9 Nyíl

UK Open történelem - második rész

2017. március 02. 19:04 - Dart Major

A darts FA kupájának története a kezdetektől napjainkig

Nyakunkon a 2017-es UK Open, így időszerű, hogy egy kicsit elmerüljünk a PDC egy legrégibb versenyének múltjában. Egész pontosan a negyedik legrégebben futó sorozatról beszélünk, tehát valóban egy patinás, nagy múltra visszatekintő tornáról beszélünk. Ezt a tornát szokás a darts FA kupájának is nevezni, hiszen itt amatőr játékosok is esélyt kapnak az indulásra, így előfordulhat, hogy például egy postás vagy egy kőműves összekerülhet akár Phil Taylorral is.  Lássuk tehát, hogyan alakult a verseny történelme a 2000-es évek elejétől napjainkig.

coral-uk-open.png


2010

Erre az évre sok változást nem eszközöltek az illetékesek. Maradt a névadó szponzor, maradt a 200.000 fontos pénznyeremény, maradt a helyszín is. Ami változott, hogy tíz játékos a BDO-ból is lehetőséget kapott az indulásra.
A kvalifikáció a már megszokott módon zajlott le, a hat kvalifikációs verseny után alakult ki a kiemelés. Az első helyet Mark Walsh szerezte meg Phil Taylor és Gary Anderson előtt. A nagy nevek közül természetesen Wade, Part, Whitlock, Lloyd, Lewis, Painter, van Gerwen mind az első 32 közé kerültek. Kiszorult viszont ebből a mezőnyből Peter Manley, Wayne Mardle, Roland Scholten és Robert Thornton is. Raymond van Barneveld pedig kihagyta ezt a versenyt.
A második körben szálltak be azok akik a 33-64. hely között végeztek a kvalifikáción és bizony néhányan el is szálltak. Peter Manley-nek Michael Smith jelentette a végállomást, Justin Pipe nem bírt Chris Thompsonnal. Ezen a versenyen tűnt fel az alig 20 éves "Rapid" becenévre hallgató Ricky Evans, de a második fordulóban nem tudott mit kezdeni Steve Beaton-nel.
A harmadik körben beszálltak a nagyágyúk is, és néhányan komolyan besültek. Például John Part aki 9-6-ra kapott ki Mark Walshtól. Co Stompé kiütéses 9-3-as zakóba szaladt bele Paul Warwick ellen, és Colin Lloyd 9-5-ös veresége is már-már a zakó kategóriába sorolható. Terry Jenkins és Brendan Dolan kapták a legnagyobb „ruhát”, mind a ketten 9-1 arányban bukták el a mérkőzésüket. A kör rangadóját Mardle és Taylor játszották, de inkább csak nevében volt rangadó, mert az Erő tükörsimán, 9-2-re győzött.
A legjobb 32 között történt egy csoda. Phil Taylor megdöntött az addigi tv-s rekordot már ami az átlagokat illeti. 118,66 ponton fejezte be a Kevin Painter elleni mérkőzést amit egyébként 9-0-ra megnyert. Simon Whitlock kiváló játékkal verte Robert Thorntont, Mervyn King győzni tudott Michael Smith ellen, Wes Newton pedig  lemészárolta 9-1-re Steve Maish-t. Könnyedén nyert James Wade is, de Adrian Lewis sem izzadt meg igazán Colin Osborne ellen.
A legjobb 16 között érkezett a versenyeken megszokottá vált kilencnyilas befejezés. Ám ezt ezúttal nem Taylor hanem Mervyn King szállította. Íme:

A dolog szépséghibája King szempontjából, hogy a meccset Gary Anderson nyerte. Komoly csata volt Phil Taylor és Simon Whitlock között, ami az angol játékos 9-6-os sikerével ért véget. James Wade ebben a körben oktatott, akárcsak Adrian Lewis, mind a ketten simán hozták aktuális meccsüket.
A legjobb 8 között történt egy igencsak komoly meglepetés. A remeklő Wade összeakadt Tony Ayressel, és elbukta a csatát. Egy kis összefoglaló a meccsről:

Gary Anderson legyőzte Andy Hamiltont, Dennis Ovens 10-3-ra arányban ütötte ki Wes Newtont, Phil Taylor pedig tanítványát, Adrian Lewist tanította móresre. 10-2 lett az „Öregnek”.
Az elődöntők aztán hozták a papírformát, Anderson 10-3-ra verte meg Ayres-t, míg Taylor 10-5-re Ovens-t. A döntőben aztán Phil Taylor magabiztosan, jól játszva 11-5-re győzött, így negyedik sikerét aratta és Barney után ő lett a második, aki megvédte a címét.

