A tegnapi nappal vette kezdetét a Lakeside Country Clubban a másik professzionális szervezet, vagyis a BDO darts-világbajnoksága. Nem panaszkodhattak a színvonalra az eddig kilátogató nézők, hiszen mind a szervezők, mind pedig a játékosok megtettek mindent azért, hogy jól szórakozzanak a drukkerek. Szerencsére mi, akik itthonról nézzük az eseményeket, azt mondhatjuk, hogy eddig nagyon jó volt, amit láttunk és reméljük, hogy ez egészen jövő vasárnapig így is marad. Mivel volt némi technikai malőr, ezért mára egy nagyon kimerítő összefoglalóval jelentkezünk, ami most az első két nap történéseit foglalja magába, és amit kollégámmal, Seres Pistivel közösen követtünk el. Vigyázat! Olvasása csak erős idegzetűeknek ajánlott...

Vasárnap történt (Füzi István Ádám összefoglalója):

A vasárnap délután az első körös mérkőzések jegyében zajlott a Lakeside-on. Az első találkozón rögvest Wolfie, vagyis Martin Adams csapott a lovak közé, és egy nagyon izgalmas találkozón legyőzte a selejtezőből érkező Ryan Joyce-ot. Az első két szettben mindenki hozta a saját kezdését, majd a harmadik szettben Joyce elvette Wolfie játékát (pedig Adams még egy 118-as és egy 115-ös kiszállót is produkált), ám a rutinos angol azonnal vissza is vette a következő gémet, így jöhetett a döntő szett, ahol 2-2 után már két leggel kellett nyernie valamelyiküknek. Röpködtek a magas nyilak, rengeteg 100 feletti dobás és pokoli csata jellemezte a döntő játékot, amely - 5-5 után - végül hirtelen halálban dőlt el, mégpedig Adams javára, így 3-2-es győzelemmel Wolfie ment tovább, aki nagyon jól tolta a meccsen. Öt 180-assal, négy 100+-os kiszállóval és 91,74-es átlaggal abszolválta a találkozót. Ellenfele sem panaszkodhatott, mivel 87,87-es átlagot, három maximumot és két 100 feletti out-ot is feljegyezhetett (az egyik egy 164-es volt). Igaza lett kollégámnak, aki azt mondta, hogy Joyce ellen meg fog szenvedni az, aki őt kapja ellenfélül. Soha rosszabb mérkőzést ne lássunk.

Ha nehezen is, de Wolfie is sikerrel vette az első akadályt, és menetelhet tovább...talán egészen a döntőig

A következő mérkőzésen - ami selejtezős találkozó volt - az irodalmárok körében nagyon is jól ismert amerikai, Tom Sawyer (most kivételesen Huckleberry Finn nélkül) lépett tábla elé az angol Paul Hogan (alias Krokodil Dundee) ellen, és nagyon simán ki is kapott 3-0-ra a krokodikszelidítőtől. A hírességek összecsapásán az amerikai összesen három leget tudott nyerni (igaz a harmadikat 118-ról oldotta meg, valamint az egyetlen 180-ast is ő dobta), Hogan magabiztos játékkal küldte haza Mark Twain főhősét, míg ő tovább fenheti kését a trófeára, amihez a következő körben Martin Phillips-et kell legyőznie. Hogan 85,65-ös átlaggal, valamint két száz feletti kiszállóval (150, 118) volt jobb az amerikainál, akinek ezen a napon egy 100+-os out és 72,69-es átlag sikerült csak.

Krokodil Dundee nyilai magabiztosan szálltak - ez pedig továbbjutást ért számára

Lisa Ashton is győzelemmel kezdte a 2017-es világbajnokságot. A hölgyek találkozóján ezúttal a holland Sharon Prins-nek kellett elsőként kezet nyújtani a kétszeres világbajnoknak, aki pokoli iramot diktálva nyerte az első szettet 3-2 arányban. A második játék már sokkal simább volt Ashton számára, aki - teljesítményét megkoronázva - egy 140-es outtal is borzolta többek között ellenfele idegeit. A találkozót végül 87,06-os átlaggal, két 180-al és egy 140-es kiszállóval zárta, míg Prins mára csak 74,7-es átlagot tudott produkálni.

