Vitathatatlan tény, hogy még a mai időszakban is meghatározó helye van a darts világában…

Nem beszélve arról, hogy nekünk, magyaroknak is nagy szerep jutott ennek a márkának az elindulásában.

Azt a tényt pedig egyenesen nem titkolhatjuk, hogy nem kevesebb, mint öt világbajnokot adott ez a márka a darts világának (ha az azóta már a Targethez szerződött Phil Taylort is beleszámoljuk).

Nevét a görög mitológia egyszarvú szárnyas lova, a Pegazus ihlette, és olyan gyorsan emelkedett ismeretsége a dartsban, mint amilyen gyorsan ez a szárnyas ló repülni tudott.

Sorozatunk második részét tehát a – kicsit miénknek is mondható - Unicorn márka bemutatásának szenteljük.

Az egész sztori Londonban indult, egy mindössze 6 fontos beruházással.

Löwy Ferencnek, vagy ahogy manapság ismerjük: Frank Löwy-nek (született 1901-ben, Budapesten – meghalt 1969-ben, Londonban), egy magyar család Londonba kivándorolt gyermekének eszébe jutott, hogy jó lenne kihasználni a darts egyre nagyobb elterjedése által adott lehetőségeket, és elkezdeni nyilakat gyártani. Ugyanis abban az időben még nem úgy volt, hogy valaki csak úgy egyszerűen megvásárolta azt a fajta nyilat, amilyet szeretett volna. Külön megvette először a testet, majd a szárat, és a tollat, ezekből pedig összerakta azt a nyilat, amiről úgy gondolta, hogy jó lesz neki.

1937-ben Löwy bemutatta az első nyílkészletét, amely az Ezüst Üstökös (Silver Comet) nevet kapta. Ez volt a legelső, precíziós szett, amit a Unicorn cég a piacra dobott. Az akkori időben ez számított a legjobbnak. Nagyon sok fogyott belőle, ez is mutatta, hogy igen jól sikerült a tervezés és a kivitelezés is, így a 2. világháború után az eredetileg másodállásnak indult üzlet nagyon fellendült, és a mai napig is a brit sportszergyártás élvonalához tartozik.

Mivel a játékosok részéről egyre nagyobb igény mutatkozott a hagyományosnál könnyebb, vagy nehezebb modellekre, az 1940-es évek végétől a nyilakat már súly szerint osztályozták és adták el.  1949-ben csak a Unicorn volt képes garantálni azt, hogy nyilait a megadott súlyhatárokon belül tartva (minimum 0,33 %-os eltéréssel) dobja a piacra. Ekkoriban még alapvetően a réz volt a nyilak alapanyaga, de ezt már próbálták ötvözni olyan fémekkel, mint pl. a nikkel, az ezüst, így próbálva meg keskenyebb testeket előállítani.

A nyilak fejlődésének történetében azonban a legnagyobb lépést a volfrámnyilak megjelenése jelentette az 1970-es években. A volfrám kétszer olyan sűrű, mint a réz, így a nyilak sokkal vékonyabbá váltak, ezáltal a játékosok jóval kisebb területre tudták összpontosítani dobásaikat, mint például a tripla 20-as mezőre. Ekkor még a mérnökként dolgozó játékosok még maguknak hegesztették és formázták meg nyilaikat. Amikor ezek a dárdák a versenyeken is megjelentek, sok játékos a Unicorn vállalattól igényelt további, személyre szabott nyílkészleteket. A vállalat pedig boldogan állította elő ezeket a limitált szériájú volfrámnyilakat, majd amikor már kellőképpen népszerűvé vált az adott típus, megkezdték a sorozatgyártását.

A következő áttörés 1975-ben következett be, amikor megjelentek a puhahegyű nyilak, hiszen ezek segítségével már olyan elektronikus táblákon is játszhattak a játékosok, melyek automatikusan rögzítették a pontszámokat. Az 1980-as évek végén alkalmaztak először titánium-volfrámot, az utóbbi években pedig még ennél ritkább fémeket is bevetettek, mint például a réniumot.

A Unicorn a kiegészítők terén is a nagyfokú precizitásra törekedik, már a kezdetek óta, ezért már 1955-ben – elsőként a gyártók között – a tollakat poliészterből kezdték gyártani, amely nagyobb fokú stabilitást adott az eldobott nyilaknak, így pontosabb célzást biztosított a használónak. A száraknál is arra fókuszáltak, hogy tökéletesen passzoljon a testhez és a tollhoz, így többféle szárat is kifejlesztettek, a műanyagtól kezdve (Gripper) a SlikStik-en keresztül a fémekből (főleg titániumból) készült szárakig, ezzel is elősegítve a nyilak egyedivé tételét.

A Unicorn ismerte fel elsőként azt, hogy játékosok támogatásával még több helyre is el tudják juttatni a márkát, így még nagyobb lehet a piac. Elsőként Tom Barrattel és Barry Twomlow-val kötöttek profi szerződést. Utóbbinak nagyon sokat köszönhettek, mivel általa még az eldugottabb helyekre is eljutottak a Unicorn által gyártott termékek, így egyre tágabb körökben kezdték használni, és ez manapság sincsen másképpen.

A Unicorn a nyilak lehetséges technikai jövőjét is látja, ezért dolgoznak együtt az újításokon a saját tulajdonukban lévő Uniboffin-nal, hogy minél precízebbé tegyék termékeiket. Mondjuk azt nem gondolom, hogy a nyilak aerodinamikai kivitelezése változni fog, de az anyagtechnológiájuk igen. A modern anyagok és gyártási módszerek felhasználási gyakorisága növekedni fog, ami ahhoz vezethet, hogy a gyártók több műanyag, illetve extra könnyű ötvözetből álló szárakat terveznek, a törzsek esetében viszont előtérben kerülnek a különleges nehézfém-ötvözetek és a high-tech bevonatok. Általánosságban elmondható, hogy a jövő inkább a valódi újításokban kereshető, nem pedig az ügyes marketingfogásokban. Elvégre a közönség egyre igényesebbé és a használt technológiákat tekintve is szakavatottabbá válik, így a játékosokat már nem lehet átverni.

S hogy kik is azok a játékosok, akik ehhez a nagyszerű csapathoz tartoznak? Következzék a Team Unicorn névsora, a teljesség igénye nélkül:

Világbajnokok:

Gary Anderson (2 vb-cím)

Raymond Van Barneveld (5 vb-cím)

John Lowe (3 vb-cím)

Bob Anderson (1 vb-cím)

További híresebb játékosok:

James Wade, Andy Hamilton, Wes Newton, Terry Jenkins, Michael Smith, Kim Huybrechts, Ian White, Jamie Caven, Keegan Brown, Ronnie Huybrechts, Aaron Monk, Joe Cullen, Chris Dobey, Kyle Anderson, Dimitri Van den Bergh, Devon Petersen, Anasztaszija Dobromiszlova… 

És persze nem utolsó sorban, aki egyetlen magyarként a Unicorn család tagja, és saját, névre szóló fegyvertárral rendelkezik: Bezzeg Nándor.

Családi vállalkozásnak indult, mindösszesen 6 fontból, és egy Magyarországról elszakadt hazánkfia ötletéből, s lám, mi lett mára belőle.

Szolgálataiért pedig Frank Löwy, 14 évvel a halála után (1983-ban) elnyerte az amerikai NSGA tiszteletét is, mivel posztumusz beválasztották a sportszergyártók dicsőséglistájára.

Legyünk hát mi is büszkék arra, hogy ez a márka egy kicsit a miénk is…