2011-ben

Immáron Speedy Hire UK Open néven futott a sorozat Boltonban, a szokásos paraméterek szerint. Ismét megoszlottak a nagy nevek a kiemeltek és a nem kiemeltek között. Taylor elvitte az első helyet, őt Anderson, Lewis és Steve Brown követték.  Az első 32 között meglepetésre ott volt Darren Johnson, Joe Cullen, és a fiatal Dave Chisnall is. Visszatért a tavalyi kihagyás után Barney is, hogy megpróbálja harmadszor is megnyerni a trófeát. Kiszorult viszont a 32-ből meglepetésre James Wade és nem annyira meglepetésre Wayne Mardle, Co Stompe és Roland Scholten is. Visszatért viszont Dennis Priestley.
A sorsolás szeszélye elég komoly neveket állított tábla elé már az első fordulóban. Manley vesszőfutása tovább tartott és kiesett John Bowles ellen. Lloyd és Klaasen mérkőzését előbbi nyerte 4-2-re, Wayne Mardle pedig egy laza 4-0-al kezdett. A nagy visszatérő Priestley pedig 4-3-as sikert aratott Dave Ladley ellen.
A második körben az ismert nevek mind tovább tudtak menni. MvG, Stompé, Wade, Beaton, Priestley, Scholten, Lloyd és Wright is megoldották a feladatot. Nem túl gyakori esemény volt ez, ritkán múlt el meglepetés nélkül egy forduló a versenyen.
A legjobb 64 között aztán jöttek az érdekes eredmények. Kevin Painter kiszállt a versenyből, köszönhetően Dennis Ovensnek. Vincent van der Voort nem bírt el Andy Boultonnal, Andy Hamilton pedig Andrew Gildingtől kapott ki. Co Stompe rangadót nyert 9-6 arányban Whitlock ellen, Terry Jenkins pedig nagyot küzdve verte Adrian Lewist. Colin Lloyd 9-7-re kikapott Burnettől, míg John Part nagy pofont adott Roland Scholtennek.
A legjobb  tizenhatba kerülésért a nagy öregek Taylor és Priestley csaptak össze egymással. A végén az esélyesebb Taylor tudott győzni 9-3-ra. van Gerwen ezúttal még nem tudott mit kezdeni Wes Newtonnal (9-3 lett a vége), Barney magabiztosan győzte le Michael Smithet, Co Stompé viszont kihullott, köszönhetően annak, hogy Mark Webstert nem bírta megverni. John Part hiába küzdött keményen, ellenfele Robert Thornton szintén ezt tette és a skót méregzsák 9-8-ra győzni is tudott.
Remek meccset játszott egymással Gary Anderson és Paul Nicholson, érdemes megnézni.

A legjobb tizenhat között Nicholson újabb bravúrt ért el, nevezetesen legyőzte a címvédő Phil Taylort 9-8-ra. Barney még rosszabbul járt, Ő Newtontól kapott méretes 9-1-es zakót. James Wade megdolgozott keményen 9-7-es sikeréért Burnett ellen, Chizzy pedig simán elverte John Bowlest. Az akkor még a feltörekvő kategóriába tartozó Peter Wright eddig bírta, Mark Hylton elleni meccsét 9-7-re bukta el.
A negyeddöntők ismét remek találkozókat hoztak. Nicholson „fegyveréből” elfogyott a puskapor, és 10-7-re kikapott James Wade ellen. Dennis Ovens 99,29-es átlaggal verte a 98 pont feletti végző Mark Hyltont. Mark Webster remek sorozata Robert Thornton ellen folytatódott, Chizzy viszont befejezte a küzdelmeket Wes Newtonnak hála.
Az elődöntők közül izgalmasabbra a Wade – Webster találkozó sikerült. Közel azonos átlagot hoztak össze (Wade 97, Webster 96 pontot átlagolt) a végén pedig a Gép örülhetett. Simább lett Newton és Ovens meccse, 10-6-ra a sokkal jobban célzó Newton jutott be a döntőbe.
A döntő aztán jó meccset hozott, aminek a végén újra James Wade kezébe került a kupa.


