Folytatódott a Players Championship Finals eseménye, ma délután a negyeddöntők kerültek képernyőre. Price lenyűgöző teljesítménnyel nyert, míg Barneveld nem bírta már tartani a jó formáját. Michael van Gerwen ugyan nyert, de magához képest enervált volt. Az utolsó meccsen pedig egy végletekig kiélezett meccsen Ian White dobta be magát a legjobb négy közé.

Gerwyn Price - Stephen Bunting 10-3

Gerwyn Price óriási formában várta az egész tornát, és óriási formában van az egész torna alatt. Ezt ma is bebizonyította. Most tényleg minden Gerwynről és Gerwenről szól a darts világában. Price minden egyes meccsén pazar teljesítményt nyújtott idáig a tornán, de a mai volt mind közül a legjobb.

Nem sok esélye volt Buntingnak, azonban panaszkodni nem panaszkodhat ő sem, hiszen az ő háta mögött is egy jó verseny van. Jól teljesített minden meccsen, még ma is. De Price ellen nem volt ellenszer. Hiába a száz feletti átlag , hiába a jó játék, Gerwyn Price a legapróbb hibákat is könyörtelenül megbüntette a meccs egészén. Már az első etap után látható volt, hogy Price ezt sem bízza a véletlenre, rögtön elhúzott 4-1-re, majd ugyanilyen részeredménnyel már 8-2 volt. A második szünet után még jött egy szép tizenkét nyilas Buntingtól, de többre nem futotta tőle, Price lezárta a meccset.

Elég ha csak annyit mondok, hogy Price 108,75-on fejezte be a meccset, ami brutális. Bunting csípte a 101-et, de látjuk mire volt elég. Price mindössze tizenhatszor dobott duplára, ebből tizet dobott be. A győzelme során dobott egy száz feletti kiszállót is (116) és négy száznyolcvanast is elhelyezett a táblába. 

Raymond van Barneveld - Chris Dobey 2-10

Sokakat meglepetésként ért az, hogy Barneveld remek játékkal rukkolt elő a Payers Champ. Finals-ön. Így arra számítottunk, hogy ez most sem lesz másképp. Sajnos a mostani Barney az a Barney volt, akihez az utóbbi időben hozzászoktunk már. Enervált volt, nem igazán találta a helyét a tripláknak és a dupláknak. Dobey pedig, ha nem is játszott túl jól, de ahhoz bőven elég volt, hogy megnyerje ezt a mérkőzést rettentő simán. 

Simább meccs volt, mint az előző, és nem csak simább, de sokkal gyengébb is. Dobey 90-es átlaga elég volt ahhoz, hogy a hollandnak csupán két leget engedjen. Nagyon nyögvenyelős első etapot toltak le, sorozatos hibák születtek tömegben és kiszállókban egyaránt. Barneveld szinte egyetlen hibát sem tudott kihasználni, így akalkulhatott ki a 4-1-es részeredmény. A folytatás sem volt túl fényes az ötszörös világbajnok számára. Szintén egy legre futotta az erejéből a következő öt legben. Újabb 4-1, amivel már 8-2 volt. Barney érezte, hogy valójában itt már nem sok keresnivalója van, így az utolsó két leget a mérkőzésen Dobey behúzta, ezzel egy felejthető meccsen, nagyon simán jutott be az elődöntőbe, ahol a bombaformában lévő Price várja őt. 

Michael van Gerwen - Mervyn King 10-6

A tegnap délután (és este is) van Gerwen aznapi kilencnyilasától volt hangos, amit Adrian Lewis ellen megnyert 6-5-ös meccsen dobott. Este aztán majdnem megismételte a csodát (emellett Glen Durrant is a D12-őt hibázta mindössze). Joggal gondolhattuk, hogy ma újra valami nagyot fog alkotni, főleg, hogy már a negyeddöntőknél járunk. Ennek ellenére, úgy tűnt, hogy a vasárnapi ebéd megülte a világelső gyomrát, mert nem igazán találta önmagát. Szerencséjére Mervyn King nem tudta hozni azt a játékot, amivel tegnap lemosta Rob Cross-t a színpadról. Persze kérdés, ha King úgy játszott volna mint tegnap, akkor van Gerwen fel tudott volna a pörögni egy sokkal magasabb szintre (szerintem igen), de itt most bőven elég volt egy laza 92-es átlag. 