Lisa Ashton - 2014 és 2015 után - újra bejelentkezett a világbajnoki címért

A délután utolsó találkozóján a 2015-ös világbajnok, Scott Mitchell nagyon könnyedén nyert 3-0 arányban a szombaton selejtezőt játszó, és nyerő új-zélandi Mark McGrath ellen. Scotty Dog nem hagyott sok esélyt ellenfelének, összesen két leget veszített el, míg mellette egy 180-as és egy 174-es magassal büszkélkedhetett. Összességében véve Mitchell továbbjutása egyetlen percig sem forgott veszélyben, 87,84-es átlaggal dobta magát a második körbe, míg McGrath 78,54-es átlaggal búcsúzott a további küzdelmektől.

Az esti etap is egy nagyon jó kis találkozóval indult. A lengyel Krzystof Ratajszki idegörlő csatában múlta felül a holland Willem Mandigers-t. Az első négy szettben mindegyik játékos magabiztosan hozta a saját kezdését (érdekes módon mindenki 3-2-re nyerte az adott játékot), így a döntő szett volt hivatott eldönteni a győztes kilétét. 2-2-ig szépen haladtak, fej-fej mellett, majd Mandigers megszerezte a vezetést, és már a győzelemért dobhatott, amikor a lengyel összekapta magát, és zsinórban három leget nyerve (az utolsót egy 104-es kiszállóval) végül 5-3 arányban nyerte a játékot, és 3-2-re a találkozót. Ez sem volt rossz mérkőzés, Ratajszki 88,05-ös átlaggal, négy 180-al és két 100+-os kiszállóval fejezte be az összecsapást, míg Mandigers - 87,48-as átlaga mellé - ugyancsak négy maximumot és két 100 feletti kiszállót dobott, viszont az utolsó kiszállói nem jöttek meg, és emiatt maradt alul a találkozón.

Krzysztof Ratajszki-nak most helyén volt az esze, ez pedig továbbjutást ért neki

Ezután újra a hölgyeké volt a terep, és Fallon Sherrock nem is okozott csalódást a szurkolóinak, sima két szettben múlta felül az ugandai születésű, de skót színekben versenyző Olive Byamukamá-t. A skót játékos szerezte meg az első gémben az előnyt, de onnantól kezdve csak Fallon volt a színpadon, aki hamar egyenlített és nemsokára már a neve mellett volt az egyes is. A második játékban pedig nem volt kegyelem. Az angol szőkeség hamar pontot tett a találkozó végére, többek között egy 174-es dobással fűszerezve a teljesítményét, amely ma 78,39-es átlagra volt elég neki, míg ellenfele 69,87-et ért el...de legalább Popeye most tutira boldogabb lehet, hogy előbb látja viszont imádott Olive-ját.

Az este harmadik találkozója egy újabb selejtezős csata volt, ahol az ausztrál Raymond Smith csapott össze a belga Davy van Baelen-nel az első körbe jutásért. És ha már ott voltak, rittyentettek egy jó kis meccset, ami persze megint csak döntő szettben dőlt el (de mi ennek nagyon is örültünk). Az első szettben az ausztrál volt a jobb (3-1), ám utána a belga összeszedte magát, és egymás után két szettet nyerve megfordította az eredményt, sőt már a negyedik szettben is 2-0-ra vezetett, amikor hirtelen leblokkolt. Az ausztrál pedig kihasználta ezt a megingást, és döntő szettre mentette magát, ahol 2-2 után már nem adott esélyt a belgának. Bár a második legben úgy láttam, hogy az ausztrál második nyila kipattant a táblából, a bíró mégis 100 pontot mondott be a 80 helyett (majd visszanézem, hogy nem én tévedtem-e). Mindenesetre ez sem akadályozta meg Smith-t abban, hogy az utolsó két leget zsinórban behúzva megnyerje a találkozót 3-2 arányban. A győztes 80,31-es átlagot produkált, amihez egy 100+-os kiszállót írhatott fel, míg van Baelen 83,55-ös átlaggal, két 180-al és két 100 feletti outtal (132, 120) búcsúzott a további küzdelmektől.