2012-ben

Speedy Service UK Open lett a torna elnevezése, továbbra is 200.000 fontért küzdöttek a játékosok a megszokott Reebok Stadionban. Erre az évre elköszönt a mezőny olyan legendás játékosoktól mint Wayne Mardle és Peter Manley. Feltűnt viszont a mezőnyben a kétszeres BDO világbajnok Ted Hankey illetve a későbbi lakeside-i bajnok Stephen Bunting is. A kvalifikációs versenyek után Raymond van Barneveld lett az első kiemelt, őt követte Wes Newton, Phil Taylor, Terry Jenkins és Andy Smith. Ismét a mezőny második felébe került a Scholten, Stompe holland duó, illetve Ronnie Baxter, Mervyn King és a címvédő James Wade is.
Az ismertebb arcok közül mindenki túlélte az első kört nevezetesen Bunting, Hankey és Nicholson. A második fordulóban már azonban voltak nevesebb kiesők is. Ilyen volt Co Stompe aki 4-0-ra bukott el Alan Tabern ellen. Ted Henkey számára Mervyn King volt a végállomás. James Wade címvédőként csak hajszállal tudta felülmúlni Stephen Buntingot. A többiek (Nicholson, Klaasen, Mark Webster, Colin Osborne, Peter Wright) mind túlélték a kört.
A legjobb 64 között megérkezett a szokásos tökéletes leg. Elkövetője: Gary Anderson.

Komoly ütközetek akadtak itt is, amikről érdemes megemlékezni. Peter Wright nagy halat fogott, vagyis nagy juharlevelet, ugyanis 9-7-re verte meg John Partot. Richie Burnett és Ian White komoly kis meccset hoztak össze, előbbi 9-8-as sikerével ért véget a meccs. Akadt holland rangadó Barney és Klaasen között, igaz simára sikerült, Barney 9-3-ra nyert. A tavalyi győztes Wade viszont már korán kihullott, köszönhetően Colin Lloydnak. Phil Taylor és Roland Scholten meccse igazi presztízs meccs volt, két korábbi győztes akadt össze. Ennek megfelelően igazán jó kis csatát hozott az összecsapás.

A legjobb 32 között Peter Wright ismét egy világbajnokot győzött le, ezúttal Burnettet. A még mindig fiatal van Gerwen újra megmutatta oroszlánkörmeit és megverte Mervyn Kinget. Phil Taylor lendülete sem tört meg, kiütötte Colin Osborne-t, Terry Jenkins szintén nagy verést mért Dean Winstanley-re. A skót derbit Thornton és Anderson között előbbi nyerte egy izgalmas és szoros meccsen. A kör meglepetését Colin Lloyd prezentálta, amikor is sikerült kikapnia a feltörekvő ifjonc Joe Cullen-től.
A legjobb nyolcba kerülésért nagy csaták zajlottak. 9-8-as végeredményt, tehát roppant szoros csatákat hozott a Barney – Snakebite, a Newton – Huybrechts, az Ovens – Nicholson és a Caven – Cullen mérkőzés is. Jenkins 9-7-es sikere MvG ellen is a szoros csaták sorát erősíti. Taylor viszont simán verte Baxtert, és Chizzy sem sok sanszot hagyott Whitlocknak. Robert Thornton 9-5-el küldte haza Dennis Priestleyt, aki egyébként jobb átlagot dobott a skótnál.
A legjobb nyolc között Chizzy komoly bravúrt elérve 10-5-re kalapálta el Barneveldet. Taylor szintén ilyen arányban verte meg Terry Jenkins-t. A "Tövis" (Robert Thornton) formája nem romlott, ezt pedig  Wes Newton bánta. Dennis pedig elkövette az a bravúrt, hogy zsinórban harmadszor jutott be a legjobb négy közé miután legyőzte Caven-t.
Az elődöntők aztán meglepően sima küzdelmeket hoztak. Az, hogy Taylor 10-2-re üsse ki Ovens-t várható volt, de Thornton 10-4-es sikere Chisnall ellen azért nem volt papírforma.
A döntőben aztán megint borult minden amit várni lehetett.

A bajnok tehát: Robert Thornton.

