Elsőnek rögzítsük a lényeget: a 2017-es World Matchplayt Phil Taylor nyerte, tizenhatodszor és szinte biztos, hogy utoljára. Mögötte két olyan játékos van, aki kétszer nyert, Rod Harrington és Michael van Gerwen. Ez volt a 24. WM Blackpoolban. Egy legenda méltóképpen búcsúzott és ezt a döntőt engedjétek meg, hogy egy kicsit másképp vetítsük fel, mint egy szokványos torna döntőjét. Nem meccstudósítás lesz a hajtás alatt.
Közelítsük meg ezt a meccset egy kicsit más szemszögből. Blackpool, Winter Gardens. 1994 óta ez a helyszín ad otthont ennek a csodálatos tornának, ahol nem szetteket, nem hat leget kell nyerned, hanem kőkeményen meg kell dolgoznod a sikerért. Van egy ember, aki 1995 óta kőkeményen csinálja ezt és most a búcsú évében újra eljött. Elővett mindent, amit azt elmúlt harminc év tudásából halmozott fel. Nem ment Amerikába, mert tudta, ez mindennél fontosabb. Utoljára az életben. Megnyerni a World Matchplayt.
Most felsorolhatnám Nektek, Önöknek a legeket, ahogy lépésről lépésre őrölte fel Phil Taylor a nagyszerű és szerintem a világon jelenleg Michael van Gerwen mögött álló második erőt Peter Wright-ot, de felesleges. Hiszen Ti, Önök, akik ezeket a sorokat olvassátok, egészen biztosan a körmöt rágva, a gyereknek megmutatva, micsoda hatalmas sport ez, vagy éppen a haverokkal két sör között nézve, a feleséget, barátnőt megfertőzve láttatok, néztetek végig mindent, és tudjátok és érzitek és felfogtátok minden rezdülését ennek a meccsnek, amely ékes lenyomata ennek a csodálatos sportágnak.
De miért kell ilyen emelkedett stílusban beszélni erről? Egy mondatban meg tudom magyarázni. Mert ez maga a DARTS. Igen. Így nagy betűkkel kiemelve. És maga a sportemberi teljesítménynek is, amely olyan szintre emel, predesztinál olyan sportolót, mint Phil Taylor.
Ne értsétek félre. Nagyon szeretem Mr. Powert és vallom, hogy tőle ered az a darts, amit mi most mindannyian dartsnak hívunk, de ugyanilyen lelkesedéssel figyelem Adrian Lewist, Peter Wright-ot, Michael van Gerwent, a nagy kedvenc Raymond van Barneveldet, vagy éppen az új sztárt Robb Cross-t is, vagy bárki mást is.
Nem ez a lényeg. Az, hogy ez az ember, aki kicsit beleszürkült az utóbbi időben abba, hogy befejezi azt, amit ő maga alkotott meg és versenyekre is csak a nevét vitte magával. Odautazott élete legboldogabb versenyére és a legsikeresebb helyszínére és megmutatta, hogy miért is érdemes bármit vállalni és gyakorolni és csinálni, hogy egyszer csak mi is Phil Taylorok legyünk.
Nem a siker miatt, nem a győzelmek miatt, a sportág szeretete miatt.
És Phil Taylor vasárnap éjszaka ez mutatta meg, ezt az utat szögezte le mindannyiunk előtt, akik a dartsban élünk, szeretjük, játszunk, követjük, vagy csak egyszerűen szurkolunk.
Mert ezt a versenyt Phil Taylor MEG AKARTA NYERNI. És megnyerte. Mert ezt akarta. Értitek?
És tényleg legyen annyi elég, hogy 18-8-ra megnyerte. Tizenhatodszor lett a World Matchplay legjobbja. Mert megmutatta, hogy azt, amit az ember nagyon akar, akkor így, el is tudja érni. És el lehet érni.
Köszönjük Phil Taylor!!! Thank You, Mr. Taylor!!!
Gratulálunk!