Sorozatunk következő része ismételten tiszteletadás egy olyan játékos előtt, akin ugyancsak nem fog az idő vasfoga, és még manapság is meghatározó egyénisége a darts világának. Nemcsak játékosként, hanem emberként is nagyon közvetlen mindenkivel, viszont amikor a tábla elé áll, maximálisan belead mindent, hogy megszerezze a győzelmet. Hitvallása nekem mindig is nagyon tetszett, és talán mindenki számára megszívlelendő gondolatokat is tartalmazhat:
„Mindig kedves voltam a többiekhez egész pályafutásom alatt. Sokkal könnyebb, ha jó viszonyt ápolsz az ellenfelekkel, szervezőkkel és a szurkolókkal, a nagyképű alakokat senki sem szereti. Persze mindenkinek lehet rossz napja, de fontos megőrizni az egyensúlyt. A darts is olyan, mint egy show: felmegyünk a színpadra, és szórakoztatjuk a közönséget.”
Szóljon hát akkor az a bizonyos elnyűhetetlen farkasüvöltés…
és jöjjön Martin „Wolfie” Adams…
A jelenleg hatvanesztendős angol származású úriember az élő bizonyítéka annak, hogy a kései kezdet nem feltétlenül akadálya annak, hogy valaki sikereket érjen el, hiszen mielőtt komolyabban kezdett volna dartsozni, huszonkét évig dolgozott banki alkalmazottként, mielőtt 1992-ben hivatásos dartsjátékos vált belőle.
Adams 37 évesen mutatkozott be a BDO-világbajnokságon, és nagy kitartásról téve tanúbizonyságot, végül ötvenéves korára sikerült megszereznie a világbajnoki címet - nem is akármilyen körülmények között.
Két évvel azután, hogy 2005-ben elveszítette a vb-döntőt Raymond Van Barneveld ellen, Adams újra megrázta magát, és a fináléban ezúttal Phil Nixonnal került szembe. 2007-es összecsapásuk az egyik legemlékezetesebb a játék történetében. A hét nyert szettig tartó mérkőzés első hat játékát Adams nyerte, a következő hatot viszont Nixon, így nagy lélektani előnyből várhatta a mindent eldöntő szettet. Adams felesége, Sharon nem tudta elviselni a feszültséget, és könnyek között hagyta el az arénát. Férje azonban összeszedte minden erejét, megnyerte a végső játszmát, és ezzel a bajnoki címet is.
Nem egész két évvel később, 2008 decemberében az akkor 52 éves Adams megszerezte második kiemelt versenyen aratott győzelmét is, mikor 7-6-ra diadalmaskodni tudott Scott Waites ellen a Winmau World Masters döntőjében, ráadásul a következő két évben meg is védte címét. Ő lett a harmadik olyan játékos, aki meg tudta védeni bajnoki címét. Korábban erre csak Bob Anderson és Eric Bristow volt képes.
2010 januárjában újra megízlelte a dicsőséget, amikor másodszor is megnyerte a BDO-világbajnokságot, a döntőben 7-5-re legyőzve Dave Chisnallt, sőt a rákövetkező évben újra meg tudta ismételni ezt a bravúrt, ezúttal Dean Winstanley-t múlta felül, szintén 7-5 arányban.
Adams, aki soha nem lépett ki a BDO kötelékéből, 1990-ben játszott először hazája színeiben, és 1993-tól a kapitányi tisztséget is betöltötte. Bár megpróbálták többször is átcsábítani a PDC-be, ő mindig kategorikusan elutasította őket. Bár 2000-ben és 2001-ben részt vett a World Matchplay-en (a másodikon egészen az elődöntőig jutott, ahol elvérzett Phil Taylortól), illetve a World Grand Prix-en is elindult (a negyeddöntőig menetelt, ahol John Lowe búcsúztatta), annyira nem tartotta fontosnak, hogy átmenjen a PDC-hez. 2002-től azonban – a televíziós tornák szabályváltozásai miatt – Adams nem tudott elindulni ezeken a versenyeken, így maradt a BDO-nál, és tizennégy éven keresztül nem is szándékozott elindulni egyetlen Grand Slam versenyen sem, pedig 2007-ben is próbálták meghívni, de ő nem fogadta el. Viszont 2015-ben megtört a jég, és Adams – a közönség nagy örömére – csak megjelent a World Grand Prix versenyén, ahol simán nyerte is a csoportját, viszont a második fordulóban 10-9-re kikapott a belga Kim Huybrechts-től.
Martin Adams a példája annak, hogy ha valaki igazán profi akar lenni, annak nem feltétlenül szükséges már korán elkezdenie dartsozni, ám azt mégis kiemelte, hogy a versenytapasztalat megszerzése nagyon fontos a pályán való elinduláshoz.
„Azt gondolom, hogy a nemzetközi dartsversenyek jelentette nyomás és feszültség tökéletes értékmérője egy-egy versenyzőnek. Aki szeretne profi játékossá válni, annak ezt az utat kell bejárnia” – mondja Adams.
Ezek tényleg egy igazán komoly, professzionális szinten játszó, és természetesen minden tiszteletünket kiérdemlő háromszoros világbajnok szavai, amiket úgy érzem, egy ilyen magamfajta, kezdő játékosnak illik megfogadnia…
Főleg akkor, amikor eljön az este, és újra felhangzik az a bizonyos farkasüvöltés…