott duplára, de Sousa tizenkettőt.
A következő nagyszínpados meccs a Luke Woodhouse - Gabriel Clemens meccs volt. Az angol álomszerűen kezdett, elvitte az első két leget, a másodikat tizenkét nyílból méghozzá. Ezután viszont jött egy rövidzárlat tőle és ez 2-2-es állást eredményezett. Pedig akár 4-0 is lehetett volna. Három Clemens öt körös után még tovább mélyültek Woodhouse gondjai. És ezek a gondok nem múltak el, Clemens 6-3-ra nyert. Woodhouse 92-es átlaga nem rossz, de az öt kihagyott dupla soknak bizonyult, mivel Clemens 54%-al dobta a kiszállókat.
A belső részen egy Ian White - Vincent van der Voort rangadót rendeztek, aminek vitán felül a főszínpadon lett volna a helye. Vincent szerzett vezetést, White hibáit kihasználva, de utána a holland elbukott zsinórban négy leget. Vagyis White nyert négyet, hiszen jól játszott, két négy köröst és egy tizennégy nyilast is dobott. Szépen összeszedte magát a holland, előbb egy tizenhárom majd egy tizenkét nyilast dobott és feljött 4-3-ra. Majd miután White nem szállt ki 110-ről a holland egalizált. A következő két leg első pályás hat körösöket hozott, és így jött a döntő leg. Itt van der Voort a D11-el meccset nyerhetett volna, de nem találta el. White ezzel szemben tizenötödik nyilával kiszállt. White 94,2-es átlaggal zárt, van der Voort 94 fölé jutott. Amit a holland bánhat az a 38%-os kiszállózás, mert ezen ment el a meccs. White ugyanis 46% fölé ért.
A nap legnagyobb rangadóját Michael van Gerwen és Adrian Lewis játszotta. Némileg nehézkesen indult be a parti, Lewis egy hét körössel szerzett vezetést hátsó pályáról. Ezt egy öt körössel egalizálta van Gerwen. Két újabb break után 2-2-re álltak a felek, de a harmadik breakjét is megcsinálta a holland és 3-2-es előnnyel mehetett pihenni. Két öt köröst dobtak ekkor a felek első pályáról, aztán jött a nyolcadik leg. Ezt pedig van Gerwen így oldotta meg: 180-177-144. Bingó. 9 nyilas. Ettől érdekes mód Lewis jött lendületbe és két öt körössel kiegyenlített. Ám amikor kellett a holland megrázta magát és elhozta a döntő leget. Kiváló meccs volt!
A "B helyszín" következő meccse a William O'Connor - Krzysztof Ratajski mérkőzés volt. Az ír szerzett vezetést, de erre egy 11-13 nyilas kombinációt kapott a lengyeltől. A 3-1-hez is volt lehetősége a lengyelnek de hibázott, és 2-2 lett az eredmény. Ez pedig megzavarta a lengyelt és elbukott egymás után három leget, igaz a hetedik leget O'Connor tizenhárom nyílból dobta meg, ami ellen nem lehetett mit tenni. Egy szépítés összejött a lengyelnek, de aztán jött még egy öt körös az írtől és így 6-3-ra megnyerte a mérkőzést.
James Wilson és Chris Dobey mérkőzése sok szóra nem érdemes. Sajnos. Wilson tegnapi bravúrja után ma csak 81-es átlagra volt képest. Ez pedig 6-0-ás zakót ért egy rém unalmas meccsen. Dobey 94-es átlaga és mindössze három rontott duplája rendben volt. Kár, hogy ellenfél nélkül játszott.
Glen Durrant és Max Hopp meccsén a talán esélytelenebb Hopp két leges előnyhöz jutott. Igaz Durrant elég rendesen mellé dobálta a kiszállókat. Egy négy körössel jelezte Duzza, hogy itt van, de a szünetre még 3-2-es Hopp előnnyel mentek el. 4-2-es német előny után, az angol dobott három öt köröst és ezzel átvette a vezetést. Hopp még mentett döntő legre, de ott két meccsnyilat is elrontott miután Duzza is hibázott. De az angol nem engedte újra dobni a németet és így 6-5-re nyert.
Raymond van Barneveld és Joe Cullen mérkőzése is jónak tűnt elsőre, remélte az ember, hogy Cullen a jobbik arcát mutatja. Ám most sajnos ez nem jött be, az angol játékos még a 90-es átlagot sem érte el, tehát a gyengébbik oldalát tudta csak elővenni. Pedig egy tizenöt nyilassal még ő vezetett, majd 1-2 után sikerült 3-2-re fordítania. De aztán nem tudott már leget nyerni, vagy elrontotta a kiszállót, vagy le sem ért odáig. A vége 6-3-as van Barneveld győzelem.
Mervyn King és Dave Chisnall szégyen szemre a kisebb helyszínre szorultak. Pedig náluk borítékolható volt a jó meccs. És ez most összejött. King ugyan csak egy hat körössel kezdett, de erre Chisnall egy négy köröst dobott. Ez tetszett Kingnek és ő is dobott egyet. 3-2-es King előnynél jött egy tizenöt nyilas break Kingtől, majd pedig az 5-2-es vezetés is meglett neki. De nem adta meg magát Chisnall, feljött 5-4-re, ráadásul egy négy köröst is dobott 136-os kiszállóval. A tizedik legben King nem viccelt, odatette magát és tizennégy nyílból behúzta, ez pedig 6-4-es sikert hozott számára.
Jamie Hughes és Rob Cross érkeztek a fő színpadra. Ha már ott voltak akkor rittyentettek egy remek mérkőzést. Rögtön az elején két hátsó pályáról nyert öt körössel indítottak, majd két első pályás hat körös született. Ekkor Hughes dobott egy négy köröst, amire Cross válaszul dobott egy 106-os kiszállót. Ettől Cross lendületbe került és dobott két öt köröst és 5-3-as előnybe került. Hughes szépített egy tizenhárom nyilassal, de a végén Cross örülhetett egy újabb öt körös után. Pazar meccs volt!
Zárásként Michael Smith és Brendan Dolan játszott egymással. Egy olyan meccset ami egy pubban marha jó lett volna. Egy megyei liga fordulóban dicséretes lett volna. De itt.. Dolan 79,24-es átlagot és 33%-os kiszállózást hozott össze. Smith 84,82-es átlagot és 28,57%-os kiszállót. Ez nem volt méltó a két játékoshoz.
