Elérkeztünk az idei World Series utolsó fordulójához. A helyszín Hamilton, azon belül pedig a szép Claudelands Arena. Jó döntés volt a választás, az első mérkőzéstől érződött, hogy itt jó hangulat lesz. Sok jelmezes néző, éneklés, mókázás ment a nézőtéren és a színpadon zajló történésekre sem igazán lehetett panasz. Volt meglepetés, volt döntő leg (nem is egy), volt kiváló egyéni teljesítmény. Lássuk mi történt a legjobb nyolcba kerülésért zajló meccseken:

James Wade - Craig Caldwell 6-5
Wade és Caldwell mérkőzése váratlanul szoros lett. Két öt körössel kezdtek, Caldwell ráadásul 142 pontról kiszállt. Majd jött két gyengébb leg előröl. 2-2 után Wade nem nagyon találta magát ez pedig előbb 4-2-as majd 5-3-as Caldwell előnyt jelentett. Wade a végét viszont megtolta, 15-12-14 nyilasokat dobva megnyerte a mérkőzést.

Simon Whitlock - Ben Robb 4-6
Esélyeshez méltón 2-0-ra gyorsan elment Whitlock, ám Robb erre kiválóan reagált: zsinórban négy azaz négy öt köröst dobott, miközben Whitlock az egekben kolbászolt. A "Varázsló" aztán még korrigált, ráadásul a 4-4-et jelentő leget négy körből, 127-es kiszállóval hozta. Ám Robb nem dőlt össze, dobott egy tizenhat és egy tizenöt nyilast és remek játékkal győzni tudott.

Daryl Gurney - David Platt 6-2
Amilyen izgalmas volt az első két mérkőzés, olyannyira nem lett az Gurney meccse. Az észak-ír játékos remekelt, dobott három öt köröst és úgy nézett ki nullázás lesz a dologból. Ugyanis az angol-ausztrál Platt az első öt legben ellenállást érdemben nem fejtett ki. 5-0 után Gurney pepecselt a meccsnyilakkal, le is rontotta az addig 100 körüli átlagát. Ám 5-2-nél közelebb nem jutott Platt, mert 66 pontot nem tudott kidobni az 5-3-hoz. Ez pedig azt jelentette, hogy Gurney lazán, erőlködés nélkül győzött.

Rob Cross - Warren Parry 6-2
A beugró Parry egy öt körössel és 84-es kiszállóval beköszönt, ám Cross udvariasan felelt neki. Vagy épp udvariatlanul ez nézőpont kérdése. "Voltage" a következő négy leget zsinórban behúzta, volt közte tizenkét nyilas is, és gyorsan lerendezte a meccset. Parry még szépített, de Cross nem engedte ki a meccset a kezéből. Tükörsima meccs volt.

Gary Anderson - Haupai Puha 6-3
Erre mérkőzésre nem sok szót vesztegetnék. Ahol Gary Anderson már-már John Hendersonként dobja a szektorhibát és még a 85-ös átlagot sem éri el, az valami katasztrófa. Arról már nem is beszélve, hogy az ellenfél ezzel nem tud mit kezdeni. Szóval felejtsük el ez a miskulanciát és várjuk a folytatást. Mazochisták azonban megnézhetik a mérkőzést.

Peter Wright - Damon Heta 6-1
Wright és Heta mérkőzése igazi slágernek számított a sorsolás pillanatában. Ám nem lett az. "Snakebite" ismét egy új nyilat tesztelt (legalább nem komoly versenyen, hanem egy haknin) és még így is simán elhúzott 4-0-ra. Ráadásul háromszor "csak" a hatodik körben szállt ki, szóval Heta nem tett rá túl nagy nyomást. De a 130-as kiszálló szép volt a skóttol. Heta szépíteni még tudott az ötödik legben, ám közelebb a saját hibájából nem került. A hetedik legben aztán Wright odatett egy négy köröst és lazán nyert. Noha hallani lehetett olyat a mindig okosoktól, hogy Wright nem játszott jól, sőt gyengén játszott, mégis 94-es átlagot hozott össze. Ha ez gyenge akkor én kérek elnézést. Arról nem is beszélve, hogy nulla nyomás volt a skóton...

Michael van Gerwen - Kyle Anderson 6-5
van Gerwen a múltheti győzelme után nyilván nem arra készült ami itt történt, vagyis biztos nem 2-0-ás hátrányt gondolt magának, bőven 90 alatti átlaggal. Kiegyenlített a világelső a következő két legben, de a meccs színvonalát jelzi, hogy hat körösnél jobb nem született. Az első igazán jó leg a hatodikban született meg, amikor MvG dobott végre egy tizenöt nyilast. Itt beindultak a felek, jöttek a szép öt körös játékok. 5-4-es Anderson előnnyel kezdték a tizedik leget, amit parádés 164-es kiszállóval húzott be a holland. Jött a döntő leg, amiben az ausztrál négy azaz négy meccsnyílhoz jutott, de mindet elrontotta. A holland pedig köszönte szépen. Nem volt egy magas szintű meccs, de legalább voltak izgalmak.

Raymond van Barneveld - Cody Harris 6-5
Kiváló partinak indult a mérkőzés. A holland tizenkét nyilasára az új-zélandi egy tizenhárom nyilassal válaszolt. 3-1-re a holland tudott vezetni, ám ekkor megtorpant. Pontosabban fogalmazva ipari mennyiségben rontotta el a kiszállókat. Harris köszönte szépen és 4-3-ra fordított. (Két hat és egy hét körössel).  Az 5-3-ra is volt esélye Harrisnek de nem élt vele, sőt egy újabb tizenkét nyilas után a holland vezetett megint. Ám jött egy öt körös és egy 150-es kiszálló Harristől ami döntő leget jelentett. Az új-zélandi játékos közel került a győzelemhez, ám a szükséges bullt kicsit elnézte. van Barneveld viszont nem hibázott és győzni tudott.