A nap utolsó mérkőzése volt talán a legjobban várt, hiszen a "Bérgyilkos", vagyis Martin Atkins újra lecsapni készült. Célkeresztjébe ezúttal a világranglistán negyedik helyén (és így a negyedik kiemelt) álló Yozza, vagyis Jamie Hughes került bele, ám a kopasz angol ezúttal nem esett el, hanem nagyon jó játékot nyújtva diadalmaskodott Atkins ellen, akinek jól kezdődött a találkozó, hiszen az első szettben megszerezte a vezetést egy brékkel. Ám Hughes gyorsan tett arról, hogy előnybe kerüljön. Először visszabrékelte ellenfelét, majd a következő két leget nyerve megszerezte a vezetést. Atkins válaszul egy nagyon jó második etapot produkálva (és 0-2-es hátrányról fordítva) kiegyenlítette a hátrányt. Onnantól viszont már csak Yozza volt talpon. Ellenmondást nem tűrően játszott, jókor jöttek tőle a magas dobások (180-as, 177-es körök), ezzel pedig kizökkentette a ritmusból Atkinst, aki már csak két leget tudott tőle elvenni. Hughes mindkét szettet 3-1-re nyerte, ezzel pedig a mérkőzést is elkönyvelhette magának 3-1 arányban. Yozza átlagon felül dobott, 94,38-as összátlagot ért el, mellé négy maximumot és egy 106-os kiszállót is elért. Atkins sem panaszkodhatott a teljesítményére. 88,68-at dobott, mellé pedig szintén négy maximumot tett oda, ám neki is az elrontott kiszállók okozták a vesztét.

Yozza köszöni, nagyon jól van - főleg úgy, hogy jó játékkal nyerte meg az első találkozót a vb-n

Ezek után nézzük a vasárnap eredménylistáját:

Itt pedig a vasárnapi nap videói:

A szombati napon történt (Seres István és Füzi István Ádám összefoglalója):

Paul "The Asset" Nicholson ausztrál akcentusával tette színesebbé a lakeside-i világbajnokság első napjának meccseit, mivel én személy szerint a helyi nyugdíjasklub teadélutánján éreztem magam a látottak alapján. Igaz, még a nemrég befejeződött PDC-világbajnokság benyomása és látványvilága hat rám, bár nem szerettem volna összehasonlítani a két eseményt.

Az első meccsre mindjárt a favorit Glenn Durrant-et dobták be. Valószínűleg azért, hogy emeljék a nézettséget, és be ne aludjon senki az ebéd után. Nem fogom végigmesélni a walesi Nick Kenny elleni mecset (de igen), de az szép teljesítmény volt Duzza-tól, hogy már az első leget 167-ről zárta (rátok hagyom kitalálni a kiszállót). Aztán jött pár 180-s is, az első pont a második leg elején Kenny-től, aki így is egyenlített, majd a harmadik és negyedik leget is sikeresen vette (még egy 180), ezzel pedig az első szettet el is vitte Durrant elől. A második szettre Duzza észbe kapott, gondolva, hogy talán mégsem kellene az esélyesnek már első körbe kiesnie, és a harmadik legben majdnem meglett a kilencnyilas, de sajnos két 180-s után már nem tudta megdobni a következőket, és D7-el zárta a leget, és 3-1-re a szettet, kiegyenlítve a mérkőzést.

Duzza esélyesként méltóan kezdett a 2017-es vb-n

A harmadik szettet Kenny kezdte jobban, nyerve az első leget, de Duzza D2-vel egyenlitett, majd elhúzott és 3:1-re meg is nyerte a játékot, egy 20-D20 klasszikus zárással. A negyediket Duzza kezdte és D5-el zárta le, miközben Kenny 225-ről 170-es dobás, majd 60-nal maradt távol a zárástól (no comment). Nick eztán megint 180-al kezdett (ötödik a mecsen), mindhiába, mert ellenfele megint megoldotta a maradék 84-et, egy T20-D12-s outtal. A harmadik legben csakúgy röpködtek a nagyobbnál nagyobb értékek (Duzza 100, Kenny 180!, Duzza 140, Kenny 100, Duzza 100, Kenny 51). Durrant-nek 161 pontnál csak 90-t sikerült dobnia, Kenny azonban 170-nél megdobta a két T20-t, de elrontotta a bullt. A játékot viszont D9-el elvitte, és 2-1-re szépitett. A végső leget azonban az angol nyerte (D16-tal zárva), így 3-1-es szettaránnyal a mecset is. A végén azt nyilatkozta, ha vezetik, mindig ideges lesz, és rosszabbul játszik. Ám azért csak sikerült neki (bár jó párszor láttam, hogy remeg a tolla).

A délután az első női találkozóval folytatódott, ahol a legnagyobb esélyes, és tízszeres világbajnok, vagyis Trina Gulliver küzdött meg a nekem ismeretlen Claire Brookin-al. Ami érdekes, hogy Deta Hedman szállt be szakkommentálni, és jól elcsevegtek társával a kabinban, miközben kint folyt a csata. Jó, nem fogom részletezni, akinek van türelme, végignézheti visszajátszásban, érdemes hallgatni Detát. A végeredmény 2:0 Trina Gullivernek.