2013-ban

Név, cím, pénz maradt, viszont akadt olyan ami még nem volt. Nevezetesen Phil Taylor csak a 44. helyet szerezte meg a kiemelési rangsorban. Továbbá olyan sem történt még, hogy egy játékos öt azaz ÖT kvalifikációs versenyt nyerjen meg. Nos, ez Michael van Gerwennek sikerült. Ez illetve a januári vb döntő előrevetítette, hogy ez a fiatalember nem akármilyen játékos lesz. A ranglista egyébként így nézett ki: MvG, Thornton, Kim Huybrechts, Peter Wright, Simon Whitlock és Gary Anderson. Újra feltűnt a versenyen Ted Hankey és Stephen Bunting (aki a manchesteri Old Traffordon szerzett kvalifikációt, ami Liverpool szurkolóként biztos különös érzés volt neki).
A verseny „selejtezőjében” ismét jó néhány ismert név táblához állt. James Wade rögtön 5-2-re verte Robbie Greent. A holland van der Voort, Bunting és Osborne is itt kezdett és mind tovább is jutottak.
Az első körben viszont több ismerős arc is kihullott. Mensur Suljovic, Scholten, Pipe, Dudbridge és Vincent is mind kiestek. Wade, Bunting, Osborne és Hankey viszont mentek tovább.
A csillaghullás a második körben is folytatódott. Stompe 5-4-re bukott Michael Mansell ellen, a korábbi döntős Walsh is kiesett, Osborne sem jutott tovább. Taylor viszont lazán verte Kenny Dowlingot.
A legjobb 64 között Taylor 9-0-ás mészárlást vitt véghez az idősebbik Huybrechts ellen, Burnett pedig honfitársát Mark Webstert verte rommá (9-2). Csatlakozott a kivégzések sorához Adrian Lewis és Kevin Painter is akik 9-1-es siker aratttak. van Gerwen esélyeshez méltóan verte Kinget, Stephen Bunting kiverte Andy Jenkinst, John Bowles pedig meglepetés okozott  Paul Nicholson legyőzésével.
A forduló talán legérdekesebb meccsét John Part és Ted Hankey vívták, ahol öt világbajnoki cím csapott össze, és ez mindenképp kuriózum.

A legjobb 32 között született meg a torna újabb kilencnyilasa, igaza nem a kamerák előtt. Wes Newton dobta, az Adrian Lewis elleni vesztes mérkőzésén. Bunting menetelése itt ért véget, ugyanis Peter Wright ellen nem volt ellenszere és kikapott 9-3-ra. Taylor esélyt sem adott Adrian Graynek, Barney egy laza 9-3-al jelezte, hogy komolyan veszi a tornát. John Part azonban nem tudta régi önmagát megidézni és 9-4-re kikapott Andy Hamiltontól. Jó kis meccset hozott össze Kevin Painter és Gary Anderson, előbbinek sikerült 9-7-re győznie.
A legjobb nyolc között sok meglepetés nem született. A címvédő Thornton nem bírt Barneyval és kapott ki 9-7-re.  Phil Taylor nagyon megizzadt Dolan ellen, de a végét jobban bírta és nyert 9-8-ra. Wright simán verte Steve Westet, Mvg kiütötte Terry Jenkinst, Wade nem sok esélyt hagyott Hendersonnak, Lewis alaposan elpáholta Paintert. Ronnie Baxter pedig megmutatta, hogy azért tud még játszani és megverte Jelle Klaasent.
A legjobb négy közé kerülésért egyenlő arányban osztoztak a meglepik és a papírformák. Peter Wright győzelme Adrian Lewis ellen nem volt éppen borítékolható, de a majdnem 100 pontos átlagot elérő Snakebite 10-6-ra nyert. Noha Andy Hamiltonról mindenki tudta, hogy jó játékos azért az, hogy 10-8-ra megverte James Wade-et az nem volt éppen az országos 1-es kategóriába sorolható.  Barney kolosszális csatában verte meg Baxtert 10-9-re, komoly küzdelemben. Phil Taylor pedig megmutatta MvG-nek hogy ki az úr a háznál. A vége 10-7.
Az elődöntőben The Power nem lassított, 10-5-re nyert Peter Wright ellen. Hamilton pedig úgy verte Barneveldet ahogy korábban a holland Baxtert. Ez sem volt épp rossz csata.
A döntőben aztán az Erő megint Taylorral volt, így ötödik alkalommal nyerte meg a tornát.

