Megismétlődött a leverkuseni finálé, azaz ismét a hollandok világelső Gömbhala és a skótok tarajos Punkja találkozott egymással a European Tour müncheni, második állomásának döntőjében, amely végül - mondhatnánk azt is akár, hogy természetesen - ugyanúgy alakult, mint az első, vagyis holland siker, és skót második hely lett az eredmény. Ám, hogy miként is jutottak el idáig a főhősök, azt megpróbáltuk nektek összefoglalni ebben a rövidnek egyáltalán nem mondható posztban. Szóval, az ET második állomásának hétfői napja következik...
A délutáni események...
A mai napon a nyolcaddöntőkkel folytatódott tovább a German Darts Grand Prix versenye, és mi tagadás nagyon jó kis találkozókkal szembesültünk, amikor megnéztük a felhozatalt. Maradjunk annyiban, hogy szép számmal voltak meglepetések, de itt-ott azért a papírforma is bejött. A németek számára mindenesetre továbbra is örömet okozott az a tény, hogy Max Hopp továbbra is versenyben maradt, bár a fél szemük biztos sírt is, mivel egy másik "németajkú" versenyzőt, Mensur Suljovićot küldött haza elég simán (legalábbis a 6-2-es végeredmény szerint), viszont ha hozzátesszük azt, hogy mind a két játékos 100 feletti átlagot termelt, és szép számmal szórták a magas tömegeket, akkor azt kell mondani, hogy mégsem lehetett azért annyira sima (bár a kiszállózás megint mást mutat, szóval tudja is eldönteni valaki), de a lényeg, hogy jó kis meccs volt. James Wade is nagyon simán győzte le Michael Smith-t, akinek csupán egy leget engedélyezett, míg Wade 60%-os kiszállót dobott és egy 100+-os outja is volt neki. Aztán jött két még simább mérkőzés, melyek közül az elsőn Joe Cullen intézte el 6-0-val a magához képest kissé indiszponáltan dobáló Steve West-et, majd Peter Wright is söprést tartott a színpadon, feledtetve magával az eddig negatív szériáját. Áldozata ezúttal az angol Alan Tabern volt.
Rob Cross kissé megizzadt a Luke Humphries elleni találkozón is (végig fej-fej mellett haladtak az urak), de végül - ha nehezen is - abszolválni tudta a mérkőzést (igaz, nem nagyon lehet büszke a 6/23-as kiszállómutatójára), így elmaradt a meglepetés. Pedig Humphries igyekezett felvenni a kesztyűt, és el is mondhatja, hogy meg tudta nehezíteni a világbajnok dolgát. Ugyanezt mondhatja el magáról Ian White is, aki a World Grand Prix győztese, azaz Daryl Gurney ellen alkotott nagyot (101,02-es átlag, három 100+-os kiszálló, két 180-as), de ez sajna csak a tisztes vereséghez volt elég. Gurney végig vezetett a találkozón, és 102-es átlagot produkálva lépett tovább az esti etapba. Oda, ahol már biztos, hogy Keegan Brown is ott lesz, bár nem hinném, hogy elégedett lehet a délutáni teljesítményével, amit Darren Webster ellen nyújtott. Bár hozzá kell tenni, hogy Demolition Man sem dobott valami jól, ami nem is bizonyult elégnek ahhoz, hogy megnyerje a meccset. Brown végül szoros csatában egy leggel bizonyult jobbnak Websternél, így ő ment tovább. A délután utolsó találkozóján a világranglista vezetője, azaz Michael van Gerwen tartott bemutatót a müncheni publikumnak, aminek ezúttal Alan Norris volt a kísérleti alanya. Norris egy becsületleget be tudott húzni, de MvG ellen sansza nem volt, a holland pedig 105,38-cal megdobta a délután legnagyobb átlagát is.
...és ami még este történt:
A táblánál James Wade és Max Hopp kettőse kezdte meg az esti felvonást, mellettük pedig Vereczkey Lajos, Bata Bogdanov Daniella, valamint Huw Ware biztosította a technikai apparátust. Természetesen a tömeg egyértelműen Hopp oldalán állt, de ez Wade-et nagyon nem zavarta, és már az elején elment 3-0-ra. A "Maximátor" ezután zsinórban két leget tudott szerezni (a másodiknál azért kellett Wade hibája is), sőt már az egyenlítés is a küszöbön állt, ám a sok felezés megbosszulta magát, Wade pedig visszaállította a kétleges előnyt, amiből a végére három lett, így James Wade lett az első, aki kvalifikálta magát az elődöntőbe.
Peter Wright is komolyan belevágott a Joe Cullen elleni találkozóba, s mire feleszméltünk, már 3-0 arányban el is húzott a skót. Sőt, már a negyedik is meglehetett volna, mert egy elég huszáros hajrával beérte Cullen-t, de a Rocksztár egy D10-zel gyorsan pontot tett a leg végére. Utána viszont már semmi nem állíthatta meg Snakebite-ot abban, hogy behúzza a meccs ötödik, saját magának pedig a negyedik legjét, ami után egy újabb brékkel szomorította a Cullen-fanokat. A Rocksztár ezen az estén csak statisztálni tudott Wright játékához, aki - magabiztos 6-1-es sikert aratván - úgy tűnik, hogy egyre inkább maga mögött hagyja a múlt negatív eseményeit, és ismét kezd magára találni.
