Folytatódik a darts történetének nagy személyiségeit bemutató sorozatunk, melynek mostani része ismét megemlékezés is egyben, hiszen most egy olyan játékost szeretnék bemutatni nektek, aki egyrészt (sajnálatunkra) már nincs közöttünk, másrészt nagyon kevés dolgot tudunk róla, pedig a 70-es, 80-as, sőt, még a 90-es években is fontos játékos volt, hovatovább már 1985-ben felhagyott az aktív versenyzéssel. Harmadjára pedig ő is egyike volt azoknak a játékosoknak, akik úgy robbantak be a sportág világába, hogy nem angol születésűek voltak.
Emlékezzünk tehát arra a játékosra, akit a Távol-Kelet adott számunkra, és aki amerikai színekben lett – ha csak kis időre is - az egyik meghatározó játékosa a BDO-nak.
Következzen a Thai Cowboy, azaz Nicky Virachkul.
Nicky Virachkul a messzi Thaiföldön (akkor nevén: Sziám) látta meg a napvilágot, mégpedig 1948. június 3-án. Onnan került fiatalon az Amerikai Egyesült Államokba, ahol gyermekkorát már nyugodtabban tölthette, mint azt eredeti hazájában tehette volna, mivel tudjuk, hogy Thaiföld is elég rendesen részesült a vietnámi háborúk jótékony hatásaiból, illetve az országot rendszerint olyan katonai vezetők irányították, akik számára a saját helyzetük fontosabb volt, mint az országé. Így nagyon sokan igyekeztek elmenekülni az országból, persze akkor, ha volt rá lehetőségük. Az emigránsok között volt a kis Virachkul is, a szüleivel együtt. A célállomás az USA lett, ahol a szülők igyekeztek mindent megteremteni a gyermek számára, ami a nyugodt gyermekkorát elősegíthette.
A kis Nicky pedig jó tanulóként igyekezte is meghálálni szüleinek a gondoskodást. Igyekezett minél többet kihozni magából, amennyire csak lehetett, és tanulmányai mellett ekkor kezdett el foglalkozni a darts-cal is, mint sporttal. Miután betöltötte a 18. életévét, letette az amerikai állampolgársági esküt, amivel megnyílt számára a világ, és 1975-ban úgy döntött, hogy komolyabb szintre lép a dartsot illetően. Ezt nyomatékosítva rögtön el is indult a Winmau World Mastersen, ahol a negyeddöntőig meg sem állt, ott viszont kikapott a későbbi győztes Alan Evans-től. Három évvel később azonban már megnyerte első versenyét, ami a Windy City Open volt.
Attól az évtől datálható, hogy Virachkul belépett a BDO-ba, és rögtön el is indult az első világbajnokságán is, ahol egészen az elődöntőig sikerült verekednie magát. Úgy látszik, már az ő idejében is divat volt az újonnan induló játékosok körében, és nem csak mostanában, hogy rögtön meg is nyerjék az első vb-t, amin elindulnak. Sajnos azonban ez a bravúr nem sikerült az amerikai thainak, mivel attól a Leighton Rees-től szenvedett 8-7-es vereséget az elődöntőben, aki a későbbiekben meg is nyerte a tornát. Természetesen ez nem vette el hősünk kedvét, és egy változatos meccsen – 5-4-re legyőzve a svéd Stefan Lordot - megszerezte a harmadik helyezést (mivel akkoriban még volt olyan, hogy bronzmeccs).
1979-ben, a második vb-je nem sikerült annyira jól, mint az első, ugyanis már a 2. fordulóban 2-1-es vereséget szenvedett Alan Glazier ellen, így már hamar búcsúzni kényszerült. Viszont így több ideje maradt a gyakorlásra, aminek köszönhetően olyan tettet hajtott végre, ami még amerikai játékosnak sohasem sikerült. A Las Vegas-ban rendezett WDF Világkupán – első és eddig egyetlen amerikaiként – sikerült megnyernie a férfiak egyéni versenyét, amivel ténylegesen feltette az USÁ-t a darts térképére.
Világbajnokságokon még három alkalommal adatott meg számára, hogy maradandót alkothasson. Háromszor került a döntő közelébe, ami számára leginkább a negyeddöntőt jelentette. 1981-ben Eric Bristow ellen maradt alul 4-0 arányban, majd a következő évben Bobby George állította meg (tőle 4-1-re kapott ki), majd 1984-ben David Whitcombe jelentette számára a végállomást, amikor 5-0-ra szenvedett vereséget ellene. Bár ez a vb jól indult neki, hiszen az első körben rögtön sikerült kiejtenie a regnáló világbajnokot, Keith Dellert, 2-1 arányú győzelemmel. Deller azonban nem felejtett, és a következő évben (1985), szintén az első fordulóban visszavágott Virachkul-nak, amikor 2-0-ra legyőzte őt. Ez az év volt Virachkul számára az utolsó, versennyel töltött esztendő, mivel a 86-os vb-re már nem kvalifikálta magát. Legutolsó versenyén pedig – ami az 1985-ös MFI World Matchplay volt – szépen teljesítve búcsúzott a világot jelentő deszkáktól, amikor a 32 között legyőzte honfitársát, Paul Limet, a negyeddöntőben azonban egy másik „tehenészlegény”, Bob Anderson simán legyőzte őt 3-0-ra, így végül 1.500 fonttal a zsebében távozott el a naplementébe, ahogy azt egy cowboynak szokás.
A világbajnokság mellett természetesen szép eredményeket ért el majorversenyeken is, többek között megnyerte az észak-amerikai bajnokságot 1982-ben, majd a következő évben a dallasi nyílt bajnokságot is behúzta. Ezek mellett elődöntőt játszhatott az 1980-as World Mastersen, az 1983-as skót nyílt bajnokságon, negyeddöntőzött a 82-es World Mastersen, valamint döntőt játszhatott az 1979-es svéd bajnokságon (ahol kikapott az angol Eric Bristow-tól).
Teljesítményét az amerikaiak azzal ismerték el, hogy 1996-ban felvették őt az amerikai dartsosok dicsőségcsarnokába, ahol jelenleg a 77. helyet foglalja el.
1985 után már nem nagyon foglalkozott versenyszerűen a darts-cal, hanem tisztes polgári életet élt, és néha bemutatókon még nyilat ragadott. Tette ezt egészen a 90-es évek közepéig, mikorra sajnos a rák már nagyon elhatalmasodott nála. Amikor már érezte, hogy közel számára a vég, hazatért szülőföldjére, hogy családja körében hagyja itt a világot. Erre a szomorú eseményre 1999. április 17-én került sor, 50 esztendős korában.
Ezekből is látszik azért, hogy Tanavat Gavinuntavong előtt is volt élet a thaiföldi dartson belül…