A nap harmadik mérkőzésén a svéd Dennis Nilsson az angol Ryan Joyce-szal csapott össze. Szép, szabatos, nemsietős, amolyan szolid kis meccs volt. Nem panaszkodhattam, láttam három 180-t is, és egy tíznyilas leget Joyce-tól, ahol D18-al zárt végül, majd egy 109-s high finish a végén (D16). Nem rossz teljesítmény egy selejtezőn, ahol végül az angol nyert 3-0 arányban. Wolfie-nak nem lesz könnyű dolga.

A délután utolsó mérkőzésén Darryl Fitton nyert sima három szettben a holland Wouter Vaes ellen. Fitton úgy győzött, hogy azért a holland sem hagyta magát, de látszott, hogy Dazzler sokkal tapasztaltabb. Két 180-s kezdés, a második szett második legjében egy 140-140-140, majd a végén D16-os zárás, de volt 3-D1 zárás is Fitton-nál, amíg Vaes is kihagyott pár esélyt. Összességében, Darryl ment tovább, tovább erősítve a második kör öreg harcosainak sorát.

Vajon ki lesz az, aki meg tudja állítani Dazzler-t ebben az évben? 

Az esti felvonás szintén négy mérkőzést hozott, amelyben volt sima, illetve jóval szorosabb találkozó is. Elsőként a tavalyi finalista, a kanadai Jeff Smith intézte el könnyűszerrel a japán Szejgo Aszadát. Meglepetésként hatott, hogy Smith-nek selejteznie kellett, hiszen tavaly döntős volt, ám mivel nincs bent a legjobb 24-ben, ezért megint ez jutott neki. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem juthat el újfent a döntőbe a "Csendkirály" becenévre hallgató kanadai, aki az első szettet legveszteség nélkül hozta le. A másodikban aztán a japán is megrázta magát és 3-1-es játékkal egyenlített, ám ezután Smith már nem engedett, és végül 3-1 arányban a mérkőzést is megnyerte, pedig a japán nem játszott rosszul. Volt egy szép 161-es outja, és jobban dobta a tömegeket is a kanadainál (86,7-es átlagot dobott), viszont a rutin és az esélyesség végig Smith oldalán volt, akinek a 84,63-as átlag is elég volt ezen az estén. Smith hétfőn folytathatja tovább az angol Brian Dawson ellen a menetelést.

Az este második meccse már jóval szorosabb volt, amiből végül az új-zélandi Mark McGrath jött ki győztesen. Pedig a belga Roger Janssen nem adta olcsón a bőrét. 3-2-re nyerte az első két játékot, így minden esélye megvolt a továbbjutásra, ám McGrath a harmadik szettől kezdve átvette az irányítást, és végül - parázs csatában - megfordította a mérkőzést. A belga a harmadik játéktól kezdve csupán két leget tudott lopni, az új-zélandi pedig ellentmondást nem tűrően szórta a nyilakat (a negyedik szettben még egy 108-as kiszállót is megoldott), így megérdemelten nyerte a találkozót, 81,6-os átlagot produkálva. A belga sajnálhatja, hogy 2-0-ás vezetés után nem tudta dűlőre vinni a meccset, 77,37-es átlaga nem volt elég a győzelemre.

Az est egyetlen női találkozója sima holland sikert hozott. Aileen de Graaf (egyike a végső sikerre esélyeseknek) sima 2-0-ás sikert könyvelhetett el Rachel Brooks ellen. Az angol játékos csupán egy leget tudott elvenni a hollandtól, aki egy maximummal és egy 116-os kiszállóval is hozzájárult a győzelméhez. de Graaf 76,44-es átlaggal zárta a találkozót, míg ellenfele 70,26-os kört dobott.

A nap utolsó találkozója hozta talán az eddigi legnagyobb meglepetést. A walesi Jim Williams a vártnál könnyebben búcsúztatta el ugyanis a BDO egyik nagy játékosát, az "Ezüsthátú" Tony O'Shea-t. A walesi két száz feletti kiszállóval terhelte az angolt, aki csak két leget tudott hozni a második játékban (igaz, az egyiket egy 104-es outtal). Williams emellett még négy 180-ast dobott a meccsen, amit végül 82,62-es átlaggal zárt. O'Shea mélyen tudása alatt játszott ezen az estén, 76,47-es átlaga hozzá képest is nagyon alacsonynak mondható.

Az Ezüsthátú ezúttal már korán búcsút intett a világbajnoki álmoknak

Ezek után nézzük a szombati eredményeket:

És itt pedig a szombati nap mérkőzései (akik esetleg szeretnék visszanézni őket):