Már az elején érezhető volt, hogy King nem fogja tudni hozni a tegnapi színvonalat, és MvG is sokat hibázott magához képest. A mai délután már oly sokszor volt 4-1-es eredmény az első szünet előtt, ez ezen a meccsen sem volt másképp, öt leg után a holland vezetett 4-1-re. King a folytatás után próbált kapaszkodni, sikerült is felzárkóznia 4-3-ra. 5-4-ig tartotta is ezt a különbséget, majd Gerwen hozta a kezdését, a következő szünet után pedig rögtön breakelte a Királyt. A break után újabb kezdésből hozott leg került Mighty Mike neve mögé, amivel 8-4-re módosította az eredményt. Innentől mindketten csak a kezdésüket tudták megnyerni, ez Michaelnek bőven elég is volt ahhoz, hogy az elődöntőbe jusson. 

(Michael van Gerwen nem volt túl boldog a teljesítménye miatt, de a lényeg a továbbjutás)

Ian White - William O'Connor 10-9

Ian White részéről már nem túl meglepő, hogy negyeddöntőben találja magát egy ilyen kaliberű versenyen, de azért William O'Connor, - még ha tudjuk is, hogy egy remek játékos, aki tud kiugró teljesítményt nyújtani - részéről ez még talán egy picit meglepő eredmény. És bármennyire is meglepő vagy nem, William O'Connor, ha már eljutott idáig, nem akarta kiengedni a lehetőséget a kezéből. 

White ugyan az első leget még megnyerte, de ezt követte zsinórban három William által megnyert leg. Az első részlet végén White hozta a saját kezdését, amivel szépíteni tudott. A folytatásban szépen hozta mindkét játékos a kezdéseiket, erről szólt a második része a mérkőzésnek. Tehát az állás tíz leg után 6-4 volt az ír játékos javára. White ekkor 96-os, míg O'Connow 101-es átlagon volt. 

A szünet után sikerült ledolgoznia a break hátrányát White-nak, ezzel fej-fej mellett haladtak tovább a mérkőzésen. Az átlagok kissé lejjebb estek mindkét oldalról, bár White inkább stagnált, míg O'Connor szép lassan a száz feletti átlagról 96 felé mozdult el. Azt, sejteni lehetett már előre, hogy ez a mérkőzés lesz talán a legszorosabb a négy közül, és ez be is igazolódott. A végjátékban már White át tudta venni a vezetést, annak ellenére, hogy átlagban gyengébben teljesített, mint O'Connor. 9-8-ra vezetett az angol, egy leg hiányzott a továbbjutáshoz, viszot O'Connor kezdett. Hiába a kipattanó nyíl az ír részéről, White nem igazán használta ki, és egy 105-ös kiszállóval kiegyenlített William. 

Jöhetett a döntő leg. Nagy előny White számára, hogy a döntő leget ő kezdhette. Óriási tempót diktált az utolsó legben a rutinos játékos. Három kör után 41 ponton várakozott, ekkor O'Connor 248-ra tette le magát. White nem szórakozott, két nyílból megoldotta a 41 pontot, így egy tizenegy nyilassal nyerte meg a mérkőzést és harcolta ki az elődöntőbe jutást. Óriási meccset játszottak egymással, hiába kezdett jobban és erősebben O'Connor, a meccs közepétől fokozatosan engedett ki, így a végére már csak egy kicsit volt jobb az átlaga, mint White-nak, ez pedig nem tényező a dartsban. White remek időzítéssel, a lehető legjobbkor, a döntő legben dobott tizenegy nyilassal négy közé jutott. Mindketten megérdemelték volna egyébként a továbbjutást, de ez most így alakult.