Most egy Facebook-os kérésnek teszek eleget, amikor arról az úriemberről írok, aki – és ezt én is úgy gondolom – megérdemli, hogy egy lapon említsük a legjobbakkal.
Ezúton is megkövetem őt, hogy elfelejtkeztem róla…bár ebből is látszik, hogy sajnos én is csak gyarló ember vagyok, akinek néha rövidebb a memóriája, mint amennyire kellene.
Bár van az a közmondás, hogy „jobb később, mint soha”, ezért most következzen egy különleges ember életrajza, aki nem más, mint Jamie Caven, vagy ahogyan csak a dartsvilág ismeri: Jabba.
Életútja csodálatos utazásra hív bennünket. Ez egy olyan út, ami tele volt rengeteg fordulattal, és próbatétellel, amelyeket megtapasztalva sok ember már biztosan bedobta volna a törülközőt. De neki mindig sikerült felállnia, még a legnagyobb kudarcok közepette is, és mindig bizonyítja azt nekünk, hogy az ő pályafutása még nem ért véget, mert mindig van egy kapu, ami a következő szintre juttatja a karrierjében. Tornákat nyert, ott volt mindig a top 32-ben, könyvet írt, és alapított egy darts akadémiát is, hogy segítse a jövő reménységeit. Ez az egész napi, fáradhatatlan munka teszi őt a darts egyik kiemelkedő alakjává.
A Leicester-ben, 1976-ban született játékos 17 évesen kezdett játszani, és első évében rögtön ifjúsági világbajnok lett, valamint hét PDC Pro Tour versenyt is megnyert. Ami ráadásul még különlegessé teszi ezt a hetes győzelmi szériát, az a tény, hogy egy versenyhétvégén két döntőt is megnyert, az egyiket Paul Nicholson, a másikat pedig Jelle Klaasen ellen.
Viszont nem indult olyan könnyedén ez a karrier…
18 hónapos kis csecsemő volt, amikor egy alkalommal megcsípte egy méh, és ez sajnos a jobb szeme világába került, így fél szemmel növekedett fel, ám ez sem akadályozta abban, hogy tizenhét évesen elkezdjen játszani. Ifjúsági világbajnokként nézett szembe a következő nagy kihívással, amit az élet hozott neki. 20 évesen hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, és azért, hogy megmentsék az életét, eltávolították a hasnyálmirigyet, amelyen már jelentkeztek az áttétek is. Szerencsére nem terjedt tovább a kór, így Jamie életét sikerült megóvni, viszont azóta naponta négyszer kell magának inzulint beadnia, hogy fenn tudja tartani az egészségi állapotát. Innen ered a beceneve is, nem pedig a Star Wars című filmeposzból (bár, ki tudhatja ezt).
2007-ben csatlakozott a PDC-hez, és azóta is meghatározó szerepet tölt be a szervezeten belül. 2008-ban indult először a világbajnokságon, és ott rögvest győzelemmel kezdett Wes Newton ellen, mégpedig elég magabiztos győzelemmel, ahhoz képest, hogy sokan hátrányként rótták fel számára azt, hogy nem lát a jobb szemére. Viszont Jabba megmutatta a kétkedőknek, hogy ez egyáltalán nem jelent semmilyen akadályt az ő számára. Fél szemmel is olyan tökéletesen dobott, hogy Newtonnak nem volt ellenszere, így 3-0-val vette az első akadályt. A második fordulóban a későbbi elődöntős Wayne Mardle volt az ellenfele, és Mardle 4-1-el búcsúztatta el hősünket. A világbajnokságokon elért legjobb eredményét éppen a 2016-os megmérettetésen érte el, amikor – túljutva Rob Szabó-n és Ricky Evans-en – a harmadik fordulóba került, ám ott James Wade 4-1-re legyőzte őt, és így nem tudott továbbmenni.
De talán jobb lesz, ha kicsit az életének egy másik szemszögéből próbáljuk megnézni eredményeit, mert szerintem most a számok itt nem bírnának különösebb jelentéssel, csupán adathalmazok lennének, nekem pedig nem ez a célom.
