A mai nap nagyrészt sima mérkőzésekről szólt Dublinban. Volt meglepetés is, papírforma is, de mindössze két olyan meccs volt, ahol kettőnél több szettet játszottak a játékosok. Lássuk mi is történt valójában ma este/éjszaka.
Jermaine Wattimena - Mervyn King 2-0 (3-0; 3-1)
Nagyon sima mérkőzésen, önmagát mélyen alulmúlva kapott ki Mervyn King a holland Wattimenától. King-nek sem a beszálló, sem a kiszálló nem volt a helyén (ha már kiszálló, akkor: 10/1, azaz 10%-os hatékonyság). Wattimena élt a lehetőségekkel, néhol pedig remekül játszott. Így aztán nem meglepő az első szettben mutatott tükörsima 3-0. A második szett első legje egy huszonnégy nyilassal ugyan még King-é lett, de mindez arra volt elég, hogy ne legyen whitewash a vége, ugyanis a következő legeket sorra nyerte a holland, így szintén sima 3-1 lett a második szett vége, amivel lezárta a találkozót Wattimena.
Josh Payne - Ian White 0-2 (1-3; 2-3)
Ha nyögvenyelősen is, de sikerült megnyernie a meccset Ian White-nak. Az első szettben egy két beszállótól eltekintve simán hozta a "kötelezőt" White, így előnnyel vonultak le a színpadról a rövid szünetre. A folytatásban bekezdett White, elhúzott 2-0-ra a szettben, azonban Payne nem adta fel, bár nem mintha rajta múlt volna. A kezdését még csak-csak hozta, mondhatni magabiztosan, de aztán óriási szerencsének, vagy inkább White-nak köszönhetően tudott egyenlíteni. Több, sőt...sok meccsnyilat vétett el White, így végül csak a döntő legben tudta megnyerni a mérkőzést szeptember hónap játékosa.
Danny Noppert - Gerwyn Price 0-2 (1-3; 2-3)
Nem hozott kimagasló átlagokat ez a mérkőzés, azonban izgalmat és sok-sok Gezzy kiáltást (ordítást?) annál inkább. Egyébként annyira nem volt rossz meccs, mint amit az átlagok mutatnak, de hát ez itt a duplabeszálló tornája. Valójában nem is a beszállók, hanem a kiszállók tehettek ezekről a gyengécske átlagokról, ami jól látható a statisztikában. Price egyértelműen jobb volt az első szettben, magához ragadta a kezdeményezést és magabiztosabb is volt, mint ellenfele, így 3-1 arányban övé lett az első játszma. A folytatásban összeszedte magát valamelyest a holland, azonban ahhoz, hogy szorossá tegye a meccset kell Price is a kiszállóhiábákkal. Például az első leget öt tökéletes nyíllal kezdte a walesi, majd a végén huszonnyolc nyilassal Noppert-é lett a leg. Szóval így jutottunk el 2-2-ig a második szettben, azonban a döntő legben Price nem habozott annyit a kiszállókkal (azért egy kicsit igen) és behúzta a meccset. Mondhatjuk, hogy érvényesült a papírforma.
Peter Wright - Steve West 2-0 (3-0; 3-0)
A mi Snakebite-unk pazar teljesítménnyel "mattolta" West-et, mégpedig a tükörnél is simábban, 3-0, 3-0 arányban. Azt kaptuk Wright-tól, amit vártunk. Mind beszállón, mind kiszállón remekül teljesített, sőt, volt egy 124-es kiszállója is a hat leg alatt. West nem játszott annyira pocsékul, ennek ellenére duplára egyszer sem dobhatott (!!!), de ez inkább Wright remek teljesítményének volt köszönhető. Ha Peter tartani tudja ezt a formát és koncentrációt a torna során, nem a levegőbe beszélnénk, ha azt mondanánk, hogy a torna egyik nagy esélyese. Bár a világranglista második mindig esélyes, ez igaz.
