Most olyat olvastok, amit ritkán szoktatok. Kedves Árpi barátunk kielemezte, pontról pontra a mai estét. Nem egy éjszakai olvasmány, de reggel várunk benneteket valami újabb poszttal. Azért, mert szeretitek a dartsot, azért, mert szerettek róla olvasni és azért (amiért végtelenül hálásak vagyunk) szerettek minket. Mert mi is szeretünk Benneteket. Nélkületek nem tartanánk ott, ahol most. Köszönjük. Azért vagyunk, hogy legyen a dartsnak egy jó kis otthona. Szóval Árpi ezt küldi nektek, lefekvés előtt, közben és reggelre is. Emésszétek. Csók.

Most kezdjük azzal, hogy az első három meccsről nem beszélünk. Lesz erről is majd szó. A hétvégén elemzünk. A nap negyedik mérkőzését Ron Meulenkamp vívta a hazai Marko Puls ellen. Sok kérdést nem hagyott a holland, magabiztos játékkal ellépett 3-0-ra, és közben egy 107-es kiszállót is megoldott. Innen még visszakapaszkodott 3-2-re illetve 4-3-ra a német, de a végén kijött a tudáskülönbség és a meccset az esélyesebb holland húzta be 6-3 arányban, ezzel pedig idén harmadszor jutott ET állomáson a legjobb 32 közé.

David Pallett – Brendan Dolan. Újabb megjósolhatatlan meccs. Az ifjú David már megmutatta párszor oroszlánkörmeit, Dolan pedig ha elkapja a fonalat akkor bárkire veszélyes lehet. (Bár ez a fonal egyre ritkábban akad a végtelenül szimpatikus észak-ír játékos kezébe). Nem indult rosszul a meccs, kapásból hozták a kezdésüket a felek, de azután jött egy rövidzárlat Dolannél és elbukta a saját játékát. Ez pedig végzetesnek bizonyult, mert bár volt lehetősége javítani, ezekkel nem élt, és mire észbekapott már 4-1 volt az állás Pallett javára. Ugyan derekasan küzdött Brendan és visszajött a meccsbe két megnyert leggel, amikor egyenlíthetett volna a 101-es kiszálló nem jött össze. 5-3. A sors ugyan kegyes volt hozzá és kapott esélyt a szépítésre, de az sem sikerült. Pallett pedig kihasználta ellenfele hibáit és 6-3-as győzelmet aratott.

Pár éve még a BDO égisze alatt lett volna rangadó egy Robbie Green – Christian Kist találkozó. De azok az évek elmúltak most már a PDC zászlaja alatt küzdenek az Urak. Green legjobb PDC-s évét futja, bejutott a legjobb 50-be, és jelen állás szerint ott lesz év végén az Ally Pally színpadán. Kist viszont nem igazán találja a formáját egy Players Championship döntőt leszámítva túl sok sikert nem ért el idén. A mérkőzés pedig hűen leképezte a két játékos idei évét. 1-1 még szoros volt a csata, de aztán Kong nagyon rákapcsolt és elkezdte tolni a tömeget és beverni a kiszállókat. 3-2-ig még visszatornázta magát a korábbi BDO világbajnok holland, de utána esélye sem volt. Nagyon nagyot játszva 6-2-re a liverpooli Green nyerte a meccset és készülhet MvG ellen.

Előre is elnézést kéret az Eddie Dootson és a Mike Holz rajongóktól, de a két játékos olyan meccset produkált amin pestiesen szólva bealudtam. Akadtak szép számmal szektorhibát, egészen „briliáns” 30, 39, 7(!), 34, pontos körök, ipari mennyiségben kihagyott kiszállók, szóval rém rossz meccs volt. A vége 6-3 Eddie Dootson javára.

A délutáni etapot Vincent van der Voort és Peter Hudson zárta és biztosra vehető volt, hogy az előzőnél jobb meccset fognak játszani. (Mondjuk az lett volna kihívás, hogy rosszabbat hozzanak össze). Parádésan indult a meccs, Hudson egy 5 körössel nyitott, amire Vincent 12 nyilassal felelt, amit utána egy 14 nyilas breakkel illetve egy 13 nyilas saját kezdéssel fejelt meg. Hudson szépített egy újabb 5 körös játékkal, kihasználva, hogy Vincent 12 nyílból egyszer sem talált triplát. Hogy a holland kálváriája folytatódjon arról Ő maga tett mivel 40-re besokallt, Hudson pedig köszönte szépen egyenlített. Ebből a pofonból felkelt a holland óriás és megint összehozott egy 13 nyilas partit, ami után pedig hozta a saját játékát és 1 legre került a győzelemtől. Ez azonban túl nagy falat volt. A kilencedik és tizedik legben is 9 nyilat dobott el tripla nélkül, és ezzel elbukta az előnyét. A dráma azonban a végén jött, a döntő legben hiába dobott két 180at a holland, sem 41-ről, sem pedig 16-ról nem bírt kiszállni. Hudson pedig 80-ról megoldotta és nyert 6-5-re. Nagy meccs volt!

Az esti program első mérkőzésére rögtön egy testvér párharc került. A West fiúk közül Steve a magasabban rangsorolt, éppen az 50-ik a ranglistán, míg bátyja Tony csak a 162-ik helyet foglalja el. Steve esélyeshez méltóan be is húzta az első leget, igaz a D1 komoly kihívás volt neki. Aztán egy Pazar 12 nyilas kört produkált és ezzel elkezdődött a mészárlás. Vagy mondjuk úgy, hogy az ifjabbik West bekapcsolta a „Phil Taylor üzemmódot”. Szórta a triplákat, 11 és 12 nyilas kört is produkált, ezzel pedig kiütötte a bátyót. A vége 6-0, de az igazán brutális Steve átlaga ami 109,98. Amúgy Tony 93as átlaga sem rossz. Komoly erődemonstráció volt.

A második meccsre egy igazi csemege került, mivel Mark Webster játszott Mervyn Kinggel. Webster már új szerepkörbe a szakkomenntátorkodásba is belekóstolt a Champions League alatt, de most újra a tábla előtt kellett bizonyítania. És ez a bizonyítás sikerült is, hiszen minden egyes kiszálló hibát amit King elkövetett kegyetlenül megtorolt. Igaz magas kiszállók voltak, 161 vagy épp 121 de King csak magát hibáztathatja, hogy nem rakta lejjebb magát. Webster viszont rendre jó kiszállóra rakta le magát és ezeket meg is dobta. Nem is volt meglepő, hogy 5-0-ra is elhúzott. King becsületére legyen mondva, hogy nem adta fel, két leget is megnyert, közte egy 12 nyilassal. De a végén Webster örülhetett és egy bravúros 116-os kiszállóval 6-2-re alakította a végeredményt. Közel 100 pontos átlag, 66% feletti kiszállózás Mark mérlege.

Az este harmadik párosításában Chris Dobey – Ted Evetts csatát rendeztek. A darts új generációja lépett porondra, hiszen Dobey 26, míg Evetts 20 éves, tehát a jövő az övék (lehet). Az ifjoncok találkozóját Evetts kezdte jobban, 104-ről hátsó pályáról kiszállt majd behúzta a kezdését is. És ha ez nem lenne elég második 15 nyilas breakjével már 3 leges előnyre tett szert. Szegény Chris úgy érezhette, hogy egy horror filmre váltott jegyet, aminek címe lehetne a „Démoni Ötkörös” mivel Evetts megint megoldotta 15 nyíllal a leget. Ja és ezt egy 110-es kiszállóval oldotta meg. Dobey elég rendesen szétesett, az esélyét a szépítésre elpuskázta, így már 0-5 volt az állás a szemszögéből. Két becsület leg összejött neki, de a végén Evetts örülhetett aki 6-2-es győzelmével elmondhatja magáról, hogy első ET versenyén az első győzelmét is megszerezte.

Cristo Reyes – Mark Walsh. Totális homály, már ami az esélyeket illeti. Cristo képes szinte bárkit megverni, de képes a sarki fűszerestől is kikapni. Walsh pedig öreg harcos, UK Open döntős, Grand Slam elődöntős, szóval jó játékos. Igen rendesen bele is kezdtek a felek, az első legben rögtön 6 darab 100 feletti dobást produkáltak, és ez Walshnak kedvezett. A lendület nem fogyott el, jöttek a triplák rendesen mind a két féltől, de Walsh megint jobban jött ki ezekből és ellépett 3-0-ra. Ebben a percben 100 felett állt az Urak átlaga, Mark neve mellett pedig 118-as és 106-os kiszálló is szerepelt. Úgy nézett ki tükörsima meccs lesz ez is, de Cristo máshogy gondolta. Abban a percben ahogy a nafta fogyni kezdett Walsh szekeréből a spanyol rákapcsolt. Két elhibázott Walsh kiszállót rögtön büntetett a spanyol majd pedig ki is egyenlített. Három leges hátrányból állt fel tehát Reyes. De ettől Walsh megint dühbe jött mint Charlie Firpo és elvitte a következő két leget, abból egyet 12 nyílból oldott meg.  Ez a műfaj tetszett a spanyolnak aki lemásolta kétszer is, ezzel egalizált. És ahogy az lenni szokott a lélektani előnyt kihasználva Cristo megfordította a meccset, némi szerencsétlenkedés után, hiszen csak az ötödik nyíllal tudta megdobni a kiszállót. Mark Walshtól pedig McBride papa biztos megkérdezné: „Mit tettél Walsh?!”

Andy Smith – Stefan Stoyke párosítás jutott az este ötödik meccsére. Mind a ketten idén a második ET állomásukon vesznek részt, az első tornájukon az első kört sikerrel vették mindketten. A mérkőzés egy megszokott sorminta szerint indult, azaz mindenki hozta a saját kezdését. 5-6 körös partik váltogatták egymást, nem volt különösebben rossz, de jó sem a meccs. Ez így ment egészen a hatodik legig ahol Smith elvette a német kezdését. Ezzel pedig el is dőlt minden, a „Pie Man” nem engedte kicsúszni a kezéből a meccset és simán 6-2-re győzött.

A hatodik párban Rowby-John Rodriguez ellenfele Kyle Anderson volt. Mind a két versenyző már bőven bizonyította, hogy számolni kell velük a mezőnyben és, hogy képesek remek teljesítményre. Ezt igazolván Rowby-John igen erősen bekezdett, egy breakkel és egy saját kezdéssel, amik nagyban köszönhetőek annak, hogy triplát mindig talált legalább egyet. Anderson felébredt egy 12 nyilassal szépített, de ezen az estén úgy látszott csak ennyi jut neki. Rowby tolta a tömeget rendületlenül, volt egy pont amikor 110es átlagon állt. Lazán hozta a legeket, még akkor is ha pár nyilat azért elszórt kiszállókra. A vége 6-2-es osztrák győzelem, 99.38-as átlaggal. Pazar volt.

Hosszú idő után újra képernyőre került a „Művész” azaz Kevin Painter hogy megküzdjön a (számomra) kimondhatatlan nevű Yordi Meeuwissevel. A rutinos Painter nem nagyon vacakolt, 1-1 után emelte a tétet és a holland botladozásait kegyetlenül megbüntette, és máris 4-1 volt az állás. Megjegyzem Painter régi önmagát idézte a harmadik legben amit 11 nyíllal abszolvált. Meeuwisse egy leget fogott, de Painter egy újabb négy körös játékkal közel került a győzelemhez. Ez a győzelem végül a 9ik legben lett meg, amikor megoldotta a D10-et. Időnként felidézte régi önmagát a Művész Úr, aki végül 95,76-os átlagon zárt. Szüksége is lesz erre a játékra, hiszen ha nem teljesít magas szinten akkor lemarad a VB-ről. De mindentől függetlenül jó volt látni újra Kevin Paintert.

Az estet a muffin osztogatásáról elhíresült Steve Hine zárta, akinek Robert Allenstein jutott ellenfélül.Steve most is kiosztott pàr sütit, és sokàig úgy tűnt ez lesz a legizgalmasabb része a meccsnek. 2-2-es àllàsig elmentek a jàtékosok különösebb nagy durranàs nélkül, igaz a német kétszer is 5 körös jàtékotprodukàlt. Aztàn két leges is elvitt Allenstein, és innentől lett érdekes a történet. Hine előbb egyenlített majd a vezetést is megszerezte. Hogy a helyzet fokozòdjon a német kiegyenlített és jött a döntő leg. Hineeldőnthette volna a meccset de 141-rőlaztàn 76-ròl sem tudott kiszàllni, Allenstein viszont a 97-et megdobta és 6-5-re nyert.