2014-ben

Immáron a Coral lett a verseny névadó szponzora, és ha már új szponzor akkor új helyszín, a mineheadi Butlins Resorts. A pénzdíjat is felemelték, immár 250.000 fontért szálltak harcba a felek.
A kvalifikáció érdekesen sikerült. Hat verseny, hat különböző győztes. Nevezetesen Andy Hamilton, Stephen Bunting, Phil Taylor, Brendan Dolan, Gary Anderson és Michael van Gerwen. A rangsort pedig MvG vezetette, Hamilton, Lewis, Anderson és Taylor előtt. Ebben az évben ismét feltűntek új (és mára ismertté vált) játékosok: Gerwyn Price, Benito van de Pas, Josh Payne vagy épp Rowby-John Rodriguez és Chris Dobey.
Az első forduló minden különösebb meglepetés nélkül lezajlott, sőt a második forduló sem hozott extra nagy felhördülésre okot adó eredményt. A már a dartsból kifelé menő John Part simán lezakózott Paul Hogan ellen, ami inkább arányában meglepő. Talán Jamie Caven veresége Kevin Dowling ellen sorolható a meglepetés kategóriába. Barney, van de Pas, White, Ronny Huybrechts megoldották a dolgukat.
A harmadik kör aztán hozott egy szenzációt. No nem Pipe és Beaton szokásos korai buktáját, vagy Whitlock vereséget Ronny ellen. Nem is Hamilton győzelmét Klaasen ellen. A szenzáció két szereplője Aden Kirk és Phil Taylor. Gondolom erre sokan emlékeznek.

Aden Kirk szépen átmenetelt a következő körön, miután 10-5-re megverte Peter Wrightot. Barneveld, Painter és King magabiztos játékkal léptek tovább, de sem Wade sem pedig MvG nem izzadt túl sokat. Lewis viszont éppen csak tudta legyőzni Ronny Huybrechtset, Stephen Bunting viszont nem tudott mit tenni Dean Winstanley ellen és bukott el 9-6-ra.
A legjobb tizenhat között véget ért Kirk tündérmeséje, Brendan Dolan megállította az ifjoncot. Adrian Lewis valósággal leiskolázta Barneveldet, MvG pedig órákat adott Mark Websternek. A lassú kezű Mensur stílusa megfeküdte a walesi Jamie Lewis gyomrát és az osztrák versenyző tudott bekerülni a legjobb nyolc közé. James Wade álmait a következő tornagyőzelemről Terry Jenkins zúzta szét, Mervyn King pedig a korábbi világbajnok Kist ellen tudott győzni.
Adrian Lewis brutális játéka folytatódott, Mensur is megkapta tőle a maga zakóját. Mervyn King majd nyolc pontot vert átlagban Painterre, így teljesen megérdemelt 10-6-os sikert aratott. Jenkins kiváló játékkal akadályozta meg Dolant hogy itt történelmet írjon, Mvg pedig ha nehezen is, de megverte Ian Whiteot.
Az elődöntőben sem fogyott ki Lewisból a szufla, újabb magabiztos sikert aratott, ezúttal King ellen. Az öreg kontra fiatal összecsapást a másik ágon ezúttal az idősebb játékos, nevezetesen Terry Jenkins nyerte, aki komoly bravúrt bemutatva verte van Gerwent.
A döntő pedig történelmi lett. Lewis megdobta a döntők legmagasabb átlagát és csak egy leget veszített. Brutális volt.