Rob Cross - Steve Beaton 0-2 (1-3; 0-3)
Na talán erre csak a legmerészebbek számítottak, de ők sem biztos. Cross teljesítménye azért elég ingadozó mióta világbajnokságot nyert, de ez talán érthető is. A mai teljesítményére viszont nem nagyon találok szavakat. Az hagyján, hogy be kell szállni egy duplával, de neki a kiszállók sokkal nagyobb gondot jelentettek (11/1). Beaton pedig nem tett semmi különlegeset, dobott, amit tudott (hozzáteszem, néhol fantasztikus játékot produkált), amit tőle megszoktunk és szépen lassan megverte a világbajnokot. Ilyen "egyszerű" ez a sport, és ezért szép. Ma ő volt a jobb és megérdemelte, mert tényleg játszi könnyedséggel dobálta a nyilait a megfelelő szektorokba.
Mensur Suljovic - James Wade 2-0 (3-0; 3-2)
Sokan várták már Mensur Suljovic színpadra lépését, ugyanis köztudott, hogy D14-en verhetetlen az osztrák és ezt a beszállóival rendszeresen kamatoztatni tudja. Nem volt ez másképp most sem (egy-két kört leszámítva). Az első szettben ellenfele James Wade nem is nagyon tudott hozzászagolni a meccshez, Suljovic gyorsan elintézte egy 3-0-val, meg három D14-es beszállóval. Wade a folytatásban kihasználta Mensur kisebb hibáit és 2-0-ra is vezetni tudott, azonban az osztrák sikeresen megfordította a szettet (többek között egy 177-es dobásnak köszönhetően az utolsó legben), így Wade hamar búcsúzott a tornától. Szerintem papírforma győzelem született, még akkor is, ha Wade idén nincs rossz formában.
Simon Whitlock - James Wilson 1-2 (3-1; 1-3; 0-3)
Whitlock is összeszedte minden tudását a tornára, és tudjuk, hogy sok mindenre képes lehet, hiszen tavaly döntőt játszott Dublinban. Így is alakult az első szett, mindössze egy legre futotta Wilson erejéből az ozzie ellen. Whitlock nagyon jól dobta a beszállókat, és a kiszállókkal sem volt különösebb gondja, így az első szett után 90-es átlaggal zárt. A folytatás azonban nem volt ennyire zökkenőmentes a Varázslónak. A következő legben már jöttek a hibák, és mellé társult a büntetés is. James Wilson kiegyenlített és kezdhetett a győzelemért. Olyannyira összezuhant Whitlock, és olyanannyira feljavult Wilson, hogy az utolsó leg nagyon sima 3-0 lett Wilson javára, így sikeresen megfordította a meccset és továbbjutott a következő körbe. A mai napon ez volt az első olyan mérkőzés, ahol nem 2-0 vagy 0-2 lett az állás.
Michael Smith - Adrian Lewis (1-3; 3-2; 1-3)
Adrian Lewis előtt itt az esély, hogy valami nagyot alkosson hosszú idő után. Egy ilyen major tornán való jó szereplés megdobná a pénzösszeget a neve mellett a világranglistán, amivel még feljebb tudna kapaszkodni. Michael Smith persze nem akarta ezt hagyni, és jól is kezdett. Rögtön vezetett 1-0-ra, azonban a kétszeres világbajnok Jackpot nem hagyta annyiban és zsinórban bezsebelt három leget, amivel el is vitte az első szettet. A szünet után Smith egy tizennégy nyilassal kezdett, ami egészen parádés DIDO rendszerben. Lewis egy tizennyolc nyilassal reagált. Folytatódott a magas színvonalú játék, Smith pedig a döntő legben két száznyolcvanast is dobott, így övé lett a második szett. Jöhetett a döntő játszma. Smith nagyot tolt az előző szettben és folytatni is tudta ezt, azonban Lewis is váltani tudott. Mi az hogy! Remek teljesítményt nyújtott a döntő szettben, így 1-0-ás hátrányból tudta megfordítani azt, ami azt jelentette, hogy sikerült neki továbbjutni! Bravó Adrian, hiányzott ez már a közönség nagy részének.