Egy hét leforgása alatt már másodszor találkozott egymással az aktuális világbajnok Rob Cross és a World Grand Prix-győztes Daryl Gurney. A csütörtöki csatát Belfastban Gurney nyerte (nem kevés szurkolói támogatással a háta mögött), míg a müncheni találkát is az északír könyvelhette el pozitív mérleggel (már Kirk Bevins játékvezetése mellett). Gurney szerezte meg a vezetést és onnantól kezdve nem is engedte Crossnak, hogy egynél közelebb kerüljön hozzá. Pedig a világbajnoknak megvoltak a lehetőségei, ám amíg ő elrontott egy 110-es kiszállót, addig Gurney 140-ről ezt nem tette meg. 4-3 után pedig begyújtotta a rakétákat, beszórt egy bullos 87-est is, majd végül magabiztosan hozta a kilencedik leget, amivel bedobta magát az elődöntőbe.
Az utolsó negyeddöntőben a világranglistát vezető Michael van Gerwen, valamint az egykori ifjúsági világbajnok, azaz Keegan Brown csaptak össze egymással. A mérkőzés végül elég egyoldalúra sikeredett, úgyhogy nem is húzom az időt ennek a találkozónak a krónikájával, csak maradnék a lényegnél: 6-0 lett a vége a hollandnak, 102,48-as meccsátlaggal, három 180-assal, 6/13-as kiszállózással és egy 124-es csekkel megspékelve. Jó gyors meccs volt, annyi szent...
Az első elődöntőben tehát James Wade és Peter Wright feszültek egymásnak a müncheni publikum előtt. A meccset Snakebite kezdte jól, nagyon gyorsan elhúzott 2-0-ra és tartotta is az előnyét. Wade hiába próbálkozott (pedig még egy 170-es kiszállót is összehozott), nem tudott egynél közelebb kerülni Wright-hoz, aki végül megoldotta a következő három leget és ezzel elsőként dobta be magát a fináléba. Snakebite közel 50%-os kiszállózásának és 100,10-es átlagának köszönhetően - szemben Wade 96-os átlagával és 27%-os outolásával - is megérdemelten került második ET-döntőjébe.
Wright döntőbeli ellenfele a Michael van Gerwen - Daryl Gurney találkozó győztese lett, és azt hiszem, nem árulok el vele nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a kopasz Gömbhal lett az. MvG a találkozó elején rögvest egy tizenegy nyilas brékkel kezdett, majd a következő három leget is behúzva már 4-0-ra ment. Gurney ekkor tudott elcsípni két leget, amire a holland megint kettővel válaszolt. A meccs utolsó harmadában mindegyik játékos egy-egy leget tudott hozni, ami így a világelső 7-3-as sikerét jelentette, valamint azt is, hogy jöhetett a leverkuseni finálé visszavágója.
Jött tehát a European Tour második fináléja, amelyben ismét Michael van Gerwen és Peter Wright találkozott egymással, mint ahogy Leverkusenben is. Természetesen a holland kezdte jobban a döntőt, és egy brékkel, valamint a saját játékával (ahol Wright elhibázta a 125-ös outot) már 2-0 volt a javára. Wright a harmadik játékban szépített ugyan, de MvG hamar visszaállította a kétleges előnyt. Erre viszont ismét tudott reagálni a skót, aki egy tizenhárom nyilas játékkal ismét egyre fogyasztotta a hátrányát, de a Gömbhal újfent szórt egy tizenöt nyilas kört, amivel megint kettőre növelte a differenciát. Az adok-kapok pedig folytatódott tovább: először Snakebite oldott meg egy kört tizenhat nyílból, amire a holland egy tizenkét nyilas leggel válaszolt (116-ról kiszállva). Majd jött két jókor elhelyezett maximum MvG-től, és a sansz, hogy akár háromra is elmehet a skóttól. Ám nem tudott élni a lehetőséggel, Wright pedig egy tizenöt nyilas körrel (106-ról kiszállva) büntetett. Ez pedig annyira felvillanyozta, hogy csupa száz felettit szórva gyorsan ki is egyenlítette az állást (ezúttal 161-ről kiszállva, tizenkettőből). Persze a derék hollandot sem kellett félteni, mert nem zökkent ki a ritmusból, és egy tizennégy nyilas körrel megint nála volt az előny. Innentől pedig megint MvG diktálta a tempót, aki egy újabb tizennégyest dobva egyre került a végső sikertől. És ha már ott volt, akkor meg is csinálta, egy tizenhét nyilas körrel lezárva a leget, a meccset és a második ET-állomás döntőjét is. Azért Wright sem szomorkodott nagyon, amit a mellékelt kép is jól mutat:
Így tehát a holland világelső egy újabb (szám szerint a huszonkettedik) ET-trófeával gazdagodott, míg Wright ebben az évben másodszor maradt le a végső sikerről, bár a sorozat vége elég messze van, úgyhogy még van némi esély arra, hogy befogják MvG-t.
A statisztikákat a TheRedBit180, valamint a PDC Live Scores oldalakról vettük át.