2015-ben

Újabb csúcsot döntött a verseny, már ami a pénzdíjakat illeti. Már 300.000 font volt a tét, amiből a győztesnek 60.000 járt.
Ebben az évben is MvG lett az első kiemelt miután három selejtező tornát tudott megnyerni, őt Adrian Lewis, Michael Smith és Phil Taylor követték akik egy-egy állomáson tudtak győzni. Az első 32 közé jutott meglepetés is, ilyen volt Max Hopp, Brian Woods, Andrew Gilding (11. helyen), vagy éppen Eddie Dootson. Főleg annak fényében meglepőek a nevek, hogy például Painter, Baxter, Newton, Bunting vagy Part.
Partnak nem is tartott sokáig a torna rögtön az első körben kiesett, és hasonlóképpen járt Dudbridge is. Így múlik el a világ dicsősége. A második fordulóban bekapcsolódtak a ranglistán 33-64. hely között végzettek is. És ha már be is kapcsolódtak - pár kivételtől eltekintve -, nyerték is a meccseiket. Ilyen kivétel volt az idősebbik Huybrechts testvér, Darren Webster, Andy Smith és Jeffrey de Zwaan is.
A harmadik fordulóban jöttek a nagyok és páran össze is akadtak. Példának okáért lett egy Lewis – van Barneveld mérkőzés is. Lewis címvédőként kapott ki 9-3-ra. Jól összeakadt két mersesidei úriember is, nevezetesen Michael Smith és Stephen Bunting. Utóbbi jobban állt szerencse dolgában és nyert 9-8-ra. Andrew Gilding kiosztott egy alapos verést Painternek (9-0), rajta kívül Newton is nullára verte aktuális ellenfelét. Mervyn King és Gary Anderson viszont oltári nagy meccset vívtak ami minimális különbséggel dőlt el King javára.
A legjobb 32 között Peter Wright szenzációs játékot bemutatva verte meg 9-1-re Barneyt. Érdekesség, hogy Barney előtt egy másik világbajnok Beaton volt Snakebite ellenfele. 100 feletti átlagból bőven jutott a körre. Phil Taylor 107-es átlaggal oktatta David Pallettet, MvG úgy verte 9-4-re Paul Hogant hogy mind a ketten 101 felett termeltek. Devon Petersen kiváló 104,88-as teljesítményt ért el és ezzel verte Jamie Cavent. Andrew Gilding is összehozott egy 100+-os kört, az Ő áldozata Jelle Klaasen volt. Dave Chisnall pedig hiába jutott 100 fölé, a meccset Bunting ellen elbukta 9-6-ra.
Következett a legjobb tizenhat és következtek újabb bravúros teljesítmények. Phil Taylor 111,67 pontos átlaggal sokkolta az egyébként 101-es átlagot dobó van der Voortot. MvG még nála is durvább volt Ő 114,91-el kínálta meg a szintén 101-et összehozó Kim Huybrechtset. Nem is csoda hogy simán nyerték a mérkőzésüket. Tovább lépett Mensur is, aki nagyot harcolt Jan Dekker ellen. Devon Petersen viszont nem vacakolt Dootson ellen, és Peter Wright sem adott esélyt honfitársának Big John Hendersonnak. Andrew Gilding újabb bravúrt ért el, ezúttal James Wade ellen tudott győzni.

A negyeddöntőkben megint volt szenzáció. Íme:

Igen, Peter Wright megcsinálta. Úgy verte meg Taylort, hogy az „Öreg” 108 pont fölé jutott. MvG ismét gálázott és lazán nyert 10-5-re Petersen ellen, Gilding pedig tovább bravúrkodott, most épp Mensur ellen. A darts Peter Griffinje is bement a négy közé, áldozata ezúttal nem a kakas volt, hanem Mervyn King.
Szegény Peter azaz Stephen Bunting életének egyik rémálma jött el Peter Wright formájában. Kiütés és totális demoralizálás. 10-0. Másodszor fordult elő olyan a UK Open történetében, hogy valaki nullára nyerjen az elődöntőben. Emellett Wrightnak egy 105 feletti átlag is összejött. A másik ágon sokkal izgalmasabb és szorosabb volt a meccs. Gilding élete legjobbját (108,37) nyújtott, de így is csak megszorítani sikerült van Gerwent. Érdemes ezt a meccset megnézni:

A döntőben tehát Michal van Gerwen – Peter Wright. Két remek formában játszó játékos jutott el teljesen megérdemelten a döntőbe, ahol aztán jött ami jött. Vagyis új bajnoka lett a tornának nevezetesen Michael van Gerwen.


