Sokáig gondolkodtam, milyen címet is adjak ennek a posztnak. A fák nem nőnek az égig? Egyszer minden csoda véget ér? Vagy, valami más. Aztán lett, ami lett. A lényeg. Szombat este egyetlen esélyes sem hibázott. Sőt, nagyon magabiztosan nyertek. De. Azért Luke Humphries és Ryan Joyce nevét is jegyezzük meg. Sőt, az összes olyan játékosét, akik ezen a világbajnokságon olyat tettek, amire az egész világ felszisszent. Emberek. Eljött a rendszerváltás a dartsban is.

Negyeddöntők

Luke Humphries-Michael Smith 1-5 (1-3, 0-3, 3-0, 1-3, 2-3, 1-3)

Smith-ről tudtuk azt, hogy ha elkapja a fonalat, nincs ember, aki meg tudja állítani. Volt egy olyan érzésünk is, hogy Humphries, aki amúgy a jövő tehetsége, Cross legyőzésével nem fg tovább lépni. De ez csak megérzés volt, ami vissza is köszönt a színpadról.

Smith tudta, hogy dominálnia kell, különben úgy jár, mint a tavalyi világbajnok. Az első szettben 107-es átlagot dobott, két 13-as leg és a végén egy 117-es kiszálló. A másodikban hét kiszállója is volt Smith-nek, abból csak három sikerült, de például Humphries egyszer sem tudott dobni a végső duplára. Aztán jött egy olyan szett, amit senki sem értett. Smith gyorsan elengedett mindent, talán a második legben, amikor Humphries 170-ről kidobta magát, csodás volt. Ahogy a végén a 12 nyilas legje is.

Őrült erős szett következett, 104-es átlag Smith neve mellett, majdnem százas a másik oldalon. Smith 13 és 14 nyilas legeket dobott és pontosabban a kiszállókat is. Humphries egy 12 nyilas leggel, 151-es kiszállóval kezdett és megint úgy tűnt, elsöpri ellenfelét. De Smith tényleg felkészült erre a meccsre, 1-2-ről 13 és 11 nyilas körökkel válaszolt és egy szettre került az elődöntőtől. Humphries semmit nem rontott el, hiszen 97,2-re hozta a következő szettet, csak éppen Smith 101,87-re. Pedig a fiatal angolnak még egy 151-es kiszállója is volt. Humphries élete legjobb meccsét egy nappal ezelőtt lejátszotta. Kapott még egy bónuszt, 94,18-as átlaggal és főleg 50 ezer fonttal hazamenni nem lesz egy olyan borzasztó érzés, a 90. helyre rangsorolt játékostól.

Michael van Gerwen-Ryan Joyce 5-1 (3-0, 3-1, 2-3, 3-2, 3-1, 3-1)

Ha a végső átlagokat nézzük, akkor tényleg sima egy meccs volt ez, és az eleje tényleg úgy indult. Joyce mondjuk úgy, a harmadik szettben kezdte el felvenni a fonalat, amit Gerwen ellen amúgy is borzasztó nehéz. A holland 109,89-re hozta az első szettjét. A másodikat sem adta 108-nál alább, ez azért elég demoralizáló volt. Főleg azok után, hogy Joyce egy 126-os kiszállót dobott, amire a következő körben jött Gerwentől egy 121-es checkout.

Így jutottunk el 2-0-ig, amikor Joyce azért csak odatette azt, amiért idáig eljutott. Gerwen 120-as kiszállója után megfordította az állást 1-2-ről, bullal zárta le a szettet, 98,79-es átlagot dobott. Ezzel megszerezte az első pontját, ami az utolsó is volt neki ezen a vb-n. Három olyan szettje jött, amikor egyszer sem érte el a kilencvenes átlagot (87,73, 79,80, 82,95) miközben Gerwen egyszer 0-2-ről, 11 nyilas leggel is fordított, aztán 13 nyilas leget is dobott.

Az utolsó körben a világ jelenleg legjobb játékosa 105,64-es átlagig jutott, szokásához híven megint nem tolta túl a 180-asokat, hiszen az egész meccsen csak öt volt neki. Nem is ez a lényege az ő játékának, hiszen a 27 száznegyven plusszos és az 54 száz plusszos önmagáért beszél, az ötven százalékos kiszállója meg végképp. A fák (egyelőre) tényleg nem nőnek az égig.