2009-ben megnősült, elvette feleségül barátnőjét, Debbie-t, aki nem csak gondos feleség, hanem Jamie legnagyobb támasza, inspirálója lett. Együtt nevelik hét gyermeküket, amelyből három nevelt gyermek, persze ugyanúgy szeretik őket is, mint a sajátjaikat, hiszen ők is nagy támaszt jelentenek számára. Szükség is volt ezekre a támaszokra, mivel alig három évvel később Caven elvesztette édesapját, és ez kicsit vissza is vetette a játékát. Három nagy tornát kihagyott, a soron következő vb-n pedig már az első fordulóban elvérzett. Viszont Jamie-t nagyon erős fából faragták, és képes volt újra visszatérni a mélységből. 2013-ban ihletett formában játszott a németországi Európa-bajnokságon, hazaküldte Dave Chisnall-t és James Wade-et is, majd a negyeddöntőben összekerült az ausztrál(!) Simon Whitlock-kal, aki azért játszhatott az EB-n, mivel bejelentett tartózkodási helye volt neki Angliában is (Waterlooville, Hampshire).
Caven nagyon jól kezdett a mérkőzésen, olyannyira, hogy 9-3-ra elhúzott, és már csak egy játékot kellett volna nyernie az elődöntőbe jutáshoz.
Itt azonban történt valami, amolyan sportszaknyelven fogalmazva: Jabba falat fogott.
Sajnos nem tudta kihasználni a meccsnyilait, ezt pedig Whitlock meg is büntette. Innentől kezdve pedig az ausztrál felgyorsította a meccset, és nem hogy csak kiegyenlített, hanem meg is nyerte a döntő leget, így 10-9-el Jamie búcsúzott a negyeddöntőben, és bár nem esett ez olyan jól neki, mégis büszkeséggel viselte, hogy nem fog sikerülni a nagy tornagyőzelem. „Minden alkalommal tanulok valami újat. Kemény dolog a tv-ben játszani úgy, hogy nem tudod, hogyan jön ki a lépés. Még hozzá kell szoknom ehhez a dologhoz, de ezért vagyunk profik, hogy így is játsszunk.”
A legnagyobb mérkőzése azonban Raymond van Barneveld ellen zajlott, mégpedig a 2014-es világbajnokságon.
Miért is volt a legnagyobb?
Mert majdnem olyan történt, ami sajnos még azóta sem fordult elő.
Egy fél szemére vak játékos kilencnyilas próbálkozása, amely egy nyíl híján hiúsult meg.
A második fordulóban kerültek össze egymással.
A mérkőzés negyedik szettjében jártunk, amikor összesítésben van Barneveld vezetett 2-1-re, a szettben pedig 2-2 volt a legállás, amikor Barney kezdte a játékot. A holland első dobásra 140-et szórt.
Aztán jött Jamie, és egy gyönyörű, csont nélküli 180-as dobással válaszolt a kezdésre.
A holland ezután 96-tal folytatta a kört, amire Jabba egy szintén lehengerlő, 177-es dobással reagált.
A harmadik hármassal RvB 65 pontot szót, így 200 ponton maradt, míg Caven 144-ről következhetett:
Első nyíl: T20 – találat!
Második nyíl: T20 – találat!!
Harmadik nyíl: D12 – nem sokkal, de fölé ment!!!
Így sajnos nem sikerült a kilencnyilas kiszálló, viszont Jabba a leget behúzta, és egyenlített. A meccset azonban végül van Barneveld nyerte, 4-3 arányban, ám ez a mérkőzés örökre bevonult a történelembe.
Jamie Caven a hűség mintaképe is. Nyolc esztendeje, vagyis profi karrierjének elejétől kezdve a Unicorn cég játékosa, aki az őáltaluk kiadott saját nevére kiadott 23 grammos versenynyíllal dob azóta, amióta elkezdett játszani. Az ő támogatásuk is kellett, amikor 2014-ben elindította saját akadémiáját, ahol a 6-16 év közötti gyerekek kapnak megfelelő képzést, hogy elindulhassanak a játékossá válás útján. Ezzel az volt a célja, hogy visszaadjon valamit annak a sportnak, amely kiemelte őt a gödörből. „Úgy éreztem, ösztönözni kell valahogy a fiatalokat, hogy megtaláljuk közöttük a jövő nagy bajnokait. A gyerekek jól érzik magukat itt, mert a darts egyszerre tanulás és sport. Olyan rendszer ez, mint Steve Brown-é, Bristolban.”
A másik fontos dolog, a könyvírás. Jamie-nek megjelent már egy életrajzi könyve (magyarul kb.: A szem útja – hogy lásd a játékot – sajnos magyar nyelven nem jelent meg), amelyben leírja, hogyan ért el oda, ahová jutott. A célja egyszerűen nem más, mint motiválni azokat, akik hasonló cipőben járnak. „Nem fogok panaszkodni. Ezeket a lapokat osztotta nekem a sors, de én csak nyertem velük. Ha valaki keményen dolgozik a dobóvonal mögött, egy idő után be fog érni a munkája.”
Neki sikerült…
Ezért pedig jár is a kalapemelés, és nem csak egyszer…