2016-ban

Elérkeztünk az eddig utolsó versenyhez ami ismét a Coral égisze alatt zajlott, ismét Mineheadben és ismét 300.000 ezer fontért. Ismét MvG vezette a ranglistát aki megint három tornát nyert meg a hat selejtezőből. Rajta kívül Taylor, Lewis és Anderson tudott tornát nyerni, és ebben a sorrendben követték egymást a versenyzők. Az első 6-ba még Mark Webster és Steve Beaton fért be. Kis érdekesség: a tavaly elődöntőbe jutó Gilding most a Top 32-be sem fért be, de szintén nem jól sikerült a kvalifikáció Robert Thorntonnak, Kevin Painternek,  Jamie Cavennek és Brendan Dolannek sem.
Már az első körben dobni kényszerültek olyan nevek mint Newton, Winstanley, R. Huybrechts, Darren Webster és Wattimena. És ha már ott voltak tovább is mentek a második körbe. Ebben a körben aztán Robert Thornton be is fejezte a küzdelmeket, Arron Monk volt aki legyőzte. Wes Newton rossz formája tovább tartott, ezúttal Rob Cross ellen nem tudott győzni. A tavaly remeklő Andrew Gilding meg sem tudta közelíteni a 2015-ös formáját, mivel 6-5-re kikapott Ryan de Vreede ellen.
A harmadik körben beszálltak a sztárok is, de néhánya rögtön ki is szálltak a versenyből. Ilyen volt Dave Chisnall is, igaz neki Gary Andersonnal kellett megküzdenie. Ian White sem élvezhette sokáig a versenyt, 9-6-ra kikapott ugyanis Simon Whitlock ellen. Újra összeakadt egymással Peter Wright és Steve Beaton, és újra Snakebite győzött. Mensur porig alázta Wade-et (9-2), van Gerwen ugyanezt tette Ryan Harringtonnal. Taylor kicsit nehezebben, 9-5-re győzte le Arron Monkot. Barney és David Pallett hatalmasat küzdöttek, a rutin és a szerencse kihúzta Barneyt a csávából és nyerni tudott 9-8-ra.
A legjobb tizenhatba kerülés hatalmas, kolosszális dolgokat hozott. Íme az egyik:

A másik gigászi történet pedig a következő: Barry Lynn – Gary Anderson 9-3. A selejtezőből induló amatőr Lynn legyőzte a világbajnokot!
Plusz volt még egy klasszikus Taylor – van Barneveld mérkőzés is, ami 9-3 lett a tizenhatszoros világbajnok javára.

Kyle Anderson kiütötte James Wilsont, pontosan úgy, ahogy Vincent kiütötte Andy Jenkinst (9-2). Big Ben van de Pas lesimázta a Whitlock elleni mérkőzését (9-3), míg Darren Webster és Ricky Evans vívtak egymással jó hosszú és izgalmas csatát (9-8).
A következő fordulóban MvG megint 100 fölé ment átlagban és megint jól elverte Kim Huybrechtset. Taylor és van der Voort újra előadták azt a számot, hogy mind ketten 100 felett dobnak és újra Taylor nyer. Kyle Anderson újra mészárolt, újra 9-2 csak épp van de Pas ellen. Barry Lynn ment egy újabb kört, most Stuart Kellett volt az áldozat. A Demolition Man viszont nem tudott kitalálni semmit Kígyómarás ellen, így Peter Wright lépett tovább a legjobb nyolc közé.
Barry Lynn tündérmeséje véget ért, de semmi szégyellni való nincs ebben. 10-6-ra kikapni MvG ellen abszolút vállalható. Ami vállalhatatlan az Kyle Anderson 10-0-ás zakója Jelle Klaasen ellen. Eddig a meccsig parádézott Anderson, de valami elromlott. Peter Wright és Joe Cullen remekül játszottak, eljutottak a mágikus 100-as átlag fölé, de csak egy győztes lehetett és az Wright lett. Taylor pedig kiválóan játszva, 105 feletti átlaggal 10-5-re verte Mark Webstert.
MvG kontra Phil Taylor. Tulajdonképpen ez is klasszikus. A darts múltja, jelene és jövője egy meccsen. Briliáns játékosok, akik toltak egy briliáns mérkőzést.

A másik ágon az előző körben remeklő Jelle „The Cobra” Klaasen csapott össze Peter Wrighttal. A természetben nem tudom pontosan mi történik ha egy Kobrát megmar egy másik kígyó, dartsban ha a kobrát megmarják akkor kikap. Ez történt most is. Elég simán, 10-5-re nyert Wright, és a történelem folyamán először megismétlődött a döntő párosítása. Valamint a végkimenetel is megismétlődött.

Michael van Gerwen lett a harmadik olyan játékos aki meg tudta védeni UK Open győzelmét, Peter Wright pedig az első aki egymás után két döntőt vesztett el. 2017-ben vajon eljön a harmadik döntőjük is? Ki tudja…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://9nyil.blog.hu/api/trackback/id/tr712307571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása